Magyar lábnyomok Chicagóban

Április végén írtam beszámolót a chicagói Steppennwolf Theatreben bemutatott magyarvonatkozású színdarabról, s miután kíváncsi voltam, vajon mi volt a gróf Károlyi Mihály alakjára mintázott Lost Land címû mû háttere, interjút kértem és kaptam a társulat mûvészeti igazgatójától.

Martha Lavey igazgatónő, aki a darabban Ilona szerepét játszotta, kedves mosollyal fogadott a Steppenwolf irodájában, ami feltehetően annak szólt, hogy négy üveg tokaji borral érkeztem a találkozóra. Az 5 puttonyos Chateau deGeday Tokaji Aszú és a Dionis Club Tokaji Furmint a helyi magyar kereskedelmi iroda, az ITDH ajándéka volt, én csak szállítottam, de a nemes ajándék könnyebbé tette a beszélgetés indulását.

Az interjú azonban rögtön az elején eltért a tervezett témakörtől, és chicagói magyar színházi visszaemlékezésé vált. Kiderült ugyanis, hogy Martha Lavey kezdő színművésznőként, 1989-ben a neves Goodman Theatreben szerepet alakított, Sally Nemeth írónő Mill Fire című kitűnő drámájában, amelyet a társulat fiatal rendezője David Petrarca állított színpadra. A kritikusok által is dicsért dráma a sikeres chicagói bemutató után színre került New Yorkban, majd Londonban is. New Yorkban akkortájt három fiatal, tehetséges magyarszármazású írónő: Sally Nemeth, Phyllis Nagy és Helen Fogarassy dolgozott. A Mill Fire szerzőjét, a bemutató után ismertem meg, majd négy év múltán 1993-ban újra találkoztunk a Victora Gardens Theatreben tartott, Spinnig into blue című új színműve premierjén. A csinos, fiatal írónő - akkoriban még a születési éve is szerepelt a hivatalos életrajzában - apai nagyszülei érkeztek Magyarországról a század elején Amerikába. A Németh család előbb Chicagóban, majd Északnyugat Indiana államban telepedett le. Édesapja foglakozása kohómérnök volt, s innen eredeztető a Mill Fire dráma története, amely egy acélgyárban játszódott. Sally Nemeth az ismert írónő, Evanstonban a Northwestern Universityn végezte egyetemi tanulmányait, ahol Martha Lavey az évfolyamtársa volt. A 90-es években színdarabjai mellett, a televíziónak is dolgozott, neve szerepelt a Law and Order, valamint a Crime and Punishment sorozatokban. Később, Hollywoodba tette át működését, ahol számos film szövegkönyvén dolgozott, de előtte ellátogatott Magyarországra a gyökereit keresni. Budapesten és Pécsett járt, ahol, mint mondta: tágra nyílt szemekkel járta nagyszülei álomszép mesevilágát. Titkos vágya, hogy színműveit Magyarországon is bemutassák, erre ez ideig nem került sor, pedig e sorok írója számos rendezőnek adta át a Mill Fire szövegkönyvét.xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Sally Nemeth drámaíró szülővárosában, Chicagóban vált ismertté, amint Tom Szentgyorgyi is, akinek nevével többször találkoztak az évek során a Chicagói krónikák olvasói. Legutóbb 2000. májusában, amikor az evanstoni Next Theatre bemutatta az Among the Thugs - szabad magyar fordításban a Csőcselék között - című futballhuligánokról írt színművét, amely osztatlan sikert aratott a napilapok kritikáiban. Richard Christiansen a Chicago Tribune  köztiszteletben álló kritikusa a: megdöbbentő, szenzációs jelzőket használta, míg Hedy Weiss a Chicago Sun-Timesban : Bloody brilliant theaterként jellemezte a sikeres Szentgyorgyi darabot. Tom Szentgyorgyi 1994-ben tűnt fel először Chicagóban, a Family Man című darabjával, majd három évvel később 1997-ben a Snow című színjátékával. 1994-ben ismerkedtem meg vele és édesapjával, Szentgyörgyi Andrással, aki közvetlen a második világháború után hagyta el Magyarországot. A premiert követő fogadáson beszélgettem a büszke papával, és az első kérdésem természetesen az volt, hogy rokona-e a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albertnek. Mit kiderült másodfokú unokatestvérek, majd pár pohár bor után azt is elárulta, hogy a világhíres tudósnak eleinte nem volt nagy ázsiója a családban. Ugyanis a tantik nem nézték jó szemmel, ahogy az ifjú Albert motorbiciklivel száguldozott a városban és kijelentették: nem viszi sokra az életben az, aki motorozik! A többi már történelem, ugyanis ez a motoros vitte. A beszélgetés az édesapával magyarul folyt, angolra akkor váltottunk, amikor Tom is odajött, a drámaíró édesanyja ugyanis amerikai ezért nem beszél magyarul. Tom Szentgyorgyi azóta nagyon befutott író lett főként a televízióban, ahol a sikeres NYPD Blue sorozatban dolgozott szerzőként. Az angol futballhuligánokról szóló Among the Thugs színművének szövegkönyvét, a sikeres evanstoni előadássorozat után átadtam egy-két magyar rendezőnek, sajnos a Szentgyorgyi darabbal sem volt több szerencsém, mint Sally Nemeth Mill Fire drámájával. Pedig igazán érdekes lehetne egy magyarszármazású amerikai író darabjának bemutatója Budapesten.

Mindezek után kevés időnk maradt arról beszélgetni Martha Lavey igazgatónővel, amiért az interjút kértem, annyit azért megtudtam, hogy a Lost Land szerzője Stephen Jeffreys és a főszereplő John Malkovich régóta barátok, akik szerettek volna közösen visszatérni a Steppenwolf színpadára. A színjáték, amelyen a szerző már régóta dolgozott adott volt, és a neves színész is örömmel tért vissza a filmvászonról, a világot jelentő deszkákra. A chicagói színházi publikum, pedig két hónapon keresztül zsúfolásig megtöltötte a Steppenwolf nézőterét. 

Amennyiben szóba kerültek a városunkban működött magyarszármazású drámaírók, néhány sort illik írni azokról a színésznőkről is, akik az írókhoz hasonlóan "magyar lábnyomokat" hagytak a kultúréletben úgy Chicagóban, mint Amerikában. Először a kanadai-magyar Julain Molnár nevét kell említenem, aki 1996-ban a Goodman Theatreben bemutatásra került The House of Martin Guerre című musical drámában játszotta a női főszerepet. Julain Kanadában született Hamilton városban, ahol a vegyes házasságban élő család magyar tagjai Zsuzsikának becézték a kislányt. A kitűnő színésznő magyarul keveset ért, de büszkén vállalta magyar gyökereit. Szót érdemel Katherine Lynne Condit is, aki 1992-ben a Riverview című musical ősbemutatóján lépett színpadra a Goodman Theatreben. Katherine Condit édesanyja, Vietórisz Éva révén kötődik a magyarsághoz, az anyai nagyapa Dr. Vietórisz József a háborús években a Diósgyőri Acélgyár igazgatója volt. Katherine évekig Európában: Zürichben és Bécsben énekelte Grizabella szerepét Adrew Lloyd Weber Macskák - Cats - című musicaljában. Bécsből többször járt látogatóban Budapesten, majd visszatért Chicagóba, ahol sokáig rendezőként működött. A magyar lábnyomokat hosszú éveken keresztül Sziklay Andor - Andor C. Clay -  washingtoni amerikai-magyar újságíró kutatgatta, jómagam társaimmal kibővítjük az általa elkezdett munkát.

Eddig a múltról írtam, most azonban a jelen, illetve a jövő következik, Vizin Viktória operaénekesnő személyében, aki a Lyric Opera of Chicago 2005-2006-os szezonjában Goerges Bizet Carmen című operájának címszerepét énekli jövő év márciusában. A kecskeméti születésű fiatal mezzoszoprán, aki férjével és két gyermekével Chicagóban él, ezúttal lép először a chicagói közönség elé. A pályája kezdetén lévő művésznő nevét Európában már megismerték, hiszen Düsseldorfban Carmen, Veronában Miss Page, Londonban Flora, és Maddalena szerepét énekelte, míg Amerikában ez idáig Dallas, Pittsburgh és Santa Fé, valamint Toronto operaházaiban lépett fel. A Lyric Opera News 2005. tavaszi számában a társulat igazgatója, William Mason a következő szavakkal jellemzi az új tehetséget: ..the sensationally talanted newcomer Viktoria Vizin, who’s destined to become one of the Carmen’s of the new geeration." Nagyszerű ajánlat, amint Jack Zimmerman írása is, amelyben bemutatja az új Carment a chicagói olvasóknak. A magyarnyelvű bemutatás csak azért késik, mert a művésznő jelenleg Magyarországon tartózkodik, de ígérem az ősszel bepótolom a hiányt.

Harmath István (Chicago)