Másik Médeia

Talán a januári premier-dömpingben nem tûnik föl, hogy a Budapest Kamara Shure Stúdiójában, az Esztergomi Várszínházzal koprodukcióban, magyarországi bemutató készülõdött. A neves román rendezõ, Victor Ioan Frunzã állította színre Jean Anouilh Médeiáját, melyet 2006. január 22-én mutattak be.

Anouilh 1946-ban írta ezt a nagyon modernek érződő drámáját, melyet szerte a világban is ritkán játszanak. Pedig nemcsak az ősi mítosz újra-írásáról szól, hanem egy kapcsolat válságáról, a múlttal való elszámolásról, az új élet vállalásának nehézségeiről. Somlyó György költői, mégis profán magyar szövege egyrészt hűséges az eredeti műhöz, másrészt nagyon is maivá teszi a Médeia-történetet.

Victor Frunză a mai színházművészet meghatározó alakja. Több tucat rendezés áll mögötte. Magyarországon talán leginkább a vendégjátékokon látható temesvári Lorenzaccio-jára, Hamlet-jére (ez utóbbit a budapesti közönség a Nyugati pályaudvar ceglédi várójában láthatta) és Ionescu Leckéjére emlékeznek. De olvashattuk, hogy a legutóbb a bukaresti színházi fesztiválon is a legjobbak közt szerepelt, ezúttal Ionescu Székek-jével.

Állandó munkatársa-alkotótársa Adriana Grand, akivel közösen találják ki az előadás látványát. Adriana Grand is megfordult már több tucat színházban, Romániában, Magyarországon egyaránt, több díj tulajdonosa. Különös látásmódja minden előadásban szokatlan érzelmeket, gondolatokat ébreszt a nézőben. Néha mondják, mennyire igényes, mennyire sokat követel munkatársaitól, de igazából arról van szó, hogy a tér kitalálásától a jelmezeken át a legapróbb kellékekre is gonddal ügyel, sok mindent saját kezűleg készít el az előadásokhoz.

A fiatal Cári Tibor zeneszerzőnek sem ez az első munkája Frunzăval. Érzékenyen követi zenéjével, zörejeivel, effektusaival a rendező gondolatait, a legapróbb hangoktól egészen a kórusművekig, mint ahogy majd ezúttal is hallható lesz.

A Médeia szereplői közül Frunză már dolgozott az ezúttal Iaszont alakító Horányi Lászlóval, aki a már említett temesvári Hamlet Poloniusa volt, amúgy pedig az Esztergomi Várszínház igazgatója, és ennek az előadásnak a producere. A címszerepben Töreky Zsuzsa látható. A Dajka az érett, izgalmas színészetű Szakács Eszter, Kreon Cs. Németh Lajos. Az érdekes rezönőr-szerepet, melyet a címlap Kórusként jelöl, Csadi Zoltán játssza.

Az előadás dramaturgja az Új Színházban dolgozó Lőkös Ildikó, akinek ez már a harmadik közös munkája Frunzăval.

Jean Anouilh
Médeia
családi tragédia egy részben

Fordította: Somlyó György
A prológus-részletet Euripidész Médeiájából Rakovszky Zsuzsa fordította

Médeia  Töreky Zsuzsa
Iaszón   Horányi László
Kreón   Cs. Németh Lajos
Dajka   Szakács Eszter
Kórus   Csadi Zoltán
Médeia fia  Ambrus Ádám
Médeia lánya  Ácskai Orsolya
Kreusza  Sashalmi Orsolya

További szerepekben: Papp Annamária, Papp Alexandra, Németh Anna, Polgár Lilla, Székely Lóránt, Kovács Márton

Zene: Street Wave

Díszlet / jelmez:  Adriana Grand    
Dramaturg:    Lőkös Ildikó
Zene:     Cári Tibor
Nyelvi munkatárs:  Csáki Csilla
Asszisztens:   Kákonyi Éva
 
Rendező:   VICTOR IOAN FRUNZĂ

A Budapesti Kamaraszínház és az Esztergomi Várszínház közös produkciója

Bemutató: 2006. január 22.

Két ember egybekel.
Keresztül gázolnak a világon.
Aztán valami megpattan köztük.
A férfi egy fiatal lány karjaiba menekül.
A nő bosszút forral.
Mi lesz velük?
És mi lesz a gyerekeikkel?
(A férfit ezúttal Iaszonnak hívják, a nőt Médeiának.)

"Mostantól újra visszanyertem hatalmamat: testvérem, apám és az aranykos gyapja visszaadatott Kolkhisznak: visszanyertem hazámat és szüzességemet, amit elraboltál! Most már mindörökre Médeia leszek!  Nézz rám, mielőtt végképp magadra maradnál abban az értelmes világban, nézz rám erősen, Iaszón! Ezzel a két kezemmel érintettelek, égő homlokomra tettem őket, hogy egyszer hűvösek, másszor forrók legyenek a bőrödön. Megtanítottalak sírni és szeretni. Nézd csak a kistestvéredet és asszonyodat, én vagyok. Én vagyok az! A szörnyűséges Médeia! És próbáld meg elfelejteni!"

"Sohasem szabadulsz meg, Iaszón! Médeia mindig a feleséged lesz! Száműzhetsz, megölethetsz most azonnal, mihelyt nem bírod tovább hallgatni kiáltozásomat, de Médeia már soha, soha nem hullik ki az emlékezetedből! Nézd ezt az arcot, amelyen nem olvashatsz mást, csak gyűlöletet, nézd meg a magad gyűlöletével - a kor s a bánat eltorzíthatják, a bűn belevésheti nyomát: egy szörnyű öregasszony arca lesz egy napon, amelytől mindenki borzad, de te továbbra is örökké Médeia arcát fogod benne látni!"
(Jean Anouilh)

forrás: Lőkös Ildikó, Budapesti Kamara