Danton halála

Forradalmassága miatt csak megcsonkítottan engedélyezte Scitovszky Béla belügyminiszter a Magyar Színházban a Karl-Heinz Martin rendezte elõadást 1928-ban. Forradalomellenessége miatt késleltette Aczél György harminc évvel késõbb Ádám Ottónak megrendezhetni. Kaposvárott Réthly Attila csúnya politikai játszmák, érdekkeresztezõdések zûrzavarának mutatja Büchner Danton halála segítségével a kiábrándító politikai életet, a gyõztes forradalom lényegének elvesztését.

A szétnyíló bayreuthi függöny helyett fekete klott kortina húzódik föl. A züllött, iszákos színházi súgó Simon (Gyuricza István) tréningruhában húzza-vonja a szín jobboldalán a kötelet, mintha a lezuhanó nyaktilót hozná veszedelmes helyzetébe. Szanaszét emberek tikkadtan ejtőznek kanapékon, különböző korok bútorzatain. Mintha a Szmolnijt látnánk a forradalom napjaiban, Ignjatović Kristina jelmezei azonban inkább korunk ruháit húzták a színészekre. Vagy az Odéont idézi a látvány, amint 68 párizsi diákjai elpihentek a megszállt színházban napi forradalmuk után. Eszünkbe juthat Párizs külvárosa, Clichy-sous-Bois, Sarcelles és Saint-Denis, ahol a napokban a nyitójelenetekhez hasonló haragos indulatok gyújtogattak. Tóth Béla egymaga a tehetetlen nép. Simon felesége (Márton Eszter) bevásárló cekkerében elektromos hangerősítővel tűntet Danton mellett, férje a konventet élteti: napjaink pesti tüntetéseire utal a családon belüli politikai megosztottság.

Fodor Viola szintekre tagolta a teret. Tologatható, csinos nyaktilók a keretek. Balra, elől homokozó (ebben előadja magánszámát Tom Payneként Kovács Zsolt), a bal járásnál gyerekbicikli, homokozó vödör. A történelem rossz fiúcskák gyermekjátéka - sugallja Réthly Attila. A tömeg hangulata irányítható. A politikával foglalkozók egyéni érdekből szavalnak a közjóért.

Sarkadi Kiss János

 Sarkadi Kiss János elterebélyesedő Danton. Élveteg. Önmagától lefegyverzett. Beéri az elvégzett történelmi munkával. Túlbiztosított.

Nagy Viktor

Nagy Viktor (Desmoulins) ártatlan tekintetű, igaz érdeklődéssel szemléli a világot, a forradalom menetét, és kiváncsi, gyermeki csodálkozással önsorsát.
Kelemen József (Lacroix) napjainkban, amikor annyira gyorsan romlandó anyag a színészi képesség, hamar lejár szavatossági ideje, szárazon tartja a puskaporát, lelki-fizikai kondícióját, játékkedvét és meggyőző erejét.
Nyári Oszkár (Hérault-Séchelles) palotákat fölgyújtó tekintettel vesz részt az előadásban. Hamiskártyás játékossága ugyanolyan meggyőző, mint életre vágyó halálraítéltként. Kocsis Pál Robespierre-je rutinnal megélesített penge. Némedi Árpád (Saint-Just) nem véleményezi a politikailag dribliző politikust, ártatlan őszinteséggel furkálódik. Karácsony Tamás (Fouquier-Tinville) változatosan illusztrálja a zavarban lévő közvádlót, a helyezkedő szélkakast, az erősebb oldal nézeteinek önbizonytalan szócsövét.


Bartsch Kata (Júlia) romantikus cifrázásoktól ment, önálló szerelmes. Pető Kata (Lucile) előkelő idegenséggel keveredett bele a történelembe.
Kalmár Tamás (Philippeau), Lecső Péter (Legendre), Végh Zsolt (Barčre) alakításáról nincs mit mondanom, hacsak nem méltányolom Kalmár kiemelkedő beszédhibáit.
Az első két felvonás másfél órás játékidejével széthullik, némileg irányítatlan marad a forradalomtól csalódott-megcsömörlött cselekményt. A zárszámadási közgyűlést élénkíteni hivatott, Eörsi István közbeiktatott strófái sem segítenek, a Kosztolányi-fordította Büchner-szövegektől elkülönböző dalbetétekkel éberségre bíztatni a nézőteret Urbanovics Krisztina, Nyári Szilvia érdes előadásában, valamint Varga Zsuzsa énekes fölszólalásában. A máskor jelentős Varga Marion szerepével elvész a színpadi sokaságban.
A második részben a foglyok csoportjának a szín jobboldalán a tágas térben egymáshoz szorítottsága kifeszíti a játékot. A forradalom forradalmárok rabjaként bebörtönzött forradalmárai némán a magasba néznek. Istent keresik? Életük-áldozatuk értelmét? Vagy az előadás elején fölhúzott nyaktiló lezuhanását? Réthly rendezésének legjelentékenyebb képei a második részben hatnak. A háttérben improvizált jazzt játszó zenekar tagjai - Zságer Varga Ákos, Csíkvár Gábor, Ekkert Miklós, Sebesi Tamás, Bárány Tamás, Kovács Márton - a kivégzést megelőzően "búcsúszimfóniát" rögtönöznek, egyenként, vérmérsékletüknek megfelelően felugranak a zongorától elmenekülni a kulisszák mögé, vagy fölkapva hangszereiket iszkolnak a vérengző történelmi színtérről.

szerző: MGP


 

süti beállítások módosítása