Korra, nemre, felekezetre tekintet nélkül megindította a Zsótér Sándor rendezte, 98 esztendõs szimbolista tündérjáték a vígszínházi bemutató nézõit. Már a szünetben megindultak hazafelé. Hiábavaló ízlésrõl vitatkozni. Aki nem fogad el egy elõadást, vagy berzenkedik tõle: leghelyesebben, ha otthagyja a színházat, és még igazat is tudok adni döntésének.
Félix Vallotton rajza
A kék madár világbemutatója a Moszkvai Művész Színházban 190 próbával Sztanyiszlavszkij és Szulerzsickij rendezésében (1908) Jegorov álomszép szecessziós díszleteivel, Ilja Szac kísérőzenéjével a színház évtizedekig gonddal tartósított műsordarabja lett. Párizsban Mme Réjane színházában Leopold Szulerzsickij és Vahtangov ismételték meg a színházi remeket. Az előadás állandó matinédarabja maradt a Művész Színháznak, és csak a 80-as évek elején kontrázta meg a Szovremennyikből áttelepített új igazgató, Jefremov, száraz és élvezhetetlen kontár-reprízzé. A Metro Goldwin Mayer rendezője Walter Lang (1940) Shirley Temple Mytyljével barokkos gyerekmesét forgatott, a végső döfést 1976-ban elkészített amerikai-szovjet Kék madár adta, George Cukor rendezésében, Elisabeth Taylorral a tündér szerepében.
Nálunk, a Magyar Színházban a modern színjátszásért harcolva Márkus László rendezésében és díszleteivel került színre (1913). Mytylt Fényes Annuska - Fényes Szabolcs gyerekszínész-csillag nővére játszotta. 1961-ben Nógrádi Róbert (és Horváth Tivadar) Devecseri Gábor beillesztett gyermekverseivel vitte színre a Paulay Ede utcai Jókai Színházban. A favágó kisfia Szabó Gyula volt.
Maurice-Polydore-Marie-Bernard Maeterlinck bölcseleti költeményével ugyanaz a helyzet, mint a gyerekirodalom nagy műveivel: Cervantes Don Quijote, Defoe regénye, a Robinson Crusoe, Swifttől a Gulliver felnőtteknek írott művek. Átdolgozott, kivonatolt változatban lettek gyermekolvasmányok.
A kék madár: Jancsi és Juliska átéli Az ember tragédiáját.
Könnyekkel fölvizezetten karácsonyi gyerekdarabbá tették. Édeskésen gurgulázott mese a szegény favágó két gyermekéről, akik az ablakon át lesik a szomszédban dúskáló gazdagok gyermekeinek ünnepi süteményeit.
A kék madár könnyen fogyasztható első síkja a boldogság kék madarának hajszolása, valahányszor megtalálni vélik, elvesztik bíztató kékségüket, megfeketednek, szétporlad kezük közt az eredmény, megszökik a zsákmány. Odahaza, a családi tűzhely szerető melegében találják meg, és továbbadják a gyógyító szeretetet a szomszéd Áfonya néni beteg kisleányának. Giccset súroló kedvezményesen lapos igazság a külső mese. Kínos, zavarba ejtő, kellemetlen misztériumjáték a halállal, megbékéléssel, a betegségek rémképeivel, a kiszolgáltatottság és nélkülözések végeérhetetlen próbatételeivel a belső tartalom.
Az óvónők versmondása édeskedőn gügyögő, éneklő modora jókorán belekalapálja a gyermekekbe a hamis ízlést, a hízelkedő-mórikáló, nyávogó nótaszót, a szöveg értelme, vagy gondolatok közlése helyet. A csalfa dallamok kiirthatatlanok a nézői fülekből gyermekeknek rendszeresített mesélő nénik, és felnőtteknek verset mondó színészek segítségével. Bús, barna, bánatos baritonális bégetés, orgánum-orgazmus, a magyar hangsúly valamennyi szabályát meghágó önfeledt öblögetés színházi örömszerzése dívik. A nagyothallók színiiskolai beszédoktatása növeli a bajt. Nemzedékről nemzedékre öröklődik a diplomás hamis színészi beszéd és a közönség hallása. A fals hangsúlyozáshoz üresen kaszáló taglejtések járulnak.
Zsótér a Vígben Vas István fordítása helyett Laczkfi János új átültetését használja. Az ember tragédiája művelődési-beavató-színház vándorlását hangsúlyozza Ambrus Mária sokképes díszlete. A ’60-as évek kőkorszaki gyári bútorzatával berendezett lakás az alapszínpad, innen indul ki az álmodozás sorozat. Valóságos művészettörténeti tanfolyam tárul elő belőle, - de állandóan figyelmeztet a színpad mélye a költőietlen mindennapiságra-: Bibiena barokk festményhátterén át (a szerzői utasítás ajánlotta Veronese vagy Rubens helyett), egy Dufy modorban tüllfüggönyre megfestett strandjelenetig. Hieronymus Bosch démonikus-apokaliptikus, meztelen férfitestek helyettesítik Vati Tamás koreográfus mozdulati berendezése szerint az ijesztő látomásokat, fenyegető veszélyeket, a létezés föltáruló titkait. Szabó C. Mária kék madár maszkjait hordják nyakukon az Éjszaka Palotájában.
A darab különböző tündérkórusai, balett-betétei, rémjelenései helyett komor pucér férfiak néma rabszolgacsapata elkárhozottan szolgálja a varázslatokat és a világ fenyegető titkait. A lemeztelenített férfikar megszégyenítően erotikamentes jelenléte bosszantja leginkább annak a Vígszínháznak a közönségét, amelyik dicső kezdeteit korborzolóan erkölcstelen, francia hálószoba-komédiákkal hökkentette meg a múlt század elejének polgári közönségét. Pajzán meztelenséget, némi dévajságot ma már könnyedén fogyaszt a törzsközönség. A zord levetkezettség alávetett lelkeket mutat, és a nézőket öntestük esendőségére emlékezteti.
Börcsök Enikő (a szerepből kibetegedett Harkányi Endre helyett) a favágó kisfia. Svájcisapkája tetején elfordítható gyémántgombbal. A gyémánt a Tündér szerint megnyom a fejében egy titkos gombot, és máris lát. Börcsök látja az Emlékek Országát, az Éjszaka Palotáját, a Boldogság Kertjét, a Jövő Birodalmát, ott lapul benne mindama baj, mindama csapás, mindama betegség, mindama borzalom, mindama katasztrófa és mindama rejtelem, amelyek az idők kezdete óta sújtják az embert. Látja a halált, a rejtelmeket, a csillagokat. Börcsök mindent lát. És mindent láttat bögrényire tágult szemében. Tud egyszerre halott nagyapja és nagyanyja, ugyanakkor látogatóba jött unokája lenni. Börcsök a kevéssel sokatmondás bravúrosa. Cirádátlan egyszerűséggel, érthető plaszticitással beszél. Elhagy minden fölösleges taglejtést. Képes megnyitni emberi ismereteinek tárházát, kendőzetlen tudását szenvedésekről, kínokról, rettegésről. Mozgósítani képes élete rémületes tapasztalatait és egyes szám első személyben jeleníti meg költői megfelelőjüket.
Venczel Vera kislányszépségének időtől rongált romjaival magával hozza nemcsak naiva-kora eljátszott szerepeit: Szép Ernő Májusát, Móricz Zsigmond Pillangóját, Cecei Évát, hanem emberi-asszonyi sorsa leplezetlen lenyomatait is.
Kamarás Iván kihívóan elrejtezve Benedek Mari képlékeny és előzékenyen segítő kapucnis sötét ruhájában púpos és félszemű Áfonya néni (és unokája), Alkonyi Tündér, Fény, szenvtelen Tölgyfa. Titokzatos hidegség, ismeretlen, felsőbb törvények megtestesítője. Idővel mind telitettebb személyiséggel tölti fel misztikus szerepeit.
Juhász István a kelleténél harsogóbban kezd neki a Kutya megelevenítésének, majd hangjára találva, bumfordi bájjal szolgálja kis gazdáit és az előadást, élesen elválasztja antropomorf kutyáját a születendő kistestvér és a szegény favágó jellemének körvonalaitól. Szamosi Zsófia kristálytiszta Víz szerepében, az Otthoni Örömök vezéreként csak balról jobbra frontálisan a nézőtérnek kifordulva, hangjától megittasult operaénekesnőként keresztülvonul a színen. Hegedűs D. Géza (A Kenyér, A Legkövérebb Boldogság) legjobb karakterszínészi formáját mutatta. Ő az előadásban a derű, a játékosság, a finom humor. Varju Kálmán fürgelángú Tűz, Tanai Bella némileg megsavanyodott Tej, Halász Judit édeskés Cukor, édeskés Idő, és édeskés Éjszakaként megőrzi magának az Élet Titkait. A rémületes kapuk mögött kísértetek helyett befőttet őriz, bacilusok helyett frissen vasalt móringját tartja, háborúk helyett humanista megértést tárol. Szatmári Liza súlyosabb, Gyimesi Pálma könnyedebb Perc.
Béres Ilona a Macska minden alattomos keletiessége ellenére kegyelmes asszonyként közlekedik az előadásban. A gyerekek mamájaként, az Anyai Szeretet megtestesüléseként is őrzi méltóságteljességét.
Az előadás befogadásának nehézségeit fokozza, hogy Ambrus Mária díszleteihez szcenikusként társult Krisztiáni István. A bonyolult átváltozási csodák az előszínpadon és a zenekari árok fölött tünedeznek fel és olvadnak semmivé. Miért is a játszók a szín fenekére szorulnak, néha kettős tüllfüggöny mögött. A közvetlen és középhangon, erősebb gesztusok és minimál-mimikával rendezőileg előírt játékmód így túlságosan távol kerül a nézőktől.
Van egy furcsa próbája az előadásnak. A szünetben minden székre leraktak egy szál fehér szegfűt. Kamarás Iván utasítása, hogy amikor megszólal a zene, mindenki emelje fel a virágját. Felhangzik Talléros Zsófi kísérőzenéje. Ránk gyújtják a villanyt. Sorokba rendezett sírok lakóiként, a nézők, mint halottak önkéntelenül felemelték fejfa-virágukat. Belemegyünk a játékba, hogy mi vagyunk a holtak országa, akik mégis élünk. Bevallom: rendszerint ellenállok nézői integritásom elleni erőszakoknak. Most magától értetődően engedelmeskedtem. Mindazokkal együtt, akiknek tetszett, és akik ellenszenveztek az előadással.
A színlap kiírása szerint: Csak felnőtt nézőinknek ajánljuk! A bemutató tanulságai szerint azért meg kellene próbálni gyerekeknek is előadni. Kevesebb előítélettel néznek színházat.
szerző: MGP