A modern tánc egy évszázados magyar történetében 40 éves lyuk tátong. Ideje hidat építeni a jelenbõl a múltba, felmutatni azoknak a szellemi gyökereknek és búvópatakoknak legalább egy részét, melyek a kortárstánc jelenének múltját alkotják. Ezért a Budapest Tánciskola, immár hagyományosnak mondható trafós estjén, az iskolában zajló jövõalapozás aktuális eredményeinek felmutatása mellett gyökereit, munkájának szellemi hátországát kutatja.
HOMMAGE
A Budapest Tánciskola estje a Trafóban
2005. december 21. szerda 20.00
Kovács Éva Elemek (1946), Eck Imre Concerto (1965), Györgyfalvay Katalin Etűdök bokázóra I. (1982) és Imre Zoltán Intermezzo (1996) című művének rekonstrukciós kísérlete e kutatás eszköze. A mozdulatművészet, a magyar néptánc és a klasszikus balett képezik azokat a tánctechnikai alapokat, kiindulópontokat, melyekről az est alkotói egyéni útjaikra indultak.
 |
| fotó: Kasza Gábor |
Hommage - tisztelet közvetett mestereinknek, akiknek nyomdokain járhatunk. Az út mai szakaszára mutatnak három alternatívát Angelus Iván, Horváth Csaba és Kun Attila rövid művei.
forrás: Rózsavölgyi Barbara, Budapest Tánciskola
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.