Nem elõször fordul elõ, hogy Karinthy Márton filmet alkalmaz színpadra. Ezúttal emlékezetes magyar filmet írt át színpadra. Sokan élnek, akik látták Ruttkai Éva és Básti Lajos zseniális játékát, Mensáros Lászlót az író rezonõrszerû szerepében, vagy éppen Kiss Manyit a méltán elfelejtett vidéki tragikából Gizi nénivé, házvezetõnõvé hanyatlott játékában.
Ilyen bemutatóval nyitni saját színházban, bármily népszerű is az, a huszonnegyedik évadot, két dolgot igényel. A sorrend nem biztos: tökéletes szaktudást és egy védőháló nélkül négyesszaltót ugró artista bátorságát.
Azzal már nem is érdemes foglalkozni, magam is többször megírtam, hogy a zsebkendőnyi alapterületű színpadon III. Richárdot is kiválóan meg lehetett rendezni, Karinthy tökéletesen érzi a játék terét, és rajta még nem fogott ki a szűkös tér.
A színészválasztás és -vezetés volt tehát a döntő kérdés olyan színházban, amelynek nincs saját társulata.
Pápai Erikát nem nyomasztotta Ruttkai emléke, fesztelenül eljátszotta Kata szerepét, és hiteles volt. Kicsit másként, hiszen máskor, a játékban olyan szellemiséggel, aminek megértéséhez nem szükséges a fiatalabb nézőnek semmiféle történelmi tanulmányokba mélyednie. Az ő játéka biztos pontja az előadásnak.
A szinkronhangként ismertebb Sörös Sándor merészebb választás volt, mögötte érezni lehetett a színészóriást játszó igazi színészóriás Básti kísértetét. A kísértet félelmetes volt, ám a közönség reakciói igazolták a választás helyességét: akiknek nem adatott meg az akaratlan összehasonlítás lehetősége, elfogadták a Mérei Lászlót alakító Söröst.
Forbáth László íróként Cseke Péter nagyszerű volt. Nem vacakolt azzal, hogy a szerepnek óriási előzményei vannak a színi irodalomban, azzal pedig végképp nem, hogy ő most Mensáros szerepét kapta. Megragadta az őstípust, a bátortalan fiatal írót, aki elmaradhatatlan táskájával és halkszavúságával - aligha véletlenül - Vámos Miklósra hajaz, és természetesen szerelmes a színésznőbe. Óvatosan kerülte, hogy a Molnár Ferenc-i nagyon okos, kávéházfi írókra emlékeztessen, és végül, akár a Gyárfás Miklós megírt furfangos író, egy jó darabbal mutatta meg Kabók Kata okosságát.
Schubert Éva komédiázása remekül illett a darabba, és senki másra nem emlékeztetett, csak Schubert Évára, amikor éppen nagyszerűen komédiázik. Hatalmas energiája és játékkedve imponáló, humora pontosan ismeri a határt, és ki is használja.
A színház hagyományaihoz méltó, magas színvonalú szórakozást adott a Gyárfás Miklós - Karinthy Márton - Vajda Anikó - Vajda Katalin szerzőkvartett darabja, amelynek a filmből átemelt, szürrealisztikus jeleneteit is kiválóan alkalmazta színpadra a hosszú évek óta pályája csúcsán álló, már harminc éve rendező Karinthy Márton.
forrás: Karinthy Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.