Mozart : Cosí fan tutte, avagy mind így csinálják.

Valóban minden nõ ilyen lenne? Mozart operája ezt próbálja bizonyítani. Viszont, hogy valóban minden hölgy ilyen "álszent" lenne azt kétlem. Mindenesetre Mozart ebben az operájában felhívja a figyelmet arra, hogy nem árt az asszonyainkkal óvatosabban bánni. A Cosí fan tutte a mester azon mûvei közé tartozik, mely a legtöbb fejtörést és problémát okoztak a vele foglalkozó kutatóknak. Érdekes, hogy anno a Don Giovanninak közel nem volt olyan nagy közönségsikere mit a Cosí fan tutte-nak.

 

1789 augusztusában II. József császár megbízza Mozartot egy újabb dalmű komponálásával. A mester ebben az időben szinte mindenki hanyagolja, egyedül Berlinben tarol Figaro házassága című mesterművével. Eme művének librettistája is Loranzo Da Ponte, mint ahogy a legtöbb nagy sikerű művének. Da Ponte hatalmas színpadi rutinnal bír, noha kevés költőiség szorult bele. Elképesztő rutinnal írja meg a Cosí fan tutte librettóját. Ennek már címe is a siker biztos záloga. (Cosí fan tutte = Valamennyien így csinálják, vagy a szerelmesek iskolája.) A szövegíró akkor nem is volt tudtában, de korának erkölcséről rajzolt totálisan sivár képet. A történet szerint ugyanis az asszonyok hűsége fabatkát sem ér. Pár kellemes megszólítás, bók, udvarlás, ajándék és máris kinyílnak az asszonyi szívek. Nézzük csak meg kicsit alaposabban. Mintha Loranzo Da Ponte a Don Giovanni másik oldalát venné elő és tárta volna fel librettójában. Gondolok itt arra, hogy végső soron nincs is szükség semmiféle Don Giovannira ahhoz, hogy a kisasszonyok és hölgyek szívei kinyíljanak az udvarlók előtt. Ezért az operájáért Mozart 200 aranydukátot kapott. Kénytelen volt elvállalni a bugyuta és már - már egyenesen sületlennek minősülő librettót. Constanza (felesége) beteg és az adósságok egyre jobban elhatalmasodnak a család felett. 1789 decemberében Mozart meghívja barátját Joseph Haydn-t és egy házi főpróba keretén kerül bemutatásra először a Cosí. (1790.január 26.-én.) A siker már garantált volt. A közönséget ismét elbűvölte Mozart. Érdekes, hogy az opera visszhangja mégsem volt túlságosan nagy. Az akkori újságok szinte semmitmondóan nyilatkoztak erről a művéről a mesternek. Akkoron az opera tíz előadást ért meg és Mozart életében csak a bécsi és prágai operaszínpadokra jutott el. Halála után a világ minden pontján színre került. Drezda, Frankfurt a berlini opera tűzte műsorára, majd az 1800-as évek elején Párizs, London és Milánó is behódolt Mozart-i muzsika előtt. Magyarországon legelőször 1797-ben mutatta be egy német operatársulat, majd a budapesti opera 140 évvel az ősbemutató után, 1930-ban vette fel műsorára a Cosí fan tutte-t. A Da Ponte által megírt librettót többször megpróbálták átírni. Calderon a nagy spanyol klasszikus egyik művét próbálták összekapcsolni Mozart zenéjével, majd az egyik Shakespeare-vígjáték szövegét alkalmazták a muzsikára. Itt viszont az volt a probléma, hogy ezekkel a változtatásokkal egyetemben a zenét is át kellett írni. Ezek a változatok hamar eltűntek a színpadokról. Ma az opera újra Da Ponte kizárólagos szövegére épül. Az opera eredetileg Nápolyban játszódik a XVIII. század végén.

Lorenzo Da Ponte

I.felvonás :
Ferrando és Guglielmo büszkék kedveseikre és az egekig magasztalják őket és erényeiket Don Alfonso a kiábrándult, megrögzött agglegénynek. Az idős férfinak több sem kell. Fogadást ajánl a két boldog férfinak. Véleménye szerint ugyanis a két hölgy nem különb a többi nőnél. Szerinte amint alkalom nyílik rá, azonnal cserben hagyják szerelmeseiket. A két férfi természetesen állja a fogadást és közben jókat mulatnak az aggastyánon. Már előre költik a pénzt, melyben megegyeztek.

Don Alfonso közli a két arával, hogy szerelmeseiket a csatatérre szólítja a hadiparancs. Szomorúan búcsút vesz egymástól a két pár. Természetesen a két férfi semmiféle csatatérre nem megy. A lányok viszont erről mit sem sejtenek és keservesen siratják párjaikat. Despina szobalány nem érti ezt a keserves sírás rívást. Ő bizony bíztatja a két kisasszonyt, hogy szórakozzanak kedvükre, használják ki a jegyesek távolmaradását. Hallani sem akarnak erről. Despina és Don Alfonso cselt szőnek, hogy a két fiú bebocsátást nyerjen a szomorú hölgyekhez. Despina pénzt kap Alfonsotól, hogy segít neki. Sikerül terve. Ferrando és Guglielmo már a házban várják, hogy ismét találkozhassanak szerelmeseikkel. Azonban álruha rejti őket, ami olyannyira jól sikerült, hogy még Despina sem ismer a két legényre. Dorabella és Fiordiligi azonban nem, hogy jó szívvel fogadja a vendégeket, hanem egyenesen sértésnek veszik az idegeneket házukban. A szobalányt kérik, hogy tessékelje ki a két "betolakodót." Az eszes Don Alfonso viszont tudja, hogy mit kell tennie. Úgy tesz, mintha régóta ismerné a két embert és nagyon jó barátok lennének. És ugye barátokat nem szokás kitessékelni. Ferrando és Guglielmo azonnal hevesen udvarolni kezdenek a lányoknak. A fogadtatás azonban most is igen hűvös és süket fülekre találnak szavaik. Hajthatatlanok az úrhölgyek. Minden nemű közeledést elhárítanak. A férfiak már most biztosak dolgukban, hogy a szerelem és a hűség minden cselnél erősebb. Alfonso azonban nem adja fel ilyen könnyen. Ismét egy cselhez folyamodik. Rábírja a két férfit, hogy színleljenek öngyilkosságot. "Megmérgezik" magukat Fiordiligi és Dorabella szeme láttára. És hopp! A két lánynál máris láthatóak a változás nyomai. Előbbi elutasító magatartásuk eleinte sajnálattá, majd érdeklődésé válik. A "haldoklókhoz" természetesen orvost hívnak, aki nem más mint az álruhába bújt Despina. Különböző gyógymódokkal "meggyógyítja" őket. Azt tanácsolja a lányoknak, hogy gyógyulásuk érdekében legyenek kedvesek és fogadják szeretettel a két legény közeledését. Ezzel akár az életüket is megmenthetik, mondja az "orvos." Dorabella és Fiordiligi megfogadja a "doktor" tanácsát, azonban csókot nem ad. A két férfi, még mindig reménykedik, hogy megnyerik a fogadást.

II.felvonás :
Despina folyamatosan ostromolja két kisasszonyt, hogy szerelmet könnyedén kell felfogni és ki kell használni minden percét. Szavainak nem is marad el hatása. A lányok megállapodnak, hogy bári is történik majd, mindenért a szobalányt teszik majd felelőssé. Miután ezt eldöntötték megbeszélik egymás között, hogy ki melyik legényt választja partnereként. Fiordiligi Dorabella vőlegényét szeretné maga mellé tudni. Dorabella pedig Fiordiligi mátkájával kacérkodik. Dorabella és Guglielmo hamar egymásra találnak, mely szívtépő fájdalmat okoz szegény Ferrandonak, hiszen az ő menyasszonya lett hűtlen. Guglielmo viszont boldog és nyugodt, hogy az ő szeremese, Fiordiligi állhatatos és megingathatatlan. Legalábbis egyenlőre. Hamarosan azonban Guglielmo lelkesedése is alábbhagy. Fiordiligi ugyanis meghallgatja az álhatatosan szónokló szerelmes idegent. Despina gratulál a két férfinak és közli velük, hogy úrnői hajlandóak örök hűséget fogadni nekik. Megkezdődik az esküvői ünnepség, megjelenik a jegyző, aki természetesen nem más, mint az ismét álruhába bújt szobalány. Már készülődnek a boldogító igenre. Ekkor az utca felől katonainduló hallatszik. Visszatértek a harcosok a csatatérről. A két rejtelmes idegen férjjelölt eltűnik és levetik a maskarát, melyet magukra öltöttek. Ez után már mint Guglielmo és Ferrando térnek vissza. Első gondolatuk a bosszú. A két testvér teljesen kétségbe van esve. Nem tudták mitévők legyenek. A két férfi leleplezik magukat menyasszonyaik előtt és bevallják, hogy a két idegent ők játszották el. Az opera vége természetesen pozitív irányba vesz fordulatot. Ki-ki visszatér régi szerelméhez és minden jóra fordul.

Igazi vígoperai zenével tűzdelte meg Mozart a szövegkönyvet. Zenéje folyamatosan szórakoztató és mosolyt csal a hallgató arcára. Már maga az egyszerű nyitány is ezt bizonyítja. Mondhatnám úgy is, hogy a "hangszerek beszélgetése." Az oboa elkezdi, majd neki válaszol a fuvola, belép a fagott és így tovább. Szinte már már látszik a zene egyszerűsége.

Wolfgang Amadeus Mozart

A Magyar Állami Operaház igen régóta a repertoárján tartja Mozart eme operáját. Rengetegen elénekelték már ezeket a szerepeket. Most azonban 2006.január 10.-én Dorabella és Guglielmo szerepében új beállókat láthatott a közönség. Dorabella szólamát Meláth Andrea énekelte Guglielmo szerepét pedig Licio Bruno, meghívott vendég keltette életre. (Több alkalommal lépett már fel hazánkban, elsősorban Mozart operákban.) Teltház előtt zajlott az új szereplők bemutatkozása. Őszintén megmondom, nem kedvelem Szinetár Miklós rendezéseit. Ez alól kivétel ez a darab. Sajnos ritkaság számban mennek manapság a korhű rendezésű darabok. Legfőképpen Mozart és a korábbi szerzők művei. Néha egészen abszurd dolgokkal találkozik az ember.

Meláth Andrea alakítása számomra érdekes volt. Furcsa volt, hogy az általában "nadrágszerepeket" énekelő művésznő, most igazi hölgyként, kisasszonyként jelent meg a színpadon. Noha nem nagy sikerrel. Engem nem győzött meg arról, hogy Dorabellája milyen hamar felejt és keres vigaszt egy másik férfi karjaiban. Elsősorban színészetétől vártam többet, hangi adottságait nem lehet kétségbe vonni, mert nagyszerűen énekelt. Viszont nekem kevés volt amit magából adott. Hiányoltam az állhatatosságot és a csalafintaságot. Azt kell mondjam, hogy sokkal jobban formálja meg a már említett "nadrágszerepeket." Partnere ezen az estén Kolonits Klára volt, aki mint mindig a tőle megszokott módon magas színvonalon énekelte és játszotta el a szerepet. Számomra ezen az estén a hölgyek közül ő abszolválta azt, amit el lehet várni egy Mozart énekestől. Több darabban hallottam már énekelni, de engem leginkább Mozart világában győz meg. Remélhetőleg ez így is marad és nem vállal el túlontúl nehéz szólamot. Iván Ildikó Despinája fáradt volt és kissé erőtlen. Sokkal többet vártam tőle. Hiányoltam azt ami ebben a szobalányban túlteng. Ez pedig nem más mint az "erőszak." Rámenősség és meggyőző erő. Láttam már jobb formában is. Azonban Despina szerepe igen hálás a nagy taps nem maradt el. Az urak szinte kivétel nélkül remek formában voltak. Timothy Bentch énekelte Ferrando szólamát. Természetesen most is mindent elkövetett, hogy a maximumot hozza. Ez sikerült is neki. Művészetét sokra tartom, mert mind drámaibb szerepekben és vígoperákban is remekül formálja meg az adott szerepet. Licio Bruno bariton hangja is szépen szólt, noha itt-ott kevésnek éreztem. Színészetével semmi probléma nem volt, de hangjával valahogy nem mindig sikerült visszaadnia Guglielmo szerepét. Nagyon sokat szaladgált a színpadon és ezáltal voltak érdesebb hangok is. Ionel Pantea ragyogott Don Alfonso szerepében. Játékosság, csalafintaság és bölcsességet keverte össze és fantasztikus hangján adta vissza a közönségnek az idős agglegény szerepét. Mindig szívesen hallgatom ebben az operában, mert valami plusszal tölti meg ezt az idős, agg szerepet.

Szót kell ejteni a zenekarról és a karmesterről. Nekem az az érzésem, hogy ha Mozart opera a műsor akkor a zenekar szinte teljesen átalakul és előveszik legcsalafintább technikájukat. Fantasztikusan hívták életre Mozart örök muzsikáját. Külön meglepetés volt számomra, hogy csembaló kísérettel zajlott le az előadás. Tehát teljesen korhű módon. Vashegyi György pedig bebizonyította ismét, hogy az ő világa elsősorban Mozart. Teljes odaadással dirigálta az előadást. Azon kevés karmesterek közé tartozik, aki megtapsolja a zenekart az előadás végén és "köszönetet mondd."

Júniusban ismét új beállók lesznek a Cosí fan tutte-ban. Számot adunk arról is természetesen.

 

Magyar Állami Operaház
Wolfgang Amadeus Mozart : Cosí fan tutte
opera két felvonásban, olasz nyelven.

Fiordiligi : Kolonits Klára
Dorabella : Meláth Andrea
Ferrando : Timothy Bentch
Guglielmo : Licio Bruno m.v.
Don Alfonso : Ionel Pantea
Despina : Iván Ildikó

Rendező : Szinetár Miklós

Díszlettervező : Forray Gábor
Jelmeztervező : Schäffer Judit
Koreográfus : Barkóczy Sándor
Karigazgató : Szabó Sipos Máté

Vez : Vashegyi György
Km. : Magyar Állami Operaház Zenekara

 

szerző: Megyeri Zoltán