ROSAS (B): ONCE (Egyszer) /tánc-

A Budapesti Õszi Fesztivál és a Flamand Szezon keretében a Trafó bemutatja:

ROSAS (B): ONCE (Egyszer) /tánc
2005. október 21-22. 20 h

Koreográfus: Anne Teresa De Keersmaeker

A Once - amelyről bizton állítható, hogy a maga nemében mestermű - látszólag nem önéletrajzi ihletésű, mégis sokkal többet árul el a szerzőről, mint amennyit szóban vagy akár koreográfiáiban bármikor is megfogalmazott magáról. A tudatos szerkezet, a táncnyelv újbóli felépítése és a táncosok adottságainak tökéletes kiaknázása azonban az állandóan új utakat kutató De Keersmaeker minden munkájában jelen van. Ő maga a legelső műveket követően nem "látszott", mert felhagyott a táncolással, most viszont nem csupán önmagára komponált egy estet, hanem egyben egy egész generáció elveszett illúzióit fogalmazta színpadra.

Ezzel a darabbal elindul a Flamand Szezon a Trafóban, amely meghatározó flamand művészeket, társulatokat mutat be a zene, a színház és a táncművészet területéről 2006 áprilisáig folyamatosan.

"A cselekvés a kétségbeesés ellenszere. Az élet az én vallásom. Ami teljesen erőszakmentes, az a szervezett szeretet. Nem kell megválasztanod, mikor és hogyan halsz meg. Csak azt döntheted el, hogyan fogsz élni." - Joan Baez

A darabban a művész ars poétikáját, felelősségét és szerepét kutatja, párhuzamba helyezve magát Joan Baez és Bob Dylan művészetével. Az előadást Joan Baez 1963-as lemeze inspirálta, az album címe: Joan Baez koncert, 2. rész. A tiszta érzelem, a meglepő kecsesség és a heves aktivizmus gyöngyszeme. Ezen a lemezen van a híres We shall overcome, amelyet a 21 éves Joan előző nyáron 250 ezer ember előtt énekelt el a washingtoni emberi jogi felvonulás alkalmával. Ez a dal lett az afro-amerikai diszkrimináció ellenes küzdelem, a "másik Amerika" küzdelmének szimbóluma.

A Bartók és Ligeti muzsikáját, Greenaway filmes nyelvét egyforma elmélyültséggel analizáló és értő De Keersmaeker, akitől általában távol áll az önreflexió és a közvetlen utalás a "valóság" tényeire, most politikai üzenetet lök ki magából, ha kell, énekkel, ha kell, filmbejátszással vagy a mozgások széthullottságának, egyensúly- és központhiányának felmutatásával. Birtokba veszi a színpadot egyedül, saját érzelmeivel, testének hangjaival, Joan Baez koncertjével a háttérben, aki szintén egyedül állt ott akusztikus gitárjával. A koreográfus láthatóan élvezi Baez muzsikáját, annyira, hogy a darab egy pontjánál váratlanul átveszi az énekszólamot, s lassan egyedül énekli: "We shall overcome!" Hát igen, volt olyan generáció, amelyik hitte még a múlt században, hogy nem kell félni, és lehet kéz a kézben együtt haladni, egyszer majd győzni háborúkon s más efféle emberi mocskon.

Az Anne Teresa De Keersmaeker nevével fémjelzett Rosas 12 év után tér vissza Budapestre, hogy a Trafóban bemutassa Once című darabját.  A 80-as évek elején az akkor húsz éves Keersmaeker elkészítette első koreográfiáját, és a  Maurice Béjart által alapított MUDRA iskola táncosa ezzel megtette az első lépést a világhír felé, mely későbbi munkáival meg is érkezett számára és a koreográfus azóta a belga/flamand tánc élő legendája lett. Koreográfusi munkája mellett tánciskolát is alapított (P.A.R.T.S.), ahonnan a nemzetközi táncélet új táncosai rajzanak ki, köztük egyre több magyar.

"...De a Once (...) ott motoszkál az emlékeimben, és nem csupán azért, mert erkölcsi álláspontjával nem lehet nem egyetérteni, hanem azért is, mert ilyen fokú nyíltságot és őszinteséget ritkán látok színpadon. Egy nagy koreográfus ugyanis kétségtelenül felméri, milyen előadó is ő. De olyannyira fontos neki, amit közölni akar, hogy lemond a közönség szokványos ’szórakoztatásának’ elemi követelményéről - a ’jó’, ’erős’, ’izgalmas’ interpretátorról -, és szinte befelé, önmagának, mégis nyilvánosan suttogja-mormolja el, hogy nagyon nagy a baj. Mert nyilván álszerénység nélkül tudja, milyen fontos, hogy ezt épp ő, az alkotó és ne valamelyik előadója mondja el, hiszen nála koreográfiailag hitelesebb személyiség alig akad ma Európában." Fuchs Lívia -  Színház/2003.11.

Choreography & dance/ Koreográfia és tánc:
Anne Teresa De Keersmaeker
Assistance choreography/ Koreográfiai asszisztens:
Marion Ballester
Music/Zene:
Joan Baez in Concert Part 2
Set and lighting/ Díszlet és világítás:
Jan Joris Lamers
Costume/ Jelmez:
Anke Loh
Sound/ Hang:
Alexandre Fostier
Image/ Kép:
Aliocha Van der Avoort
Production coordination:
Patrick Martens
Technical director/ Technikai igazgató:
Luc Galle
Technicians/ Technikusok:
Harry Cole, José Nuno Fernandes, Guy Peeters, Herman Sorgeloos, Jan Vercauteren, Jeroen Wuyts
Artistic Production assistance:
Anne Van Aerschot
Production:
Rosas, De Munt / La Monnaie
Co-production:
Léonard de Vinci / Opéra de Rouen
Thanks to/ Köszönet:
Elizabeth Corbett

FLAMAND SZEZON A TRAFÓBAN

Belgium és azon belül Flandria óriási hagyományokkal rendelkezik a kortárs művészetek terén. A flamand művészek a 80-as években robbantak be a világ élvonalába és ma is meghatározó, kikerülhetetlen szereplői a kortárs kultúrának. A Rosas, a Needcompany, Wim Vandekeybus, Jan Fabre, a Maximalist!, a Blindman Quartet ma mind élő legenda, ráadásul a lista nem is teljes. A Trafó a megnyitása óta szinte mindegyiküket vendégül látta már, de úgy éreztük, hogy ennek a meghatározó kultúrának idén egy teljes sorozatot szentelünk, hiszen jelentőségét így tudjuk igazán érzékeltetni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Flamand Szezon világsztárok sorozata lesz, olyan alkotóké, akikre a világ figyel, akikért fiatalok és idősebbek egyaránt lelkesednek, és akiknek a fellépéseit hatalmas várakozás előzi meg Párizstól New Yorkig, Tokiótól Sao Paolóig.

Programok:

2005. október 21-22. 20 h
A BŐF és a Flamand Szezon keretében:
ROSAS: ONCE (Egyszer) /tánc
Koreográfus: Anne Teresa De Keersmaeker 

A kortárs tánc világsztárjának szóló koreográfiája a Trafó színpadán! A Once - amelyről bizton állítható, hogy a maga nemében mestermű - sokkal többet árul el a szerzőről, mint amennyit szóban vagy akár koreográfiáiban bármikor is megfogalmazott magáról. Anne Teresa de Keersmaker legelső műveit követően nem "látszott", mert felhagyott a táncolással, most viszont nem csupán önmagára komponált egy estet, hanem egyben egy egész generáció elveszett illúzióit fogalmazta színpadra Joan Baez zenéjére.

2005. november 11-12. 20h
A Temps d’Images és a Flamand Szezon keretében:
Peeping Tom: LE JARDIN (A kert) / tánc 

A Le Jardin (A kert) első része egy leginkább rémálmot idéző film, amely egy korlátokat nem ismerő világba ragad el. A film elemeiből a néző saját érzései alapján hozhatja létre a számára leginkább megélhető történetet. Az előadás második részében a szabad asszociációkra épülő történetet egy konkrétabb tánccá fogja össze a rendezői szándék. Ez a rész egy szépen rendezett külvárosi kert banális valóságába visz, ahol a film három szereplője elevenedik meg az unalom-áztatta hétköznapokban. Míg egy táncos pár veszélyes csók-duettbe gabalyodik, a színpad túlfelén egy formáját vesztett, idős, szánalmas öregember számol el mindazzal, amit valaha birtokolt. A kert magasztos és hétköznapi gondolatokat egyesít a halálról, miközben szép lassan és csendesen őrületbe taszít.

2005. november 20. 20h
A Temps d’Images és a Flamand Szezon keretében:
 Flat Earth Society : OYSTERPRINCESS / némafilm koncert
Nemzetközi premier! 
 
 A zeneszerző Peter Vermeersch által alapított belga Flat Earth Society kétségtelenül az európai avantgarde és jazz szcéna egyik legprominensebb képviselője. A tizenhét tagú együttes koncertjei leginkább olyan autózáshoz hasonlíthatók, amelyek során az ember bármikor frontálisan ütközhet a szembeszáguldó, egymástól teljesen eltérő stílusokkal, legyen az kortárs zene, R&B, latin, vagy free jazz. Az együttes budapesti koncertjén legújabb projektjét, az Oysterprincess-t mutatja be. Ernst Lubitsch azonos című, 1919-ben készült némafilmjéhez a zenekarvezető Vermeersch írt zenét, melyet az együttes az összes kísérő hangeffektussal együtt élőben ad elő.  Az 1919-ben készült film és a 2005-ben készült zene segítségével egy olyan új tartalom születik, mely magában hordozza mindkét kor látásmódját, néhol szembekerülve, néhol kiegészítve egymást.
 

2006. január 13-14.  20h
Victoria & Lies Pauwels: WHITE STAR /színház 

A német Lothar Berfelde életét részben nőként, Charlotte von Mahlsdorfként élte le. A White Star kiindulási pontja az ő megfelelési, de egyben kitűnési vágyát meséli el; szembesülés az egyedülléttel és igazságtalansággal, a "normális" emberektől való különbözés megélésével - és az abból merített erővel. A darab egy olyan közösséget mutat meg, mely elvesztette viszonyítási pontjait. Megdöbbentően felkavaró, az emberi méltóságot morzsáira bontó események zajlanak a színpadon a legnagyobb természetességgel. Hiába a dadaista hozzáállás, cél és eszköztár, a darab nem lázad, mereng inkább - elveszett idillek helyett a hétköznapok könnyfacsaróan küzdelmes túlélése pereg előttünk. Erős, igaz társadalomkritika azoknak, akiknek még van kedvük a sodródó világban gondolkodni egy kicsit.

2006. február
Független művészeti csoportok finanszírozása /beszélgetés flamand résztvevőkkel 

Flandria a kortárs művészvilág Mekkája. Világos és jól körülhatárolható finanszírozási rendszere lehetővé teszi a művészek fejlődését, folyamatos munkáját. Fiatal pályakezdők és az idősebb nagy generáció izgalmas elegyét teremti meg, szakmai és területi mobilitást eredményez. Miként érhető mindez el? Hogyan lehet a művészek számára az alkotáshoz szükséges stabilitást megteremteni? A beszélgetésre szeretnénk meghívni mindazokat a belga szakembereket, akik átlátják az ottani pályázati rendszereket és képesek felvázolni azok lényegét és erényeit, illetve hátrányait. Cél, hogy tanuljunk az ottani tapasztalatokból. A beszélgetésen előzetes bejelentkezés alapján bárki részt vehet. Részletes információkérés és jelentkezés: trafo@trafo.hu.

2006. március 11. 20 h
DJ Grazzhoppa featuring Aka Moon /zene 

DJ Grazzhoppa elképesztő virtuozitásáról és rendkívüli sokszínű munkásságáról ismert világszerte. David Shea, Anne Teresa de Keersmaeker, Marc Ribot, Electric Barbarian csak néhány név a listáról, akikkel együtt dolgozott. A belga Aka Moon trió tagjai megalakulásukkor, 1991-ben a közép-afrikai őserdőben aka pigmeusokkal éltek együtt, akiknek hatása azóta is meghatározó számukra. Annak ellenére, hogy hosszan építkező, nagyívű zenéjük bonyolult struktúrákra épül, hatása extatikus, magával ragadó. Az évek során a legkülönbözőbb stílusokban készítettek lemezeket; a zenekar tagjai Belgium legfoglalkoztatottabb session zenészei, akiket itthon is láthattunk már a Zap Mama, vagy a Zawinul Syndicate koncertjein. A koncert után party DJ Grazzhoppa-val!

2006. április 21-22. 20h
Needcompany: Isabella's room (Izabella szobája) /színház  

Különleges színházi csapat a Needcompany. A társulatot Jan Lauwers vezeti, aki a vizuális művészet különböző ágaiban való jártassága révén az évek során markáns, egyedi színpadi nyelvet hozott létre. Előadásaikra jellemző, hogy játszi könnyedséggel ötvözik a táncot, a performanszot, a színházat, a zenét, a videót és a filmet is.  Az Isabella’s room öreg és vak Izabellájának színpadon megelevenedő élettörténete átível szinte az egész XX. századon : az Első- és Második Világháborún, Hirosimán, a gyarmatok felszabadulásán és a kortárs művészet kibontakozásán benne Joyce-szal és Picassoval, a Holdra lépésen át egészen David Bowie Ziggy Stardust-jáig. Izabella egész életében Afrikába vágyott, de idős korára csak egy párizsi bérház kis szobájába ér, ahol környezetükből kiragadott, összefüggéseiktől megfosztott, tartalmukat vesztett törzsi csecsebecsék és rituális használati tárgyak halmaza veszi körbe - egy remélt élet üres kellékei.