A mezítelen trónörökös meg a pucér hercegnő

Schiller Don Carlosát Alföldi Róbert rendezésében pénteken bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház. Függöny nincs. A nyitott színpadot terepszínû falak borítják. Elsötétedik. Lidércfény villan. Kivehetetlen labirintusban, kékes fényben elõbukkan és eltünedezik egy kísérteties arc. Bonyolult labirintusban járva közeledik a nézõk felé.

Balogh Erika és Makranczi Zalán | Fotó: Walter Péter. Forrás: Terasz

Idővel kiderül, mozgatható, könnyed hasábokból áll a díszlet (Kentaur), mintha tologatható kukoricagórék, vagy tyúkketrecek volnának. Belőlük szerveződik a madridi udvar. Mozgatásukból labirintus keletkezik, mintha kísérleti útvesztőben tévelyegnének fehéregerek. Nemcsak szeszélyesen föltáruló rejtekajtók, fölfüggesztett lámpásorral megvilágított börtönrács rekeszek. (Az utolsó kimenő takarékosan leoltja mindig a villanyt. Az Escorialban is takarékoskodni kell a villanyszámlával.) A színész kezében tartott erősfényű zseblámpával világítja kísértetiessé alulról arcát. Megannyi Caravaggio festette arc. Földöntúli fluoreszkáló ábrázatok úszkálnak a levegőben. Idővel, megkopó hatásossággal. A trónörökös és Alba herceg párbaját kardok nélkül két fénysáv pászmájával vívják meg, mintha lézerkardokkal vívnának hollywoodi mesefilmben.

A lidércfényben a lefedett zenekari árokkal meghosszított előszínpadra kerül a spanyol infáns, Don Carlos. Makranczi Zalán háttal fordult akttal beszél a papí civilbe öltöztetett királyi gyóntatóval (Hegedűs Zoltán). Mindjárt az előadás elejéről eltűnik a Vas István-fordította sláger-közismert nyitó vers: Aranjuez tündöklő napjai / Elmúltak már. De ön királyi fenség, / Vidámabban innen sem távozik. / Hiába voltunk itt. (Vagy hallhatatlan lett a halhatatlan szöveg.)

Makranczi a (korábbi) Nemzeti Színház stúdiójában végzett. Színésszé kínzását Gaál Erzsi kezdte meg. Szerepről szerepre növekszik belső tágassága, érzelmeinek hiteles gazdagsága, beszédkészsége. A háromórás előadás első pillanatától az utolsóig, pattanásig fölajzott idegekkel lobogja el a schilleri hőst. Forrpontról indítja szerepét. Jelenetről jelenetre fokozza lángolását. Ez nem a félénk szerelmes spanyol fiú, hanem szenvedélyétől űzött, féktelenül nyughatatlan ifjú. Kevésbé hat romantikus szavalóművésznek, több benne a középkori vallási extázis. Nem is szenvedély mozgatja, hanem mindent átszakító hisztéria. Mezítlábasan, bő leplekben száguld. Az egész világgal szembenálló vallásos-erotikus megszállottsággal. II. Fülöp zsarnoki békéjével szembeszáll, mint apával, mint az ifjú Erzsébet kezét bíró szerelmi riválissal, és Makranczi megvalósításában a szerelmi függetlenségi harc egyet jelent Flandria függetlenségének kivívásával. Az akrobatikusan könnyed trónörökös földre hemperedik, négykézláb is megőrzi hősi voltát. Don Carlosnál több benne a hamleti. Schiller lendületes verset éneklő romantikus szerepénél inkább shakespearei körüljárhatósággal hajszolja végig magát, mint akit vádol minden alkalom.

Balogh Erika Eboli hercegnő cselszövő intrikája helyett szerelmes asszonyt alakít, aki szenvedélyében végsőkig elszánva magát nyílt színen levetkezik az infánsnak. Ott áll odaadó nyíltsággal. Kiderülvén a szerelmi félreértés, a herceg nem érte, hanem a királynéért rajong, megszégyenülten kotorja össze levetett ruháit. Don Carlos azért vetkőzik le, mert úgy néz ki a hátát súroló fényben, mint egy Rodin szobor, s mert nincs takargatni valója. Eboli hercegnő azért vetkőzik, mert feltétel nélkül megadja magát. Balogh Erika Ebolijában ott rejtőzik a Don Carlos közelében írt másik Schiller: az Ármány...Lady Milfordja. A herceg kegyencnője, aki végzetesen beleszeret a másba szerelmes ifjú hősbe. Balogh Erikával szívesen megnézném az Ármány és szerelem előadását is. Mint ahogy a világirodalom több neki való szerepében szívesen nézzük sokan mostanában.

Kőszegi Ákos II. Fülöpje az előadás első felében hangsúlyos letisztultságával ellentétben a második részben telecifrázza apró, színészi cafrangokkal a szerepet. Elsúlytalanított királya ingerült falusi gyógyszerésznek rémlik inkább, aki hiábavalónak érzi magát a polgármester választás utolsó fordulójában.

Kéner Gabriella ugribugri Erzsébet királyné. Nyílt színen, fölhúzott szoknyával elvetél. A feszes spanyol etikettben egy udvaronc bádog fölmosó vödröt hoz, II. Fülöp négykézlábra ereszkedik, és felmosó ronggyal föltakarítja az Escorial padlóján esett szennyeződést. Kedvek Richárd Posa márkija a meseverselő Pósa bácsi szelídségével monoton hangon sorolja a királynak panaszait. A tisztán látó forradalmár vak, mint a Pesti Színház Stuart Máriájában Talbot gróf. A szerepösszevonás következtében borravalóként megkapja az V. felvonásban megjelenő kilencvenéves főinkvizítor vakságát. A rendezői rím gúnyosan tagadja a világ kiismerhetőségét. A világosfejű, önálló Posa bogozza halálosan sikertelenre a cselekmény kimenetelét. A gondolat előadásbeli megvalósítása szegényes. Posa márki minduntalan nekimegy a falaknak, nem találja el partnereit, csak hang után ismeri ki magát. Tétovaságában kis híján lelép a színpad széléről a nézőtéri székek közé. A király felkap egy Thonet-széket, azzal veri a padlót, mintha gyermekverssel froclizná a szabadsághőst: erre csörög a dió, erre meg a mogyoró mondókával. A rendezés Kedvekre terhelte e megoldatlan márki mellett még a Főinkvizítor megkurtított, de erőtlenen kivitelezett szerepét is. Széplaky Géza (Alba herceg) és Szántó Péter (Don Raimundo de Taxis, főpostamester) rosszul felhangolt zongorák a zenekarban.

Réti Erika (Olivarez hercegnő), Jablonkay Mária (Fuentes hercegnő) és Kertész Kata (Mondecar márkinő) a Macbeth vészjósló boszorkáiként nyüzsögnek be az előadás elején. Kertész Richárd (Lerma gróf) tiszta színpadi dikciójával, tömör színészi fogalmazásával kitűnik. Az ifjúkorában népszerű operett-bonviván Csizmadia László az apród szerepéből udvarmesteri feladatokat betöltő alakítása a régi, klasszikus versmondó iskola öblös hangján szólaltatja meg Vas István verseit (akárha Kiss Ferencet hallanók), de tekintete modern iróniát lop színpadi jelenlétébe, plasztikussá fogalmazza kimondatlan véleményét és gondolatait. A gyermekszereplő Dobrai Lotti (Klára Eugénia infánsnőként) Velazquez Las Menińas-festményéből a Gyarmathy Ágnes tervezőnő által feketében tartott udvari világban az egyetlen fehér folt.
A jelenetek és az egyben játszott felvonások között Vivaldi harsog a színpadi hangszórókból.

A rendező nem pihen. Jövő héten a Versailles-ban, a királyi kastélyban elkezdi francia-magyar közös produkcióban próbálni Marc-Antoine Charpentier (1643-1704) barokk zeneszerző Három bibliai történet: Saul és Jonathas halála, Párbeszéd az angyalok és a pásztorok között és A szent ártatlanok lemészárlása című, két éve fölfedezett, kollégiumi diákoknak komponált operáit.

 szerző: MGP