Ha Martin McDonagh farce elemekbõl építkezõ Az inishmore-i hadnagy címû rémbohózatában van is valamiféle konkrét politikai indulat, az nálunk menthetetlenül veszít az élébõl, mert idehaza a terrorizmust csak a hírekbõl ismerjük.
Valami elvész a drámából, más viszont felerősödik. A lepusztult Aran szigeteki miliőben málladozó társadalmunkat vélem felismerni, "retardált ebihalaiban" elsikkadt figuráinkat. Írország tágas zöld mezőinek mitológiája helyett egészen ismerős léthelyzettel szembesülök. Talán ez vezeti a cseh Svandovo Divadlo előadását.
 |
| Részlet az előadásból |
Daniel Hrbek rendező a terrorista történet máza alatt mintha a rendszerváltás utáni volt szocialista országok emblematikus alakjait sorakoztatná fel. A három maffiózó inkább seftelőnek tűnik, mint terroristának. Donney állás nélkül maradt szakira hasonlít, Davey lézengő kamaszra hajaz. Maired a városba vágyódik, Padraicet a város torzította el. Csupa érzékeny megfigyelés, de - talán a figurákra való összpontosítás miatt is - az előadás a bohózat törvényeinek maradéktalanul csak külsőségeiben felel meg.
 |
| Részlet az előadásból |
A díszlet két lényeges eleme Donney házának naturalisztikus belső tere és a mögötte lévő deszkadomb, a szabadban játszódó jelenetek egyik helyszíne. Utóbbi az expresszionista némafilmek hangulatát idézi: mikor a domb tetején elhaladnak vagy megállnak a színészek, fénykör emeli ki alakjukat és teszi stilizálttá, még egy-egy jellemző gesztus elrajzolása is megtörténik. Mindez megadja a karikírozás alaphangjának egyik végletét. Odabent a házban másfajta elrajzolás történik: a színészek játéka realistává válik. A túlzások vulgárisabbak ugyan, de nem elég precízek ahhoz, hogy a komédia igazán fergetegessé váljon. A poénok felépítése sem mértani pontossággal történik, bár a ritmushiba lehet, hogy a tolmácsolás bűne. A realista illúzió szempontjából viszont végzetes, mert indokolatlan világítási tévedés, hogy a halottak bábra való kicserélése fényben történik. Apró elcsúszások gátolják a vígjáték kiteljesedését.
 |
| Részlet az előadásból |
Nem baj. Tulajdonképpen nem is bánom, hogy a bohózat téglái nem illenek pontosan a helyükre. Mintha másról lenne itt szó. Meglepő, de úgy tűnik, hogy a fejlett Nyugat-Európa legnyugatibb pereme összeér a mi kelet-közép-európai nyomorúságunkkal. És ezen még röhögni is lehet.
szerző: Deme László
 |
| Részlet az előadásból |
 |
| Részlet az előadásból |
 |
| Részlet az előadásból |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.