Elõször Vécsi Tibi üvöltötte valahol az FMK környékén éjjel kettõ körül, hogy tartsam a szemem a kígyón, és hogy Garaczilaci egy darab nagyon nagy isten, márpedig Vécsi Tibi amatõr színész volt, amellett, hogy õrült, tehát tudta, hogy mit beszél.
Esterházy is ugyanerre volt szíves fölhívni a figyelmet egy rövid, méltató írásban, úgyhogy nem volt mese, tartani a szemet, és ez a szem (szám) láthatta, amit látnia kellett: Garaczi a mi emberünk.
 |
A mienk, mert otthonosan (papucsban, mackóban, atlétában) mozgunk szövegeiben, az Esterházy utáni (posztmodern a négyzeten) prózában, ami líra inkább, persze, nem mintha nem volna mindegy, nem dráma, na pedig az... (index.hu, 2003)
Kamra
AZ ÍRÓ SZÍNHÁZA
Garaczi László
estje
2005. április 29., péntek 19:00
"Mi történt Washington DC-be?
Lizike rágyújt egy cigire,
elszívja tövig,
nem volt túl rövid,
füstjelző megszólal izibe,
prüszkölve eláz a vizibe,
vijjog a plafon,
csorog a falon,
ez történt Washington DC-be."
Garaczi László
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.