DOSZ. 99

Nyíregyházán kivált a színházból egy fiatal színészcsoport. Nem ismerem indokukat, miért mondtak fel. Kitalálom szándékukat. Meridián42 Színházi és Filmmûhely cégérrel éhezésbe kezdtek, és azzal foglalkoznak, amiben hisznek. Kasvinszki Attila rendezésében a rommá tett Városi Színház oldalszínpadán játszanak.

Fél éve birkóznak Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésével. A 99. oldalig jutottak csak el. Hat jelenetet kiválasztottak a regényből. Ez teszi ki másfél órás előadásukat. Hat játszó. Két lány, négy fiú. Leszámítva a filmbejátszásokon látszó társaikat. Kovács Kristófot felismertem csíkos fürdőköpenyben, a filmbetétben. A többiek azonosításával bizonytalankodom. Huncut a színlap. Ki kell találni, kit lát az ember a színpadon a program-cetlin fölsoroltakból.

Nem érteni a cselekményt. Valójában nincs cselekmény. Csak készülődés a cselekvésre. Mégsem arról szól előadásuk, hogy nem értjük egymást, hanem, hogy képtelenség kifejezni magunkat. A játék belső utalásai szerint bűnösként a tömegkultúra agyvasaló lesimítására céloznak.
A színészek hangok helyett gondolatokat artikulálnak. Nekifutnak többször ugyanannak a mondatnak. Vagy beleakadnak egyetlen árva szóba, emberi lemezjátszóként ismételgetik. Activity-játékként próbálnak taglejtésekkel szót érteni.

Kiszolgált mozi-karosszékek keretezik a játék terét. Egy fiú áll középen. Szabó Zoltán, mint Raszkolnyikov próbálja nyitó mondatát az uzsorásasszonyhoz. Ismételget. Hangfekvést vált. Igyekszik megnyugodva meggyőzővé válni. Hozzácsatlakozik Wéber Kata. Most kettesben készülnek a gyilkosságra. Komolyan, de játékosan. Egyszerre kívülről és egyszerre belülről.

A körben ülők - eddig nézőnek rémlettek - szeme megtelik fénnyel. Figyelmük életre gyújtja jelenlétüket. Kövér Judit a székek mögött eltűnik, mint paraván mögött a bábszínházi bábu. Tartalmasan figyelnek. Nő a feszültség. Pedig semmi külső történés nincs. A színészi összpontosítás árama kapcsolja hozzájuk a nézőket. Tiszta színház (théâtre pur): nincs díszlet, jelmez, kellék, nincs irodalmi cselekmény, fizikai cselekvés is alig. Az ember a térben. Két ember viszonya egymáshoz. Egy ember személyiségével. Két ember átszocializáltan. Kapcsolat köti egymáshoz a demonstrátorokat. Egymáshoz és a nézőkhöz. Gondolatokkal föltöltöttek. Könnyedén fogalmaznak, miközben tudatják, korunk emberei küzdenek a kifejezéssel. 

Szákás Tóth Péter (Szatmárnémeti) lehúzza sísapkáját. Fél koponyája leborotvált: az uzsorásnő beszél kopaszon. A hajas oldalát mutatja: ez meg a gyilkosságra készülődő diák. Elmélyített jelentésű varietészám Egyazon énben gyilkos az áldozatával. Nem öli meg a vénasszonyt, de irtózva kikerül a földön egy képzeletbeli tetemet. Látjuk a láthatatlant, mert ő látja.

Kokics Péter mutatóujjánál hajlékonyabban beszédes kezet ritkán látni. Úgy akad el a szava, beleszorul minden mondata, miközben szemén kisüt, mennyi a mondanivalója.

Tatabányáról Chován Gábor öltönyben átalakul A gyűrűk ura emberalattijává. Polgári megjelenésű férfi négykézláb elállatiasodik.

A Dosz. 99 nem osztályon felüli étterem, (ahol a fogashoz nem adnak halkést). Abrosz nélküli kifőzés, bádogkanállal tálalt, ízletes házi koszt. Minden szó, gesztus, szemvillanás életkérdés. Az életükért játsszák az életüket. Öntudatosak. Tudják: mit érnek. Nem tartoznak azonban az önelégült lusták közé, akik a színpadon felélik színészi múltjukat. 
Néhány mentegethető ritmushibával előélt sűrű színház.

szerző: MGP