Jan Fabre 2001-ben mutatta be a Pápák palotájának udvarán a Je suis sang (Vér vagyok) cimû középkori tündérmeséjét. Az antwerpeni mûvész idén a fesztivál kiemelt vendége, egyben a többi alkotó meghívója. Másodszor mûködik ez elv szerint Franciaorszag legnevesebb színházi seregszemléje, amikor is a leköszönõ fesztiváligazgató, Bernard Faivre d'Arcier átadta a stafétát asszisztenseinek, akik így tandemben viszik tovább, egyelõre négy évre kitûzött programmal a vezetést. Hortense Archambault és Vincent Baudriller Thomas Ostermeier, a berlini ’enfant terrible ' után a flamand táncszínház szent szörnyetegét, Fabre-ot hívta meg második fesztiválkiadásuk védjegyéül.
 |
A drámai zengzetek helyét át- illetve elveszi a mozdulat. Jan Fabre A könnyek történetével (L'histoire des larmes) nyitotta meg a 2005-ös fesztivált. Nem túlzott egyszerűsítés kijelenteni, hogy ezúttal egy másik testnedv, a vér után a könny került a koreográfia középpontjába, lett elsődleges szervezőelemévé. A választott mozgásművészeti hangsúly egyértelműen a tánc és a vizuális művészetek felé tolja az előadás(ok) súlypontját. Nagy kérdése az idei fesztiválnak, hogy a sokszor kedvenc színészeit a színpadon látni vágyó közönséget meghatja-e a progresszív tematika ?
 |
Csak néhány képet idéznék fel a Vér vagyok című előadás folyamából : egy meztelen (mű)vérrel borított alak habos menyasszonyokba törülközik. Majd egy pucér, basszusgitárral valamelyest takart lányka a Ponyvaregényből ismert dalt adja elő, miszerint eddigi életében egyedül egy lelkész fia volt rá hatással (The only one who could ever teach me). S a zárókép, hatalmas négyzetpajzsok araszolnak, egész az első sorig, fenyegetőn. Majd, egész lassan vér csordul elő alóluk, betölti a színpadot. Ugye, nem meglepő, amikor a tapsot megakasztva felháborodottan kiabált be egy úr, Mi ez az egész ?
 |
Az 59-ik fesztivál plakátján egy gigantikus teknős cammog a tengerparton, rajta arany lovagló figura. A strand maga cseppet sem meseszerű, sétalók kószálnak, egy érdeklődő azért akad, aki a látomás felé fordul. Az Utópia nyomában címet kapta az emblematikus teknős, a művészet , mint az életet átíró, megváltoztató, vagy legalábbis pillanatnyilag bearanyozó lehetőség keresését is jelentheti a kép.
A tavalyi vendég, Ostermeier a talán legsokkolóbb Sarah Kane-szöveget hozta el erre a nyárra, a Szétbombázva faramuci módon hívja a napsütötte nyaraló közönséget szembesülni a világ szörnyűségével. S ami idén tényleg szokatlan meglepetés nekem, hogy számos előadásra közelharc-jelleggel tör be a lelkes néző.
 |
| Š Lou Hérion, Cycle de la Tragedia Endogonidia de Romeo Castellucci / Societas Raffaello Sanzio |
Fotógaléria >>
Az szekció másik külföldi szenzációja, Romeo Castellucci 2001 óta járja Európa fővárosait. Eddig tíz epizódot készített el kortárs tragédia-áramából, mely mindig a befogadó város nevét viseli. Avignonba két korábbi fejezet, Berlin és Brüsszel érkezett, illetve két Crescita, amely egy-egy sűrített pillanatát ragadja ki valamely előadásnak. Emellett többször vetítik a teljes ciklus filmváltozatát, illetve számos találkozási lehetőséget kínálnak az alakotókkal.
A Crescita húsz perces tragédiamorzsa, amely előtt a beengedő-kislány figyelmeztett, az előadás vége inkább félelmetes, szívbetegeknek kevéssé ajánlott. Amit kapunk, egy mozgó installáció, rendkívül erős, zsigeri élmények, vaksötétben a fülbe zúgó, levegőt felkavaró érzéki hatások, valamilyen képi visszatérés az elemi érzetekhez. Színházi szellemvasút. S újra csak szabad értelmezési lehetőségek ; ha valaki bíbelődne ilyesmivel. A Trafó évek óta tárgyal a Societas Raffaello Sancioval, és akkor reméljük, hátha sikerül megnyerniük őket egy budapesti epizódra ?
Olivier Py esetleg karakterszínészként (korai Klépisch-filmekből) ismerős a magyar közönségnek. A harmincas éveiben járó fiatalember ezúttal egy színházi maratonra hív, délután 3 -tól éjjel 1-ig mesél egy képzeletbeli ország, Árkádia önjelölt hercegéről ; aki a nagyon is valós prostitúcióval és amerikaellenes szakadárokkal szembesül vándorútján. (A nézők is szerencsére kiadós szünetekben részesülnek, ha kellően kitartóak, s nem az idő előtti távozást preferálják.) Ez a mai Peer Gynt sokszor nyomasztó, sokszor mulattató szövegszínház, mely megalomániájában lenyűgöző..
 |
| Š Caroline Ablain, La Mort de Danton de Büchner, mise en scčne Jean-François Sivadier |
A program kicsit klasszikusabb ellenpontja fontos szövegek, mint a Danton halála és a Galilei életével mai olvasata, amelyet egy francia rendező, Sivadier ajánl. Ám ami igazán kedves Avignonban, hogy az egyesek szerint merev-sznobnak titulált szekció is valahogy önironikusan laza. Így kerülhet sor olyan előadásra, ahova nemcsak a fürdőruha kötelező, de lehetőség szerint búvárszemüveg és pipa is ajánlott felszerelés. Lambert-wild például így osztja meg vízalatti gondolatait az arra kíváncsi hallgatóval.
És akit az érdekelne, hogyan mondható el Franciaország története egy órában, netán további borús kortárs francia szövegekre vágyik, annak ott az avignoni Ť Off ť. Mintegy 630 társulat 774 előadása 113 helyszínen, afrikai meséktől a commedia dell’arte gyöngyszemein át a Hogyan legyünk mintafeleségek jótanácsáig várja az érdeklődőt. Akik pedig özönlenek, a főutca népes strand-jelleget ölt, még az is lehet, hogy ma felbukkan az aranyteknős ?
 |
Csete Borbála
Hasznos linkek:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.