januári Kritika

"Gyalázatosak a színházi fizetések. Kínos.  Egyik kollégám mesélte, hogy  bement a bankba megkérdezni, rajta van-e már a fizetése a számláján, és a banki alkalmazott kinevette, amikor az összeg megjelent. Ez az egész szakma szégyene..." (Kõvári Orsolya interjúja Máté Gáborral)

A Kritika januári számának címlapja | fotó: Reviczky Zsolt

"A kultúra emberei a szimbólumteremtés, a kommunikáció mesterei, akik - ha nem is közvetlenül - áttételesen igen erősen hatnak arra, hogy mit érezzenek, hogyan gondolkodjanak az emberek..." 
(Bozóki András kulturális miniszterrel beszélget Bóta Gábor)

"A díszes  seregletekből csak sejteni lehet, ki mindenkinek a bőrére megy időtlen idők óta a már Shakespeare által is  lealacsonyított, Purcarete  által  pedig egyenesen nevetségessé tett adok-kapok..."
(Tarján Tamás kritikája  a Troilus és Cressida előadásáról)

"Senki nem tudja pontosan, milyen ismérvek alapján történik az állami támogatás felosztása, miért épp annyi támogatást kap, amennyit kap. Az egy nézőre jutó támogatásban olyan jelentős különbségek vannak, amelyet nem indokol sem a színházak eltérő műszaki állapota, befogadóképessége, sem az előadás- vagy bemutatószámuk. A jelenlegi rendszer nem tükrözi az adott színház társadalmi helyzetét."
(Gáspár Máté, Schilling Árpád vitacikke)

"Vállalom és büszke vagyok rá, hogy 1990 után a város a gondjaira bízott kulturális intézményhálózatot, benne a színházi rendszert is megőrizte, az működik, sőt megerősödött. Erről az az évi mintegy kétmillió néző győz meg, aki jegyet vált a Gáspár/Schilling által rosszul működőnek és középszerűnek minősített színházakba..."
(Schiffer János válasza)

"Én sokszor találkozom a magyar értelmiség különböző neves és kevésbé neves képviselőivel, és szomorúan tapasztalom, hogy többségüket vagy nemigen érdeklik a komoly dolgok, vagy felületes információkkal bírnak róluk. Mintha még azokat a lapokat sem olvasnák, amelyeket olvashatnának..."
(Csáki Judit interjúja Vörös T. Károllyal, a Népszabadság főszerkesztőjével)   

Márkus Judit és Pataki Ferenc a Reviczky szegedi előadásában

forrás: Kovács Dezső