Revans a Sufniban

A Rondino Együttes estje Kurtág György, Sugár Miklós, Szegedi László és Vidovszky László mûveibõl
Mûvészeti vezetõ: Gémesi Géza

RONDINO-ESTEK II. 2005. május 7., szombat 19:30 REVANS

A Rondino Együttes második estjén négy nagyon különböző zenei világ találkozik. A közös vonás - a vonóshangszer-párok különböző kombinációjának használatán túl - a rendkívül redukált kifejezésmód, függetlenül attól, hogy az alapanyag archaikus folklór, középkori szerkesztésmód vagy mai hangzású kánon. A hallgató befelé fordulását különösen elősegítheti a kis színpadi tér és a minimális fény használata.

A Sufniban folytatódnak a nézőink körében szeretettel fogadott kortárs zenei programok. Május 7-én, szombaton 19:30-kor lesz a második Rondino-est, Revans címmel.

A Rondino Együttes, amelynek művészeti vezetője Gémesi Géza, Kurtág György, Sugár Miklós, Szegedi László és Vidovszky László műveiből játszik. Négy nagyon különböző zenei világ találkozik ezen az estén. A közös vonás - a vonóshangszer-párok különböző kombinációjának használatán túl - a rendkívül redukált kifejezésmód, függetlenül attól, hogy az alapanyag archaikus folklór, középkori szerkesztésmód vagy mai hangzású kánon. A hallgató befelé fordulását különösen elősegítheti a kis színpadi tér és a minimális fény használata.

A Rondino Együttes a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekarból alakult meg Gémesi Géza (1961) vezetésével, aki 1986-ban Sir George Soltitól kapott ösztöndíjat, 2003-ban pedig Pro Arte Hungarica díjjal jutalmazták. Az együttes repertoárján elsősorban kortárs magyar szerzők szerepelnek, de az avantgárd klasszikusai és a kortalanul időszerű régiekkel kiegészülve.

"York napsütése rosszkedvünk telét

Tündöklő nyárrá változtatta át.

Családunkról már elvonult a köd

S alámerült az óceán szívébe.

Most homlokunkon győztes koszorú,

Diadalemlék csorba fegyverünk,

Vad riadónkból víg vacsora lett

És édes dallam szörnyü indulónkból.

Szelíden mosolyog a háború,

Nem lovagol páncélos paripán,

Hogy félénk ellenség szivét ijessze,

Ehelyett fürge lábakkal szökell

A hölgy-szobákban léha lantzenére.

De én, aki nem játszani születtem

Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,

Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül

S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,

Kit megfosztottak minden szép aránytól

S a természet becsapott termetemmel,

Ki torzul, félig kész, s idő előtt

Küldettem el e lélegző világba,

Bénán s idétlenül, hogy a kutyák

Megugatnak, ha bicegek előttük -

Én ilyen fuvolázó békekorban

Nem is tudok egyébbel szórakozni,

Mint hogy a napon nézem árnyamat

És csúfságomat magam magyarázom:

Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,

Hogy eltöltsem e csevegő időt -

Ugy döntöttem, hogy gazember leszek

S utálom e kor hiu gyönyörét."

Shakespeare: III. Richárd, Első felvonás, 1. szín (Vas István fordítása)