Gálvölgyi győzött

Gálvölgyi János megsemmisítõ gyõzelmet aratott. A múlt héten a Madách Színház stúdiójában bemutatták Csehov három egyfelvonásosát Három komédia címmel, Darvas Iván rendezésében, Kovács Yvette semleges díszleteiben és jelmezeiben, Gálvölgyi fõszereplésével, valamint Kiss Mari és Lõte Attila közremûködésével.

Az első darab, a Leánykérés még egészen a várakozásaim szerint zajlott. Lőte Attila szakszerűen szabványos, amint habókos öreg orosz földbirtokost ad, Kiss Mari szatirikusan éles, karikaturisztikusan markáns a rút és kellemetlen eladó lány szerepében, Gálvölgyi pedig negédes idiótára veszi a félénk, frakkos kérőt, felékítve a tőle évtizedek óta ismerős grimaszokkal és gesztusokkal. A második darab, a Medve már kész katasztrófa. Itt Kiss Mari is közhelyesen játssza a bánatával-hűségével hivalkodó özvegyet, Lőte Attila vén inasa viszont olykor emberien elrajzolt. Gálvölgyi azonban minden emberszerűt száműz a medve, a követelését behajtó goromba szomszéd birtokos alakjából. Kitüntetésekkel feldíszített gimnasztyorkájában lehetne egy hatalmaskodó házmester vagy izgága hivatalnok, de legkevésbé sem az a durva, kemény férfi, akit egyfelől lenyűgöz a női erély, és aki másfelől áttöri az asszonyi képmutatást.

Csehov szövegeit persze mindig, ezúttal is, sokféleképpen lehet értelmezni, és láthatunk is az előadásban az abszurditás felé mutató, vélhetően rendezői ötleteket. A goromba látogató például valahányszor úgy dönt, hogy rendíthetetlen maradási szándéka jeléül leüljön, egy hintaszékbe huppan, amely megbillen, s ő riadtan fölpattan. Minden más szék meg öszszetörik érintésére. Gálvölgyi előadásában mindannyiszor kabarészabványnak hatnak a technikásan kivitelezett akciók, értelmük, netán összefüggésük a történettel, a szituációval, a jellemmel nincsen.

Végül Gálvölgyi ismét frakkot ölt, visszavedlik siránkozó slemillé, és elmondja a papucsférj panaszát A dohányzás ártalmasságáról címmel. Ezt egykor Darvas Iván feledhetetlenül mondta. Gálvölgyi ismét csak az első jelentést szólaltatja meg: a feleségétől elnyomott nyomoronc nyakunkba önti röhejes sirámait. A tragikus és groteszk emberi sors már nem szólal meg.

Gálvölgyi mindig ambicionálta, hogy ne csak népszerű mulattatónak, de komoly művésznek is tekintsék. Komoly szerepeiben azonban jelentéktelen volt. Most itt volt az alkalom komoly, ám mulatságos alakításokra. Gálvölgyi azonban legyőzte Csehovot, az írót és Darvas Ivánt, a rendezőt. Egyetlen estén két zsenit. Végtére ez is teljesítmény.