Chris Haring Bécsben élõ szabadúszó táncos, koreográfus, aki dolgozott már a közelmúltban nálunk járt DV8 Physical Theatre-rel és Nigel Charnock-kal is; és akinek D.A.V.E. címû darabját 2003 januárjában láthatta elõször a Trafó közönsége.
A most bemutatásra kerülő Fremdkörper című koreográfiában ismét egzisztenciális kérdéseket boncolgat. A darab, bár sci-fi elemekre épül, mégsem cyborg-táncelőadás akar lenni, sokkal inkább egy idegen teremtmény belső életét kutatja. A mozdulatok kidolgozása során folyamatosan jelen volt a törekvés, hogy a táncosok olyan lényeket képzeljenek el, akik önmaguk számára is idegenek. Ezek a lények olyan testekben ébrednek fel, amelyeket anélkül kaptak, hogy bárki elmagyarázta volna, hogyan kell használni őket.
 |
"Voltál valaha is szerelmes egy földönkívülibe?
Úgy hallottam, zseniális..!" (Philip K. Dick)
Tudományos-fantasztikus filmek szolgáltak inspirációs forrásként Chris Haring új munkája, a Fremdkörper alapjául. A koreográfus olyan lényeket képzelt el, akik általuk nem ismert testben kell, hogy leéljék életüket, s ennek feldolgozása határozza meg minden mozdulatukat. Küzdelmes ismerkedésük fizikai adottságaikkal, földöntúli, torz pózaik rendkívül izgalmas koreográfiát eredményeznek. A színpadkép is meghatározó: hat fehér kört látunk, amelyek a lények behatárolt életterét, minimalista otthonát jelképezik. A leszűkült térben való mozgás, tánc olyan közvetítő elem, amely különösen megfelel a test és a lélek közötti elidegenedés ábrázolására.
 |
"Elidegenedés - hosszú éveken át ez volt a kortárs táncművészet egyik meghatározó paradigmája. A bécsi Museumsquartier G halljában a koreográfus és performer-művész, Chris Haring ezen a vonalon egy gyöngyszemet alkotott: a Fremdkörpert. 5 előadó, és a darabot pár monitoron filozófiai instrukciókkal kommentáló Katherina Zakravsky. A táncosok: Stephanie Cumming, Julia Mach, Olaf Reinecke, Robert Tirpak és maga Haring is zárt, keskeny, magányos fénycsóvák alján jelenik meg egyedül. Kicsavarodva. Torzan. "Valami" végtelenül lassan mozgatja a testüket, "valami" fokról fokra elfordítja a végtagjaikat és változtatja a már eleve feszülő testet még túlhajtottabbá. Egyikük karja ernyedten ütögeti a hozzá tartozó felsőtestet, a másik feje úgy lóg, mintha csak épp a vállakra tűzték volna. Tiszta cselekvés. Később Peter Rehbergs mennydörgő hangjai alatt minden arcba beleég egy kényszeredett mosoly... Hosszú ideig tanulmányozta Haring a sci-fi filmeket és a kapcsolódó irodalmat. A Fremdkörperrel ehhez a vitához kíván a maga módján kapcsolódni - avagy hogyan szólhatnak a táncosok a konceptualizmus és ön-megértés vitájához. "Ha nem vagyunk aktívak, pusztán standby-on létezünk." Nem lehet kifejezőbben megragadni a mesterségesen létrehozott "lények" és a lélek-test kettőséből álló, embernek nevezett entitások közti párhuzamot... A tisztaságban rejlik az anyag sűrűsége."
("Az ember idegen önmagának" Kurier, 2003. okt. 11., Andrea Amort)
az előadás időpontja: 2006. január 27-28. (P-Szo) 20h
forrás: Trafó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.