"Sír a bohóc."

Augusztus sem fog eltelni zene nélkül. Méghozzá a vidéki városokat sem kerüli el. 2005. augusztus 5.-én este 20:30-kor láthatja a közönség Verdi operáját Veszprémben a Püspöki Palota elõtt a Veszprémi Ünnepi Játékok keretén belül. Nem egyszer tettem már fel magamnak a kérdést. Ha Verdi akkor miért Aida, Rigoletto? Általában ezt a két mûvét "nyúzzák agyon." Oly sok bõrt lerántottak, már eme nagyszerû operáról, hogy nem tudom meddig lehet még fokozni.

Természetesen zeneileg mesteri alkotást hallhatunk. Viszont a nagyközönség elé kellene tárni a zeneszerző többi "elfelejtett" operáját, melyek között igazi gyöngyszemek vannak. Gondolok itt pl. Giovanna d’ Arco -ra, Luisa Miller-re. Mind, mind csodálatos operák, igazi drámaművek. Aki teheti és ideje engedi utazzon Veszprémbe, mert egy igazán csodálatos zenei élmény várja, világsztárok tolmácsolásában.

Az opera alapszövege Victor Hugo "Le roi s’ amuse" című színdarabjára épül. A librettista ezúttal is Francesco Maria Piave. Érdekes, mert ahogy az opera teljesen elkészült, már csak a bemutatóra várt az osztrák cenzúra nem engedélyezte a premiert. Tiszteletlennek találták, hogy az uralkodót (eredetileg I. Ferenc francia király) nem épp jó színben tűnteti fel. Hála Verdi kapcsolatainak a rendőrség egyik magas rangú vezetőjével konzultált és ilyen módon elérte, hogy a hatóság csak a neveken és a helyszínen változtasson.

Napjaink esztétái és kritikusai úgy tartják, hogy Verdi a Rigoletto-val érte el azt a magaslatát, amely elválasztja korábbi műveitől. Hogy ez miben nyilvánul meg? A dallamok szinte teljes változáson mentek át. Persze a Rigoletto előtt is írt a zeneszerző csodás melódiákat. Úgy tartják viszont, hogy ezek még meg sem közelítik a jelen esetben említett operát.  Ami eddig egyik vagy másik művében különálló szerkezetként jelentkezik az ebben az operában teljesedik ki és együtt ragyog teljes pompájában. Bőség. Talán lehetne ezt a jelzőt használni. Telis tele van gyönyörű áriákkal, melódiával. Ez az "egyesülés" páratlan kifejezőerővel gazdagodik így. Formai felépítése is változik. Szinte teljesen zárt rendszert képez. A recetativo és a zárt szám között szinte már hallhatatlan a különbség, annyira egybemosódik a kettő. Így jóval nagyobb drámai hatást kelt.

Rost Andrea és Ramón Vargas (2000)

Nézzünk bele egy kicsit magába a prózai műbe.

1830-as évek elején került bemutatásra Victor Hugo drámája. A királypártiak tiltakoztak. I. Ferenc francia király emlékének bemocskolásának tartották, már a prózai művet is. A szerző ezzel a művével azt is elérte, hogy a francia színpadokon betiltották. A királypártiak persze nem a felhozott, előbb említett indok miatt támadták az írót. A valódi ok az volt, hogy Hugo színleg ugyan a hajdani királyokról és ezek udvaroncairól beszélt, de valójában saját koráról mondott kőkemény és reális ítéletet. (Egyszerűbben fogalmazván : "Fáj az igazság" nevezetű közmondást is lehetne alkalmazni a mai világban.) Leginkább a koronás főket állította műveinek középpontjába, akik könyörtelenül eltaposnak mindent és mindenkit. Legyen az ember, vagy csak egy egyszerű vélemény. Ha az rájuk nézve nem kedvező, tesznek ellene. Inkább a nép érdekeit áldozzák fel, csakhogy saját bűnös és aljas vágyaikat kielégítsék. A szerző írásában a király finommodorú, gavallér, igazi úriember. Eme tulajdonságok mellett azonban magával az ördöggel szövetkezik, hogy ellenségeitől megszabaduljon. Az uralkodó figurája mellett szorosan ott áll Triboulet. (A megzenésített változatban Rigoletto az udvari bolond.)  A költő élesen rávilágít erre a szereplőre. Megmutatja, hogy milyen ember is ő. Jobban mondva megmutatja, hogy milyen ember lett belőle a király mellett. Hajbókoló, hízelgő és igen alázatossá vált, de ez hitvány emberré változtatta. Saját embertársaival a lehető legkegyetlenebb módon bánik. Ezáltal láthatjuk, hogy két központi személy a király és bolond. Köztük elevenedik meg két réteg, mely bemutatja, hogy milyen léhűtők élnek a királyi udvarban. És miről is szól az udvaroncok élete! A cél egyetlen dolog. Minél közelebb kerülni a hatalomhoz, minél többet marakodni. Folyamatosak a konfliktushelyzetek. Ez pedig oda (is) vezet, hogy kialakulnak a rivalizálások. Egymás vetélytársaivá válnak.

Piave, Verdi jó barátja és librettistája húsz évvel Hugo bemutató után kapta kézhez a dráma kéziratát. Villámgyorsan átdolgozza operaszövegkönyvé, mert jól felismeri Victor Hugo célját és Verdi drámaisága is úgyszólván ugyanaz volt. A libretto elkészül, majd átadják az osztrák cenzúrának. (Észak-Olaszország ebben az időben Habsburg uralom alatt állt.) Visszautasítják és nem engedélyezik a dalmű premierjét. (Szintén "kegyeleti okokra" hivatkozva.) Az olasz közönség viszont oly hevesen tiltakozik ez ellen, hogy az osztrákok feltételekkel ugyan, de belemennek a bemutatóba. A feltételek pedig a következők voltak :

• a király személye helyett polgári alakot kell a dráma középpontjába állítani
• a törvénytelen szerelmet jóvá kell tenni egyházi esküvővel Gildának. (a dráma hősnője.)
• valamint Gildának nem szabad erőszakos halállal elpusztulnia, hanem valami "békésebb módot" kell találni. Mint pl. betegség.
  

Ezekre a kritériumokra Verdi egyetlen rövid szóval válaszolt ; NEM! Nem engedte, sem Hugo, sem pedig saját művét így megcsorbítani. Hosszas viták után a közvélemény nyomására a császári hivatalnokok kénytelenek "behódolni" Verdi és az olasz nép előtt. 1852 december 11.-én került bemutatásra a velencei Fenice színházban.

Az egyetlen változás az operában : I. Ferenc francia király helyett a mantuai herceg alakítja az erkölcstelen uralkodót. 

I.felvonás:

1.kép : Zajos mulatozás zajlik a mantuai herceg palotájában. Tréfálkoznak, mulatnak, nevetnek és közben folyamatosan azon törik a fejüket, hogy milyen új mókával tudnák szórakoztatni magukat és a herceget. Marullo az udvaronc érkezik egy hírrel, miszerint Rigoletto a csúf és púpos udvari bolond szeretőt tart, egy bájos, fiatal lányt, akit egy félreeső utcára nyíló házban rejteget a világ szeme elől. A nagy mulatozásban és pletykálkodás közepette megérkezik Monterone gróf és a hercegtől kéri számon lánya elrabolt becsületét. Az udvari bolond már tudja, hogy miként lépjen fel a kellemetlen helyezet ellen. Maró gúnnyal teszi nevetségessé az apa fájdalmát, akit még mielőtt az őrök elhurcolnának átkok szór a megrettent Rigoletto-ra.

2.kép : Rigolettot nem hagyja nyugodni az, amit Monterone gróf átka. Sparafucile szegődik a nyomába és felajánlja neki szolgálatait. Hivatkozván arra, hogy aki ilyen későn jár haza, kihalt utakon sok ellensége lehet. Néhány scudóért egy tőrdöféssel megszabadítani a támadótól. Rigoletto visszariad, de emlékezetébe véste a bérgyilkos nevét. Sietve halad haza lányához Gilda-hoz, kinek szeretetteljes szavai tudják csak eloszlatni a felhőket a homlokáról. Később már amikor az apa is hazaért, Gilda kertjébe lopózik a herceg. Álruhás diáknak adja ki magát és így férkőzik a lány bizalmába. A naív kis teremtés semmit sem tud kilétéről és szívének teljes szeretetével rajong a fiúért. Az édes légyottot viszont megzavarják. Az utcán Marullo és Ceprano gróf vezetésével álruhás alakok érkeznek, hogy Rigoletto kedvesének tartott Gilda-t elrabolják és elvigyék a herceghez.  Megérkezik az apa aki aggódik, de a többiek elhitetik vele, hogy Ceprano grófnőért jöttek. Így nyugodt szívvel segít nekik. Hogy semmit se lásson egy rongydarabbal bekötik a szemét. A szerencsétlen, átvert apa tarja azt a létrát, amin Gilda-t elhurcolják.

II.felvonás :
A történtek után a herceg visszatér, de már csak az üres házat találja ott. Öröme fellobban, amikor értesül udvaroncaitól az éjjeli kirándulás sikeréről és siet a szomszédos terembe. Rigoletto is közeledik. Egy véletlen folytán tudta meg, hogy lányát elrabolták és az a hercegnél van. Vadul ront be, de többen leteperik. Hiába tör ki belőle a jajszó : - ő az én lányom, az udvari nép nem törődik vele. Sőt! A sok bosszúságért és tréfáért, amit eddig a bolond az orruk alá tört kifejezetten élvezik eme szituációt. Tudomást sem vesznek arról, hogy nem a szeretőjét, hanem a lányát hurcolták ide. Feldúltan és zavartan ront be Gilda a szobába. A porig alázott apának az ő szavaiból kell megtudnia szégyene keserves történetét. Minden hiába. Gilda hiába könyörög, apja gyilkos bosszút esküszik a csábító ellen.

III.felvonás :
Egy rombadőlt épületben húzta meg magát Sparafucile, nővérével a szépséges Maddalenával, akit a herceg látott egyszer táncolni az utcán és egészen hazáig követte. Ide hozta Rigoletto Gilda-t is, hogy egy rejtekhelyről láthassa mennyit ér leánya csábítójának "örök" hűsége. Majd ezek után hazaküldi lányát, hogy öltözzön át és vegyek fel férfiruhát, majd induljon Verona-ba, ahová másnap ő is követni fogja. A bohóc a bérgyilkos keresésére indul. Eszébe jutott ugyanis még az a bizonyos régebbi ajánlat, amit anno visszautasított. Húsz arany fejében Sparafucile elvállalja, hogy végez a herceggel és a holttestet átadja Rigoletto-nak. Maddalelna-nak viszont megtetszett a fiatal férfi. Addig könyörög bátyjának az ifjú életéért, hogy hajlandónak mutatkozik mást meggyilkolni. Gilda atyja parancsa ellenére visszatér és kihallgatta a párbeszédet. Tudja, hogy csak egy módon mentheti meg szerelme életét : ha önmagát áldozza fel. Kopog az ajtón. Az ajtó kinyílik és a gyilkos tőr belefúródik testébe. Rövidesen Rigoletto is feltűnik. Átveszi a zsákot, melybe a bérgyilkos belecsomagolta a tetemet, de mielőtt a közeli folyóba vetné látni akarja. Az elvonuló vihar villámainak fényében azonban szembe kerül a valósággal. Saját lánya tetemét tartja a kezei között.

1850 márciusban a Fenice Színháztól kapott Verdi megbízást egy új opera megírására. Victor Hugo drámáját választotta, ahogy ezt fentebb is említettem. Amit viszont nem, hogy ezzel a művel a zeneszerző már 1845-ben is foglalkozott. Majd ismét 1849-ben. A premier vártnál is nagyobb sikert hoz. Verdi ettől a naptól kezdve a világ elsőszámú komponistájának számít. Ezt írják róla azóta is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a Rigoletto hozott áttörő sikert, de Verdi munkássága nem áll meg itt. Korai operái és a soron következők, igazi mesterművek.

Az operát szokták négy felvonásosra tagoltan is előadni, bár ezt az igazán rövid első kép nem indokolja. Ha az 1. és 2. kép között viszont nincs szünet, akkor a színpad változtatását igen gyorsan kell megoldani. Ellenkező esetben a felvonás hangulata szertefoszlik, szétesik. Az a rendezés az átgondolt, amely nem a szövegbeli drámát hangsúlyozza, hanem inkább a zenére összpontosít és igyekszik visszaadni az emberi érzelmeket.

Ami pedig a szereposztást illeti, igazán imponáló és mondjuk ki csábító.

Giuseppe Verdi :
Rigoletto
opera három felvonásban, olasz nyelven

Főbb szerepekben :

Renato Bruson

Rost Andrea

Ramón Vargas