"Boldogtalan szerelmesek" - Händel : Acis & Galatea a Zeneakadémián

"A zenekar kiemelkedõ teljesítményt nyújtott az elõadás alatt. Pontosság, fegyelem finomság és nagy odaadás áradt az egész zenekarból. "

Megyeri Zoltán

forrás: szinhaz.hu

Georg Friedrich Händel : Acis & Galatea

Acis : Andrew King
Galatea : Julia Gooding
Polyphemus : Simon Grant
Damon : Joseph Cornwell
Coridon : Adrian Lowe

New London Consort

Gail Hennessy - Mark Radeliffe : Oboa
Philipp Pickett - Louise Strickland : Furulya
Pavlo Beznosiuk - Adrian Chandler - Hegdű
Catherine Finnis - Gordonka
Davis Roblou - Csembaló
Paula Chateauneuf - Theorba

Vezényelt : Philipp Pickett

2005.május 29.

Acis és Galatea történetét kutatások szerint 1718 nyarán mutatták be Cannons-ban. Händel ekkor házi zeneszerzőként dolgozott az ott élő hercegnél. A dalmű szövegkönyvét John Gay írta és mások is kiegészítették. Eredetileg öt énekesre bízták a szerepet és a zenkar is igen kis létszámú együttest számlál. Két hegedű, két oboa, egy gordonka, theorba, (hosszúnyakú lant) furulya és csembaló. Az eredeti kézirat nem maradt fenn, de számos kiegészítésről vannak anyagok és utalások, melyek a hangszerelést illetik.
Maga a történet egy szicíliai mítoszt ölel körbe. (amely az Etna kitörésének idejéből származhat.) Ovidius : Átváltozások c. művében is erről van szó. (Metamorphoses) Galatea egy tengeri nimfa volt aki szerelmes Acis-ba, Pan fiába. A szörnyeteg, az egyszemű küklopsz, Polyphemus is gyengéd érzéseket táőlált a tündér iránt. Galatea viszont elutasította szerelmét és ez által a küklopsz haragra gerjedt Acis iránt. Dühében, amikor a két szerelmest együtt látta a tengerparton a sziklák közt szerelmeskedni egy hatalmas sziklával összezúzta a fiatal férfit. Galatea ez után folyóvá változtatja Acis-t isteni hatalmánál fogva, melyre a zárókórus is bíztatja. "Galatea elég a könnyekből, ne sírasd hisz könnyíthetsz sorsán".A hősnő nevével találkozhatunk még Homérosz : Íliász c. művében. Ezt a tragikus kimenetelű történet több író is átdolgozta. Ovidiuson kívül Theokritosz és a már említett Homérosz.

Előadás előtt pár percel a Zeneakadémia terme szinte teljesen kihalt volt és ez így is maradt. Alig negyed házzal ment az egész előadás. Itt-ott nem tudom honnan előadás közben eltévedt lelkek érkeztek és foglalták el helyüket. Véleményem szerint nem sokan tudhattak a vendégjátékról. Normális dolog ez? Egy világhírű együttes és énekesek, de semmi érdeklődés? Ha már egyszer vendégszereplésre hív bárki is egy produkciót a minimum annyi, hogy több gondot és odafigyelést fordít az előadás meghirdetésére. Az előadók a kevés néző ellenére megmutatták, hogy ők hogyan képzelik el a történetet és a zenét, noha az előadás koncertszerű volt. A fellépő művészek viszont néhol színpadi elemekkel gazdagították az éneket ami az előadás előnyére vált és élettel töltötte meg azt. Galatea szerepében Julia Gooding lépett színpadra. Nagyszerű hangi adottságokkal rendelkező énekes. Stílusa és egyénisége van hangjának. Csodálatosan tolmácsolta az érzelmeket. Akár szerelmesként, akár a küklopsz elutasításakor. És nem utolsó sorban amikor Acis-t síratta. Nagyszerű zenei ábrázolás amikor patakká változtatja az ifjút. Ebben hatalmas segítséget nyújt neki Händel már-már szugeráló és rajzoló erejű zenéje. Acis szerepében Andrew King-et hallhattuk. Az előadás első felében gyengébb teljesítményt nyújtott, de a második felvonásban megjött a hangja és igazán tündöklő áriákat produkált. Mesterien és teljes odaadással énekelte szerelmese iránt érzett határtalan és mindent legyőző szerelmét. Félelmét legyőzve indult  Polyphemus "ellen". Simon Grant basszbariton hangja igen meglepett amikor megszólalt, Tiszta, mélly és ugyanakor mégis csengő hangszínben énekel. A humort pedig valami egészen fantasztikusan tárta a hallgatóság elé, egy kis színészkedés kíséretében. Igazán jó volt nézni és hallgatni egyaránt. Joseph Cornwell és  Adrian Lowe tenorként voltak jelen az előadáson. Hangjuk igen szép, kifejezetten lírai
fekvésű. Dalokban és operákban fantasztikus élményt adhat. (Mozart és kortársaira gondolok itt leginkább.) Hangjuk nem lenne elég egy Verdi, vagy bármely romantikus operához. Igaz, ezekből nem mutattak ízelítőt, így nem tudhatjuk pontosan.

A zenekar kiemelkedő teljesítményt nyújtott az előadás alatt. Pontosság, fegyelem finomság és nagy odaadás áradt az egész zenekarból. Recitativo accompagnato ed Aria (Galatea) tételnél rendkívüli furulyaszólót hallhattunk. A New London Consort egy igen felkészült nagyszerű társulat, mely profi szinten tolmácsolja a régizenét. Philip Pickett művészeti vezetőjük dirigálta az előadást és furulyán játszott. A vérében van eme stílus. Határozottság jellemezte egész előadásmódját.
Bízom benne, hogy nem most jártak nálunk utoljára.

Megyeri Zoltán