"Attila hun király, hosszú ostrom után elfoglalja Aquilea városát. Aquilea király elesik a harcban, lányát, Odabellát a hunok fogságba ejtik. Ezio római hadvezér látogatja meg Attilát, szövetséget ajánl fel neki, csak azt kéri, hogy Itáliát hagyja meg a rómaiaknak. A hun király visszautasítja az ajánlatot..."
Így kezdődik az Attila című opera leírása Kertész Iván Operakalauzából. A Margitszigeten a péntek esti előadáson azonban nem pontosan így látható majd a mű. Alföldi számára a "sorok között" egy másik történet is rejtőzik: ami kevésbé történelmi tabló, ami kevésbé hun romantika.
 |
Összefoglalnád a saját változatodat néhány mondatban? Úgy, ahogyan azt majd az előadásban is láthatjuk...
Alföldi Róbert: Az igencsak igazi "verdis" kórus-képek ellenére mégis "szűk" a történet. Négy ember egymást kerülgeti, hiába egyértelműek a viszonyok, hiába adott a gyűlölet - mert a helyzet, a történelem megkívánja - mégis minden változik és semmi sem olyan, mint aminek lennie kellene. Senki sem azt érzi, amit társadalmi, "operai" helyzetéből adódóan éreznie kellene. Mert a Világhódító is fél, és bizonytalan, mert a bosszúra éhes Odabellából is kitör a nő, és talán éppen Attila csalogatja elő.
Tehát akkor ahogy azt Alfölditől megszoktuk, mégiscsak egy kicsit másképp látjuk majd a művet, de ezúttal sem a külsőségek kölcsönzik különlegességet.
Alföldi Róbert: Külsőségek tekintetében egy klasszikus operáról van szó. De kiderül, hogy a hazáját védő hadvezér sem mindig egyenes és becsületes, mert a szerelmes férfi is folyamatosan féltékeny, mert érzi, hogy nem úgy mennek a dolgok, bizonytalan. Senkit se tévesszen meg a cím. Nem lesznek lovak, nem lesz heriozmus. Élet lesz. Fájdalmas és reménytelen, vagy reményteli. Olyan, ami talán ismerős nekünk is.
A Te rendezésedben készült az egyetlen olyan magyar opera (Gounod: Faust), amelyet a Mezzo televízió felvett, és többször játszották is, a "hónap operája" díjjal kitüntetve. Minek köszönhető szerinted ez a hallatlan nemzetközi siker?
Alföldi Róbert: Ez olyan, mint amikor eljön ide egy szlovén vagy egy észt társulat, és bemutatják a Tragédiát. Ami nekik nem "a" Tragédia. Szabadabban kezelik az anyagot. Gounod Faustja a franciák nagyoperája, amihez az ember szabadon és pofátlanul tudott hozzáállni. Szerintem pusztán ez a lényege.
Garancsi Ágnes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.