A kertész kutyája

Lope De Vega legtöbbet játszott szerelmi cseljátékát mutatta be szombaton a Vígszínház Ács János vendégrendezésében. A színpad azt mutatja, hogy színházban vagyunk, egy színházi elõadást nézünk végig. Semmi sem veendõ komolyan. A könnyek kierõszakolhatóak erõsfényû lámpába pillantással. A mosoly izommunka. A csatározások életre-halálra szólnak, mégis nyugton ülnek egymás mellett az ellenfelek a színészbüfében. A vidámság komolytalan.

Mécs Károly, Eszenyi Enikő

Színház a színházban: a színpadról a színészek lekezelnek (feltehetően) Lengyel Péterrel, ő az igazgatósági páholyban mindvégig spanyolos futamokat gitárzik a spanyol uralom alatti Nápolyban játszódó történethez. A grófnő kibeszél a nézőkhöz. Az epilógusból visszakövetkeztetve tudják a játszók, hogy belépti díj ellenében nézik őket. Tehát stilizált színházszerűséggel játszanak. Nem kizárólag ízlésesen. A két magasról belógatott csillár - lássák, hogy van - időnként leszánkázik, vagy fölhúzódik. A hátsószínpad falán alágördül egy szőnyegre festett tájkép. Színházi világban játszódik a mese, nem valóságosban. A színészek többsége színházi hangon verset mond. A világítás leszűkül szerelmi duettek fénnyel befogására, mint régi operett-előadásoknál. A játékötletek is vidéki operettek modorában felrakottak.
Ács rendezése lendületes, mind száguldóbban iramló bohóság. Minden pontos, fordulatos, habosan könnyed, de határozottan megvalósított.
Hajdan Gáspár Endre danoló fordításában adták. Gáspár minden nyelvből fordított. Gúnyos sírverse szerint: "Itt nyugszik Gáspár Endre, /Lukácsot fordított héberről vendre." Térey János készítette el az új fordítást, ebbe belenyúlt a rendező és a színház egyik dramaturgja. Mindkettőjük neve a plakáton.
Téoodóóóróóóóóó -búgta trillázva 1949-ben, a Kis Madáchban - az akkor ötvenhat éves Bajor Gizi szenvedélyes emelkedéssel, megbánva őszinteségét, meglepetést színlelve kényeskedően, gúnyolódva, és párzó pacsirtacsattogásosan csalogatva, egyszersmind távol tartva, véget nem érőn dalolta belső zenéjét követően az egyetlen tulajdonfőnevet. Szerelmi élete színét fonákját pompázóan egyszerre mutatta. Egyetlen, elnyújtott szóba sűrítve a szivárványt. Fiúkoromból Bajor hangja megmaradt máig. Bajor is affektált a színpadon, kényeskedve kacérkodott még a hängléccel is, amivel kitámasztják az álfalakat. Teodórót kántálása rafinált kimódoltsága mellett is magányos hajó kürtjének vészjeleként hangzott a háborgó tengeren. Segítségért kiáltott igaz sebből vérzően, de védekezésül affektáltan.

Tornyi Ildikó, Eszenyi Enikő

Gyarmathy Ágnes jelmezei félreérthetetlenül közlik: az előadás VALAMIKOR játszódik. Ha innen nézzük: mai viseletek, ha onnan nézzük: történelmi múlt. Menczel Róbert bő díszlete akár egy bemutatómozi előcsarnoka a hangosfilm kezdetein. Túlméretezettsége ajándék a rendezőnek: nem sok bajlódás esik, mi merre van a grófnő házában. Ki-ki onnan jön, arra távozik, amerre kényelmesen hatásos. A díszlet alkalmas lehetne akár a Macbeth előadásához is. Van benne emelkedő-alámerülő süllyesztő, hol szófát szállít, hol karosszéket, megtakarítva a nyíltszíni átdíszítéseket. Balra van vizes medencéje a főszereplők komikumának növelésére. Eszenyi belefürdőzése és testéhez tapadó kiemelkedése: kacéran erotikus. Szőcs Artúr, vizibirkózása, belefullasztása mulatságos színpadi ötlet.

Eszenyi Enikő Diana grófnője virtuóz, minden árnyalatra pontos és éles játékot kiókumláló, plasztikus színpadi jelenléte távirányításos színészet. Úgy tetszik, mintha a színész-rendező egy távoli vezérlőből gombnyomogatással irányítaná digitális elemekből perfekt tökéletességűvé szerkesztett játékát.

Eszenyi Enikő, Szőcs Artur

Kivitelezése tökéletes szaktudásra vall. Nem mondatonként, szavanként, szótagonként csap át meggyőző ellenkezőjébe az írnokáért hevülő grófnő. Karjába olvadó ellágyult tekintetét menet közben fagypont alá viszi Eszenyi. Dianája akár egy cirkuszi zsonglőrnő. Fölényesen labdázik színes kellékeivel, néző szemét elkápráztató sebességgel. Leghisztérikusabb kirobbanásából könnyedén átfordul pipiskedő negédességbe. Eszenyi lendületes komédiás. Nem Diana istennő. Diana sósborszeszes cukorka.
Szőcs Artúr (Teodoro) - többet mutat, mint a Stuart Máriában - nyúlánk, sötéthajú hősszerelmes. Hihető dönteni képtelen ingadozása, visszahúzódó óvatossága úrnőjével szemben, és gyors lobbanásai a vele egyenrangú és egykorú fiatal lány iránt, annál inkább, mert a szerelmes szerepet áthúzza selyemfiús vonásokkal. Az érző szív mögött hideg számítással latolgat.

Tahi Tóth László

Tahi Tóth László finálé-papája az agyér-elmeszesedés tüneteivel elhiteti a mese képtelenségét, Epres Attila kajla lakája, a vicces színész Hajdú István, ezúttal önmérséklő, laméba bujtatott tréfás grófja, Földi László márkija az Eszenyi megszabta kint is, vagyok, bent se vagyok komédiázáshoz igazodik. Pindroch Csaba a karikatúrát megtölti embervérrel. Szamosi Zsófia valószerűen elcsúfítva magát, szikkadt vénkisasszony társalkodónőnek ad színpadi életet. A fináléban igazán csak mellékszereplő, titokban továbbéli sanyarú életét. Titkolt szerelmi búját belesírja a színpadi vizes medencébe. Cseh Judit talpraesett másod-női hegedűs. Kis szerepében Mécs Károly úgy fest, mint az olasz film nagyja, Amadeo Nazzari. Valamint Tornyi Ildikó is részt vett a játékban.
Pesten ma A kertész kutyája a legjobb vidéki előadás. A nyilvános főpróba közönségét füllel hallhatóan magával ragadta.
Vége negyed tíz után valamivel.

szerző: MGP