INDUL A BAKTERHÁZ

Rideg Sándor INDUL A BAKTERHÁZ
falusi burleszk két részbenRendezõ:
HALASI IMRE
A premier idõpontja
2005. október 14. péntek, 19 óra - Kamaraszínház

"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csõsztõl elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végképp eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. ..."

▪ Az Indul a bakterházról röviden

"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végképp eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak."

Rideg Sándor: Indul a bakterház

Rideg Sándor legendás regényének miskolci színpadi változatában olyan nagyszerű nevettetőket láthatunk a Kamaraszínházban, mint Bakai László, Szirtes Gábor, Müller Júlia. Bendegúzt Újhelyi István alakítja. Az ízes nyelven megszólaló, groteszk falusi burleszket Halasi Imre rendezte.
Rideg Sándor, a gazdasági cseléd fiából lett író Indul a bakterház című regénye 1943-ban jelent meg, s bár több kiadást megért és népszerű könyv lett, az igazi áttörést Mihályfi Sándor 1979-es filmje hozta meg számára. A filmváltozat után Regős Bendegúz neve fogalommá vált, a szereplők szavajárásából szállóigék lettek. Ez az ízes nyelven megszólaló, groteszk komédia kedvelt darabja lett a magyarországi színházaknak is.

▪ Tímár Péter: Regényből színdarab

Nem szeretem az adaptációkat. Sem a filmben, sem a színházban.
Azt gondolom, hogy minden mű önnön formanyelvén tökéletes, és minden beavatkozás az eredetibe: a legteljesebb botrány. De nem lennék őszinte magamhoz, ha nem ismerném be, hogy néha - nagy ritkán - vannak kivételek.
Az Indul a bakterház regény színpadra írása nem tudom micsoda? Botrányos kísérlet vagy még tűrhető kivétel?
Valamikor 1992 őszén - egy találkozás alkalmával - kért fel Csizmadia Tibor (akkor a Budapesti Kamaraszínház művészeti vezetője), hogy rendezzek valamit náluk, ha van kedvem színházban dolgozni.
Nem volt kedvem.
Soha nem rendeztem színházban, nem mintha a legcsekélyebb ellenérzésem lenne a színházművészettel szemben, de engem mindig is a mozgókép foglalkoztatott. Már tizenhat éves koromban amatőr-filmeztem, és orrvérzésig ültem a mozikban. Jártam színházba is, hogyne jártam volna, de hogy "ott is legyek", mint csináló, valahogy fel sem merült bennem. Ezért egy évig nem is foglalkoztam a felkéréssel, aztán valahol ismét összefutottam Csizmadiával, és értetlenkedve kérdezte:
- Mi van, nincs semmi ötleted?
- Mit szólnál az Indul a bakterházhoz? - jutott kínomban eszembe Rideg Sándor regénye.
- Remek, remek! Kezdd el! Kifizetjük az átírás honoráriumát.
Ez fontos közlés volt! Én akkor már három éve nem jutottam filmhez, és csont üres volt a pénztárcám.
Nekiveselkedtem. Elolvastam (ismét) a regényt és lebénultam... Ez lehetetlen. Hetekig töprengtem, hogy hol lehet fogást találni ezen a maga nemében egyedülálló és a magyar irodalomban példa nélküli falusi burleszken. (Rejtő Jenő egész más világ.) Elolvastam Rideg összes novelláját és regényét, de ezek mindegyike csalódást okozott.
És ekkor jött a kényszeres  ráeszmélés...
Az Indul a bakterház nem más, mint Rideg Sándor személyes története! Vagyis ő maga Bendegúz, és mindez vele történt meg! Erre vonatkozóan nincsenek önéletrajzi feljegyzések, sem irodalomtörténeti adatok, de annyira nyilvánvaló a személyes fogalmazás és a rendkívül pontos környezetleírás, hogy semmi kétség: Bendegúz csak ő lehet.
Tehát: van egy paraszti világból érkező író, aki a harmincas években már egymás után publikálja a vidéki életről és emberekről szóló regényeit és elbeszéléseit, amikor valamiféle ötlettől vezérelve elbeszéli egy valaha volt, kamaszkori nyári emlékét.
És nem is tudja, hogy élete főművét veti papírra.
"A halhatatlanság nyara" - ahogy én akkor megfogalmaztam magamban.
Ez jó fogódzó volt, és elhatároztam, hogy ebből a transzcendens helyzetből indítom a darabot. Vagyis egy már befutott író álmában (?) visszamegy a bakterházba, hogy lerója háláját a Bakternak és persze a Banyának, akiknek a halhatatlanságát köszönheti. Tehát előbb elhelyezem egy mélyen emberi térben a szereplőket, aztán gyerünk, jöhet a röhögés rogyásig.
A jelenetek közötti szemezgetést egy lényeges "szcenikai" szempont irányította. A költségvetés.
A Budapesti Kamaraszínház nem volt olyan helyzetben, hogy többhelyszínes, változó díszletekkel lenyűgöző darabban gondolkozzak. Tehát: 1 db. díszlet: a bakterház. És némi udvar, egy jelzett istállóval. Ide kellett mindent bezsúfolni, illetve némi átkötő jeleneteket kitalálni a függöny előtti rivaldára. Végül is örültem ennek a kötöttségnek. Valahogy egyezett azzal a szándékommal, hogy a figurák közötti viszonyokra szerettem volna ráirányítani a nézők figyelmét.
Mert mi ennek a regénynek a főmotívuma? Egy idegenek közé került kamasz próbálja megőrizni a személyiségét. A néző észre sem veszi, de olyan darabon röhög, ami - más szinten - egy kisfiú valódi drámája.
Ne is vegye észre! Addig, amíg ül a nézőtéren, szórakozzon és kapcsolja ki a mélyebb gondolatait, felejtse el a dolgok egyéb nyomorú összefüggéseit. Aztán később, akinek van erre kapacitása, idézze fel magában a mű többi hozadékát is.
Számomra a Közönség - vagy film esetében: a Néző - mindig, mindig: megrendelő.
Nem tudom, hogyan lesz valamiből siker? (És ezt soha senki nem fogja tudni megfejteni.) De túl tizenegy játékfilmen azt kezdem gyanítani, hogy csak az lehet sikeres mű, amit a társadalom "megrendel". Vagyis, ha a szerző nem önmagát akarja megvalósítani, hanem megérzi, mi az, amire igény keltődött abban a környezetben, amelyben él.
Az Indul a bakterház esetében az a helyzet, hogy roppant könnyű volt megérezni ezt az igényt. Miközben már írtam a darabot, akkor döbbentem meg: hogyhogy ez még senkinek sem jutott az eszébe? Színpadra írni a Bakterházat...?! Hiszen ez annyira a miénk, mint például a cseheknek a Svejk...
Lassan tizennégy éve, hogy körülbelül öt hónap alatt - ez nagyjából egy filmforgatókönyv megírásával azonos idő - befejeztem a színpadi átiratot. Munka közben - elég sűrűn - voltak lelkiismeret-furdalásaim. Ugyanis bele kellet írnom az eredetibe! Bár nagyon tiszteltem a szerzőt, de egyszerűen lehetetlen volt jelenetté formálni az összes kiválasztott epizódot az ő szövegeivel.
Aztán felhagytam az etikai problémákkal. Ha az én "vendégszövegeim" nem tűnnek föl senkinek, ha belesimulnak az eredetibe, akkor Rideg Sándor megértően bólogathat a felhőkbeli foteljében ülve.
Ide kell írnom valamit. Csak a pontosság miatt.
Jó néhány évvel a kamaraszínházi bemutató után Bereményi Géza - mint a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője - felkért, hogy rendezzem meg náluk is a darabot. Én akkor éppen egy játékfilmem előkészítésén dolgoztam, és sajnos nem tudtam elvállalni a munkát.
Fél év múlva a tévében adták a zalaegerszegi Indul a bakterház előadást, a "színlap" szerint Bereményi Géza átírásában (Eperjes Károly főszereplésével). Döbbenten hallgattam a saját "vendégszövegeimet". Vagyis: még Bereményi sem tudta megkülönböztetni azokat az eredeti Rideg-féle szövegtől! Kell-e nagyobb elismerés?
Visszatérve a halhatatlansághoz, a nevetéshez és ahhoz, hogyan működik az, aminek működnie kell.
Az Indul a bakterház - a működés tökéletes káosza. Vagy: a káosz lenyűgöző működése. A legjobb groteszk alaphelyzet. Mindenki hülye. Bendegúz sem normális, de éppen az a csavar az egészben, hogy ő másképen furcsa, mint a többiek.
Alkalmazkodik... és ezzel a képességével maga mellé állít bennünket.
Ki van szolgáltatva a Banyának, a Bakternak, a Bakter feleségének... egyszóval csak magára számíthat.
Neki drukkolunk.
 (Tímár Péter írása megjelenik a Színházi Esték 59., legújabb számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző nevének és az írás forrásának megjelölésével!)

▪ Bakai László - a Bakter

"Ez az, ami a színpadon éltetni tud"

Falun nőttem fel, bár az a település köszönőviszonyban sem volt a Rideg Sándor-i groteszk világgal. Mégis hiszek azonban abban, hogy a legtöbb általam játszott figura gyermek- és fiatalkori élményeimből táplálkozik, így valószínűleg a Szabó bakteré is. Bár sikerünk volt a nyári bemutató alkalmával (a Nyári Színházban július 8-án volt a premier - a szerk.), tisztán látom, hogy az általam játszott karakter még nem volt készen, az elmúlt hónapokban sokat érett, színesedett bennem a Bakter alakja. Ma már számomra is tetszetősebb a figura, mint nyáron. Lassan eljutok arra a pontra, hogy már nem kell dolgoznom rajta, csak jókedvűen játszanom. Elkezdődhet a kölcsönösség időszaka, amikor a színészkollégák a színpadon, a közönség előtt is élvezhetik végre egymás játékát. Olyan ez, mint a labdajáték - ide-oda passzoljuk a játék adta lehetőségeket. Remélem, hogy a kamaraszínházi bemutató élvezetes "meccsé" válik.
Az általunk játszott Indul a bakterház, a színmű dramaturgiája tisztább, összeszedettebb, mint a filmé. Ráadásul a Bakter figurája egyértelműen főszereppé nőtte ki magát, valósággal adja a tragikomikum megmutatásának lehetőségét. Élvezem, jól érzem magam benne, és ez az, ami a színpadon éltetni tud. Szerencsés vagyok, hiszen az elmúlt évek során minden szerepem főszerep volt, nagy színészi kihívás. Ilyen a Bakter-szerep is, nem különleges jutalomjáték, hanem igazi érték. Remélem, így gondolják a nézők is.

▪ Szirtes Gábor - a Banya

"A Rideg-féle világ igenis létezik"

Sokféle szerepet eljátszhattam pályafutásom során. Így aztán a vígjátékok hősei is megtaláltak. Magánemberként derűs alkatnak mondhatom magam, de nem hinném, hogy ezért könnyebb volna komédiát játszanom. A vidám darabokban éppen úgy nem szabad viccelődni, mint a "komoly" művekben, hiszen egy vígjáték hősének legalább annyira fontos az élete, és épp oly fájdalmasak a személyes tragédiái, mint egy drámai alaknak. A Banya ugyan komikus figura, folyton pöröl, bajt kever, és ezekben a helyzetekben bolondozás nélkül kell helyt állnom. Attól, hogy a közönség - hál’ Istennek - nevet, én még komolyan veszem a feladatomat. Már játszotta férfiszínész a Banyát - Kocsis György Szegeden. Ennek ellenére igencsak meglepődtem, amikor Halasi Imre kérte, vállaljam el a Banya szerepét. Hamar rájöttem azonban, hogy egy ember drámáját kell megmutatnom, a szenvedését, a kicsinyes harcait - hogy az nő vagy férfi, ezúttal mellékes. Mivel a próbák jókedvűen teltek, úgy érzem, megerősödtem ebben a szerepben, otthonosan mozgok benne.
Hogy miért tud hatni évtizedek óta az Indul a bakterház? Azért, mert reális a története, a szerepek pedig hitelesek. Amikor vidéken lépek fel, látom, hogy mennyire meg kell küzdeniük az életben maradásért egy-egy zárt közösség lakóinak. Egy-egy tájelőadás alkalmával bizony találkoztam már a mű hőseivel. Rideg Sándor a humor eszközével dolgozott, olyan regény-világot alkotott, ami nem létezik, mi - színészek és nézők - mégis ráismerünk erre a világra.

▪ Újhelyi István - Bendegúz
"Felnőttebb figura"

A filmet korábbról ismerem, nagyon kedves, vidám történetnek tartom, a kedvencem benne a kisfiú, akit Olvasztó Imre alakított és a Bakter, akit Koltai Róbert játszott. Minta persze nem lehet számomra a filmbeli Bendegúz, már csak azért sem, mert körülbelül tíz évvel idősebb vagyok nála. Így aztán elmondhatom, hogy a miskolci közönségnek teljesen más fiúra kell számítania - én nem gyereket alakítok, hanem egy "már nem gyerek, még nem felnőtt", hátrányos helyzetű, kicsit félnótás fickót. A csintalanság megmarad, de már kicsit felnőttebb a figura. A hangsúlyok is eltolódnak, hiszen a színdarabban a Bakter és a Banya a főszereplő, csak aztán jön Bendegúz.
A falu világát ismerem, hiszen sokat nyaraltam vidéken a nagyszüleimnél. Egészen más körülményeket tapasztaltam akkor, de az Indul a bakterház figuráit ott is meg lehetett találni. Bár az a fajta vásottság, ami Bendegúzra jellemző, abban a közegben elfogadhatatlan lett volna. Szerintem Bendegúz nem holmi forradalmár, csak a saját mulatságára csintalankodik. A történet pedig vidám, mulattató és remek, azzal a tanulsággal, hogy egy gyerek nem tudatlan vagy esetlen, mint ahogyan azt például Bendegúzról a felnőttek gondolják. Sőt! Vannak ötletei, képes tisztán látni a világ dolgait.

▪ Szereposztás

Rideg Sándor:
INDUL A BAKTERHÁZ
falusi burleszk két részben

Átdolgozta: Tímár Péter

Bakter BAKAI LÁSZLÓ
Toppancs SZATMÁRI GYÖRGY
Bendegúz ÚJHELYI ISTVÁN
Banya SZIRTES GÁBOR
Borcsa BODOR NÉMETI GYÖNGYI
Rozi MÜLLER JÚLIA
Marhakereskedő SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
Buga Jóska HOMONAI ISTVÁN
Csendőr 1 KERESZTESI LÁSZLÓ
Csendőr 2 MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS / D. DERECSKEI ZSOLT
Rozi apja M. SZILÁGYI LAJOS
Rozi anyja MOLNÁR ANNA

Díszlet-jelmez: BOZÓKI MARA
Zene: HORVÁTH KÁROLY
Mozgás: KOZMA ATTILA
Ügyelő: KRIVJÁNSZKY ISTVÁN
Súgó: BALÁZS ÉVA
Asszisztens: RADNAI ERIKA
 
Rendező: HALASI IMRE Jászai-díjas
  
Bemutató: 2005. október 14. - Kamaraszínház

▪ Színházi Esték       megjelenik: 2005. szeptember 30.
A Miskolci Nemzeti Színház lapja http://szinhaz.blog.hu/media/image/2005-10-08/11851203/szinhazi_estek.php

Szép kilátás ▪ beszélgetés Paolo Magelli rendezővel ▪ Ödön von Horváth rövid prózái, először magyarul Adamik Lajos fordításában ▪ Agyő Európa, Európa, agyő ▪ beszélgetés Alexander Balanescu zeneszerzővel ▪ beszélgetés Kardos Sándor operatőrrel ▪  Csizmás Kandúr ▪ Majoros István rendező írása a meséről ▪ Indul a bakterház ▪ Tímár Péter írása a regényadaptációról ▪ Újhelyi István (Bendegúz) ▪ Bakai László (Bakter) ▪ Szirtes Gábor (Banya) ▪ Ferdinandy György tárcanovellája ▪ Életút: Gyarmati Béla, Jármay György ▪ Súgólyuk: hírek a színház életéből ▪ a Miskolci Nemzeti Színház társulata

Színház Esték ▪ megjelenik minden nagyszínházi bemutatóra!
Megvásárolható a Jegyirodában, valamint előadások előtt és a szünetekben!