Szabó Réka koreográfus/matematikus a tudomány és a mûvészet játékos párbeszédét viszi színre Mérõ László és Vancsó Ödön matematikusok közremûködésével. A darab is valószínûleg utoljára lesz látható Budapesten 2006. április 12-13 -án (Sz-Cs) 20.00 órától.
|
Mi a véletlen? Tán nem is létezik? Tán ha elég okosak és gyorsak volnánk, ahogy lendül a kéz, ahogy perdül a kocka, ki tudnánk számítani, mielőtt leér, hogy melyik oldalát mutatja majd fölfelé? A véletlen csak tudatlanságunk mércéje? Vagy a véletlen létünk alapja, világunk szabadsága, a szél, mely az emberiség hajójának vitorláit dagasztja? Egy bölcs - vagy épp hogy részeges - kormányos? Nézünk a véletlenre agyból és gyomorból. Tán majd egymást látjuk.
|
A 2002-ben a Mu Színházban bemutatott előadás nagy sikerrel szerepelt a Sepsiszentgyörgyi Napok (RO) keretében, valamint a grazi (A) Magyar Táncszemlén.
Szabó Réka
Szabó Réka kortárs táncos, koreográfus, tanár, alapító tagja az L1 Független Táncművészek Társulásának. Előadóként dolgozott Emma Rice-szal (GB), Milli Bitterlivel (A), Javier de Frutosszal (GB), Rui Hortával (P), és sok magyar alkotóval (Hudi Lászlóval, Ladjánszki Mártával, Berger Gyulával, Magyar Évával/Sámán Színház, Gál Eszterrel, stb.) Koreográfusként több díjat nyert, és darabjait számos európai fesztiválra meghívták (Aerovawes/London, Madrid, Bécs, Prága, Ljubljana, Pozsony, Faro, Amszterdam, Sepsiszentgyörgy, Graz).
|
***
Szabó Réka: Véletlen
- tudományos ismeretterjesztő táncjáték -
Előadó: Mérő László/Vancsó Ödön
Koreográfia, tánc: Szabó Csongor, Jarovinszkij Vera, Kopeczny Kata, Ladjánszki Márta, Szabó Réka, Szász Dániel
Zene: Márkos Albert
Kosztüm: Pillangó
Fény: Németh Richárd, Payer Ferenc
Haj: Lime Stúdió
Rendező: Szabó Réka
Támogatók: L1 Független Táncművészek Társulása, NKA, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Soros Alapítvány
Médiatámogatók: Súgó, Élet és Irodalom, Rádió Café, Port.hu, Alarm, naprolnapra.hu
Részlet az előadásból | fotó: Nehéz Andrea / foto.szinhaz.hu
Szép, mint matematika és tánc véletlen találkozása a színpadon
"...Nehéz dolga van recenzensnek, mert dicsérni jött valamit, ami alapvetően a szakterületéhez tartozik, mégis (szerencsére) messze túlnyúlik azon. Szabó Réka kortárs táncos-koreográfus, egyben matematikus és egyetemi tanár, a magyar táncszcénában önálló munkáival 1997-óta jelen lévő művész ezúttal (végre) teljes pompájában összekötötte élete két hivatását...
...Szabó Réka művészetének két legfontosabb sarokköve, az okosság és a humor különös, különc egyveleggé áll össze legújabb előadásában. A táncos-koreográfus alkotásai (de színpadi játéka, akkor is, ha más alkotó darabjában látjuk) nem csak a szemet, de a szívet és az elmét is jóllakatják...
...A Véletlen egy ragyogó egyetemi előadás és egy ragyogó táncjáték intarziája..."
(Halász Tamás, Balkon, 2002 október)
“Az egyik legpozitívabb ebből a szempontból (is) Szabó Réka előadása. Ő biztosra mehetett: a MU közönsége ismeri, s azokat is, akikkel dolgozik, holott teamje ezúttal igen meglepő összetételű. Szereplői között nem csak a Szegedi Balett volt táncosa, vagy Ladányi Andrea, Csabai Attila állandó partnerei láthatók, de még egy-egy matematika professzor is! Humora, szellemessége az a könnyed intellektualitás, amellyel uralja a színpadot s a játék kimenetelét, valószínűleg olyan nézők előtt is győzött volna, mint mondjuk a Katona József Színházé. (A bemutatón írók is előfordultak a nézőtéren...)"
(Criticai Lapok, 2002/12)
pénzérme emlékezete
"...Pénteken jegyért ölték egymást az emberek a MU Színházban - aki jár oda, tudja, hogy ez hír...
...ennek a jól behatárolható kultúrának - amit struktúrán kívülieknek, alternatívoknak vagy egyszerűen táncszínháznak nevezünk - az egyik legjelesebbike újfent nagyszerű ötlettel állt elő. Volt ugyanis, hogy Szabó Réka matematikus diplomájával a tánc felé fordult, azóta tudjuk, nem értelmetlenül. A gyökerekhez nosztalgikusan nyúlva vissza, a kettő ötvözeteként jött létre most a Véletlen című tudományos ismeretterjesztő táncjáték, amely a maga nemében - a sületlen kategóriákban - valódi nagy dobás, igazi truváj. Ékesen szóló példázata csapatnyi színházi alkotónak, akik zsigeri művészként valódi áldozatot hoznak esténként a dilettánsokkal egyébként oly gyakran sújtott színpadokon. A Véletlen azonban minden percében elvonatkoztatni késztet. Elvonatkoztatni egyrészt attól a betegesen szerencsétlen művészi környezettől, amelynek felszámolására esély sincs, másfelől pedig a színházi tapasztalattól, a lejáratott kliséktől, az értelmetlen, nevetséges és korszerűtlen színpadi sallangpuffogtatástól, amit a szakma úgynevezett sztárjai nem átallnak stílusnak csúfolni...
...Mégis, a fontos az, hogy míg megtanultuk, a való és az álomvilág szikrázóan szép határmezsgyéjén jártunk. Jó színházban."
(Koren Zsolt, Népszava, 2002 november 11.)
forrás: Szabó Réka