Gyenge Hatalom

Nick Dear (50 éves) európai összehasonlító irodalomból diplomázott angol író Hatalom címû áltörténelmi darabjának elõadása elõtt 40 perccel Béres Ilona bent ül már a Magyar Színház színpada közepén, mint Stuart Mária, vagy I. Angliai Erzsébet.

Komor, mozdulatlan, szoborszerű, akárha a hírességek londoni viaszpanoptikumából ültették volna ide. Állítólag könnyezik, mint a lengyel zarándokhely Mária-szobra. De sem a skót királynő, sem az angliai, nem is faszent, hanem Ausztriai Anna anyakirálynő, XIV. Lajos zsarnok mamája. Béres mumifikált királynő-ülése a fegyelem, a színészi odaadás mutatványos bravúrja. Az előadás legmutatványosabb része.
Béres 40 perces néma előjátéka után a színpadi feszültség határozottan megcsappan.
 

Mr. Dear gyakran fordul ismert irodalmi alapanyagokhoz. Filmforgatókönyvet írt Dosztojevszkij A játékosából. Felhasználta filmre Jane Austen regényét. Színre alkalmazta Tirso de Molina, Moličre, Osztrovszkij, Gorkij, Arbuzov darabját, Henry James A csavar fordul regényét. Stephen Warbeck zenéjével újraírta John Gay Koldusoperáját (2000). Korábban is érdekelte ez a korrupt korszak: Wiliam Hoggarth és a megkenhető Walpole miniszterelnököt A siker művészete című darabjában a művész és Mrs. Thatcher hatalma megtárgyalására használta fel (1995).

A Hatalom című darabot a londoni Nemzeti Színház Cottesloe termében mutatta be (2003. június 27.) Ott kezdődik, amikor meghal a kisfiú XIV. Lajos fölött régensként gyámkodó Mazarin bíboros, és a királyságot tanulgató ifjú anyja uralma alól lassan kiszabadul. A történelmi mese szereplői utcanyelvet beszélnek, és a maira emlékeztető közgazdasági viszonyok között evickélnek. A történelmi arcképcsarnokokkal való bizalmaskodást minden időkben kedveli a közönség. A Hatalom hosszan ment Londonban. Játszották szanaszét. A lengyelek tv-játékot forgattak belőle. Részemről nem látok benne egyetlen csöppnyi irodalmi vagy teátrális értéket sem.

Udvariasságból eltekintek Gecsényi Györgyi teljesítményének méltatásától. Ő jegyzi a fordítást. Ha már irodalmi mezőre tévedtem, megemlítendő, hogy a Hatalom első részében Fouquet ezüst szelencében barackot hoz a színre, a nagyvilági csábítás jelképeként, utóbb a barackba érzékien beleharapnak Egy nemzetközileg ismert színműben -Játék a kastélyban - a barack parodisztikus elemként szerepel, mint az ódivatú francia színműipar ásatagan gyermeteg fogása.

Pinczés István rendező mintha nagyobb tétel jelmeztári molyirtó naftalint osztott volna szét a játszók között, tetőtől-talpig alapos bedörzsölésre. A játék lélegzetvétele Herceg Ferenc történeti drámáinak pátoszával dalol, majd belevált Csathó Kálmán vígjátéki hanglejtésére. A muzeális színielőadás közben sóváran visszagondoltam rá, hogy ötven éve láttam a XV. Lajos udvarában játszódó Leo Fall: Pompadour című operettjét olyan modern színészekkel, mint Fejes Teri és Hlatky László.

Őze Áron (35) visszakamaszodott Napkirályként. Bámuló, riadt sihederként kezdi végigvezetni az írott alakot sorsán, fokozatosan beletanul a gazemberségnek nevezett politikus magatartásba. Fouquet kincstárnok szerepén Szakácsi Sándor nagy rutinnal robog végig. A cselszövő Colbert: Végh Péter. Ahogy a szobrászok mondják: megérett az arca. És megérett jellemzőereje is.

Orléansi Fülöpöt, a király testvérét Jegercsik Csaba erős ifjonti igyekezettel lendületesen, mértéket nem ismerve, felpiperézetten túlpipiskedi. A rikító külsőségekkel gyorsrajzolt, közhelyszerűen másolt figurában egyetlen pillanatra érkezik be: amikor a király váratlanul megbízik benne. Egy szempillantásra emberivé lesz tekintete a mindaddig kelléktárból másolt pojácálkodás után.

Louise de la Valličre a szép Ruttkay Laura, Angliai Henriette a szép Szauter Dominika.

Schäffer Judit esetében szégyenteljes recenzens-henyeség volna leírni, hogy a XIV. Lajos korának viseleteit karakteres vonásokkal tudja tervezőjének stílusjegyeivel ellátni. A színház hierarchiájáról és anyagi helyzetéről egyszerre vall ironikusan, hogy lemérhető a színész rangsorbéli helye, hányszor öltözik át, vagy egyazon jelmezben kell végigjátszania az előadást.

A Napkirály uralma elején Versailles koszos, falusi romhalmaz volt. Szlávik István a vetített hátterek elé ezt a roskatag vadászházat tapétázza, úgynevezett dauphin barnában tartott falakkal. Ezt a divatszínt hordta büszke bizantinizmussal a teljes udvar, miután a kis trónörökös pelenkája az éjszaka folyamán megbarnult.
Az előadás fél tízkor ér véget.

szerző: M.G.P.