Ágens: Purcell piknolepszia

Az elõadás megkapta a legjobb alternatív elõadás díját a Fõvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriumától 2004-ben.

  Ágens: Purcell piknolepszia

 

Írta és rendezte:
Ágens
 
Ének:
Ágens, Kiss Viktória
 
Koreográfus:
Gergye Krisztián
 
Előadók:
Kulcsár Vajda Enikő
Gergye Krisztián
Négyesi Móni
Szabó Csongor
 
Közreműködik:
Stollár Xénia viola da gamba
Jávorka Ádám brácsa
 
Díszlet és látvány:
Tasnádi József képzőművész
 
Jelmeztervező:
Béres Móni
 
Zene:
H. Purcell, Ágens
 
Fényterv:
 Gergye Krisztián
 
Smink:
Károlyi Balázs
 
Hangmérnök:
Boudny Ferenc
 
Fény:
Totó
 
Fotó:
Szabó Péter

 
A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus ‘célja’ kiszakadni az időből, megbillenteni  a megélt világ egyensúlyát. Eredménye a ‘távollétben töltött’, megbontott idő. Az előadásban H. Purcell zenéje az,  ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, melyek leginkább  az angyalok ‘nyelvén’ szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek, öszeillesztve Ágens “a barokk opera ihlette,  a transzcendenst célzó ‘áriáival’"1. A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít.  A nézők belépnek a már ‘megkezdett’, vagy ‘bizonytalan időktől így folyó’ történetbe, s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet,  hanem a történet érzetét, belső ideáját viszik ki a térből.  A színpadon megjelenő lények és képek jelekként funkcionálnak, megjelenésükkel erősítik vagy gyengítik
az egyénre szabott történet erejét, mint valamely hamis vagy igaz ‘játék’ döntnökei. Nincsenek csúcspontok,  hiszen folyamatosan csúcspontok vannak... az emberi elme letisztult belső vízióit láthatjuk itt, a tiszta hang
extázisát. Egyértelmű, tiszta formák, kísértés nélküli állóvilágok, átlátható rendszerek, az emberi lény harmónia  és egység utáni hihetetlen vágyakozásának titkos, belső leképezése a Purcell piknolepszia.

Ágens beskatulyázhatatlan, szférikus hangja és Gergye Krisztián “a különleges jávai táncból építkező,  csak Gergyére jellemző mozdulatsorai"2, melyek a Tenebrae c. előadásban már találkoztak, ahol is a  sötétség és a Daimón problémakörét dolgozták fel, most Tasnádi József képzőművész segítségével a ‘felső világok’ felé fordulnak,  azt szeretnék kutatni és megjeleníteni. A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriuma döntése alapján a 2003/2004 évadban
A legjobb alternatív előadás díját kapta a Purcell piknolepszia.

 
1. in Jászay Tamás: A teljesség felé,
Criticai lapok 2003/10-11.
2. u.ott.

                       ‘... A Purcell piknolepszia a new age érzékeny művészeti lenyomata. Gyanítom, hogy  korszakos remekmű. (...)A Purcell piknolepszia műfaját a szerző kortárs operaként határozta meg. A kortárs  operák használják a verbalitást. Ágens átlépte a Rubicont: olyan operát írt, amelyben egyetlen érthető szó  sem hangzik el, de még fordítógép kijelzőjén sem olvasható. (...) az előadás egyik legnagyobb meglepetése az,  hogy minden pillanata lebilincselően izgalmas. Ágens és Kiss Viktória jelenléte és különös éneklése ihletett,  magával ragadó előadóművészei produkció. A néző elcsodálkozik: követője és beleéléssel részese lesz egy olyan  színpadi cselekménynek, ami nem is létezik, legalábbis nem cselekményszerű.’

 

Kutszegi Csaba: Jelenléthiány - Purcell piknolepszia -,
Színház, 2004. május

‘Ha létezik a hazai kortárs opera fogalma, akkor az mára elválaszthatatlanul összefonódott  az Ágens nevű jelenséggel. Aki már látta-hallotta, tudja, hogy színpadi létezése kizárólag e szóval írható le.
Idei bemutatója, a Purcell piknolepszia, nem evilági térben és időben történik. (...) Az opera mint összművészeti  alkotás eszméje nem új keletű: Ágensnek azonban úgy sikerül túllépnie a mára közhellyé koptatott wagneri eszmén,  hogy annak minden fő elemét (ének, tánc, látvány) meghökkentően eredeti kombinációkba fogalmazva szervesíti előadásában.’

 

Jászay Tamás: Jelen. Lét. Hiány.
- Criticai lapok 2004/9.

 

(... ) a 2004. februárjában a Millenáris Teátrumban bemutatott Purcell piknolepszia már korszakalkotó alkotás a műfaj magyarországi történetében.  ... A barokk és a posztmodern termékeny párbeszédének köszönhetően a néző szinte vegytiszta művészeti  élményt kap: a transzcendens megélését, a világtól való átmeneti leszakadást. Purcell ihlette piknolepsziát.’ 

Posztmodern opera - Purcell piknolepszia - niksi -
in Kaleidoskop, 2004. 02. 24.

 

 

‘... megdöbbentő, hogy Ágens milyen pontosan találta telibe azt a bő háromszáz éve keletkezett muzsikát,  amely korának megfeleltetve hasonló merészséggel viseltetett az éppen aktuális kánonnal szemben.

Ágens és Kiss Viktória. Kiss Viktória klasszikus képzettségű, gyönyörű szopránja kontrasztja volt  Ágens karcos, mélyről jövő, gyakorlatilag minden női hangfekvést átölelő, ördögien változó tónusainak,  ahogyan a Gergye Krisztián vezette négytagú tánccsoport mozgásvilága reflektált aszimmetrikusan a vetített  animációk dinamikájára. A paradox módon egymást kiegészítő kontrasztpárok legszebb megnyilvánulása Stollár
Xénia viola da gamba és Jávorka Ádám brácsakettőse, akik hol egymással duózva elevenítették fel Purcell  néhol ma is modernnek tűnő, jól megválasztott alteráló dallamait, hol pedig a bejátszott hangrészleteket  színezték konkrét hangmagasság nélküli effekt-játékkal.’                                                         

Végső Zoltán: Ágens lajtorjája -
Élet és Irodalom 2004. február 27.
 

‘itt ... elsősorban zenéről, ráadásul szférikus (és démonikus) zenéről van szó,  mely Ágens egyszemélyes műfaja, az pedig csupán további pozitívum, hogy egy képzőművészetileg  átgondolt tér ad mindennek keretet.’

Tóth Ágnes Veronika: Lázadás az érzékenység tunyasága ellen,
Balkon 2004/3

A tavaszi bemutató sorozat darabjai közül kimagaslik Ágens produkciója. Ágens egyre inkább fogalommá válik, hiszen művészete, minden egyes bemutatója, fellépése emlékezetes, felkavaró élmény...’ 

Deák Attila in terasz.hu, 2004. márc. 11.

 

'A viola da gamba és a brácsa gyönyörű mély, bús kitartott hangjait időnként vonósnégyes bejátszások is segítették, rá Viktória iskolázott gyönyörű szopránja, és Ágens minden hangfekvést átölelő, a tónusokat folyamatosan változtató boszorkányos intonációja, szabad szárnyalásai. A kétféle énekviszony a különbözőségek dacára elképesztő módon kiegészítette egymást, mély hatást gyakorolva a jelenlévő hatalmas tömegre (megint sokan nem fértek be a sátorba).'

Koszits Attila in
www.sziget.hu/beszámolók 2004. Augusztus 11.

 

forrás: Ágens