Barabás: Valahol Szecsuánban

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem tanárai két évvel ezelõtt rájöttek, hogy nagy kár csupán a fõiskolás produkciók miatt fenntartani a Stúdiót, hiszen egy aránylag jól felszerelt színházi tér, amit jobban is ki lehet használni. Megtöltötték tehát élettel: létrehoztak egy kötetlen mûhelyt, melyben alkotni vágyó fiataloknak, elsõsorban diákoknak és tanáraiknak lehetõséget teremtettek a munkához.

Részlet az előadásból

Az első bemutató Az arab éjszaka című Roland Schimmelpfennig-darab volt, ezt követte az Mark Twain Ádám és Éva naplója című műve, majd Barabás Olga Brecht-adaptációja, a Valahol Szecsuánban. Ez utóbbi darabbal vendégszerepel 2006. április 27-én csütörtökön 19 órakor a Thália Színházban A "Vendégségben Budapesten" program keretében a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem. 28-án pénteken 19 órakor pedig a régi Thália Stúdióban Marius von Mayenburg: A hideg gyermek című színművét láthatják az érdeklődők Béres Günther Attila rendezésében.

***
Valahol Szecsuánban
- Brecht: A szecsuáni jólélek című színműve alapján -

Szereposztás:
B. Fülöp Erzsébet
Berekméri Katalin
Sebestyén Aba
Puskás Győző 
László Csaba
Bodolai Balázs

díszlettervező: Lukácsy Ildikó 
jelmeztervező: Lukácsy Ildikó 
zeneszerző: Zeno Apostolache

rendező: Barabás Olga 

Előadás: 2006. április 27. csütörtök, 19.00
 Helyszín: Thália Színház

Részlet az előadásból

Hegyi Réka írása: Jónak lenni, vagy nem lenni
/Zsöllye/

Akik több előadását látták már, tudják, hogy Barabás Olga ritkán választ drámai szöveget színpadi alkotásaihoz, de ha mégis, gyakorlatilag csak dialógusokat, előre megírt jeleneteket vesz kölcsön saját, vendégszövegekkel kiegészített változatához. A szöveghez való viszonya minden esetben kipontozza az alkotás, a keresés irányát.

A Valahol Szecsuánban című előadásban Barabás Olga meglepő módon nem csupán kanavásznak használja Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című színművét: nagyon lerövidíti, szereplőket hagy ki a darabból, némelyeket összevon, de a lényegen, a központi kérdésen nem változtat: hogyan legyünk jók, anélkül hogy másnak sem, de magunknak se ártsunk? A Brecht művek klasszikus formáját sem veti el: minden szereplőnek van egy dala, amellyel a zanzásított cselekményt megszakítja. Stílusgyakorlat - mondhatnánk, de mégsem az: lebbenő, világos színű leplek határolják körül a játékteret, a díszlet két mozgatható mívesen kovácsolt vaslépcső és egy drótból épített törékeny fácska, az előadás alapzaja pedig az esőhang. Mindezek egy romantikus, szinte negédes alaphangulatot teremtenek, melyet a szecsuáni történet és a jelmezek sugározta szegénység erőteljesen ellenpontoz.

A Lukácsy Ildikó által tervezett ruhák divatjamúlt darabokból állnak össze, és sokat elárulnak viselőjükről: Sen Te egyszerű kartonruhát és barett sapkát visel, Wang hosszú köpönyeget, a Repülő bőrdzsekit, a házvezető (akinek szerepe a papéval tapad egybe) élére vasalt öltönyt. Az előbb említett szereplők mellett csak a rokonság, vagyis a dohánybolt előző tulajdonosai (anya, lánya és fia) kap még szerepet Barabás Olga előadásában: a női szereplők fejére kötött kendők falusi származásukra utalnak, és mindketten a mesterséges szépség mámorába ringatják magukat egy kis rúzstól.

Az istenek nem jelennek meg: elszórják ajándékukat, és magára hagyják Sen Tét dilemmáival: elég ha adakozik és hagyja, hogy széttépjék, vagy okosan és számítóan kellene cselekedjen, hogy a körülötte nyüslető haszonlesők ne élhessenek vissza jóindulatával? Fülöp Erzsébet kedves, de a végtelenségig naiv utcalányt játszik, aki csak azért ragaszkodik Wanghoz (László Csaba), mert nem szeret egyedül maradni. Wang sem jó ember: gyarló iszákos, a házvezető kitagadott (törvénytelen?) fia. Az anya (Tompa Klára) nem csak adósa a bolttulajdonosnak (Puskás Győző), hanem vonzódik is a komor emberhez. A repülőpilóta (Sebestyén Aba) Sen Te rokonával, a lánnyal (Berekméri Katalin) készül megszökni, így nem csak a pénzétől, a szerelmétől is egyesített erőkkel fosszák meg az együgyűcskét. Sen Te ezen a ponton válik kérlelhetetlen zsarnokká, meg is leckéztet mindenkit, de mint tudjuk, ellene fordul az összes ember, akivel valaha jót cselekedett.

A leleplezés és az előadás befejezése, bár szó szerint Brecht, didaktikus tartalma miatt különösen hat mai színpadon: a szereplők felszólítják a közönséget, hogy döntse el maga, mi a jó vég...

*****

Részlet az előadásból

Nagy Attila Botond riportja: Szecsuáni kérdéskör
/Népújság/

Péntek este a 2005/2006-os évad első produkcióját mutatták be a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdió Termében. Az intézet Akadémiai Műhelyének stúdióelőadását Barabás Olga rendező jegyzi, a játszók a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, illetve az Ariel Színház művészei, valamint az egyetem diákjai. Bertolt Brecht A szecsuáni jó lélek című darabja Valahol Szecsuánban című átdolgozásának bemutatója előtt beszélgettünk a rendezővel.

- Te választottad a bemutatandó darabot. Mi volt az, ami megtetszett benne?

Barabás Olga: Ha az ember elolvas egy művet és az megtetszik neki, kialakulnak a rendezői elképzelések. Ami a Brecht-darabban megfogott, az a tisztaság, amellyel egy örökkön aktuális problémát felvet. Azt a kérdést, miszerint "hogy legyen, hogy jó legyél?" Ez így talán egyszerű, talán kicsit giccses is, de ebben a kérdésben vackalódunk mindannyian, mégsem tudunk válaszokat találni. Brecht sem válaszol, az előadás sem, "csak" körbejárjuk a témát. Mondanivaló szempontjából nincsen erre válasz, a kérdések további kérdések sorozatát vetik fel. Mégis mindennapi problémát jelent a választalálás kényszere. Brecht vegytisztán tálalja a témát, talán kicsit didaktikusan is, mi ezt a didaktikusságot megpróbáltuk elkerülni. Így átszerveződött a darab struktúrája, és ez indokolta a címváltoztatást is.

- Mennyire maradt meg Brecht az előadásban?

Barabás Olga: Megmaradt, alapjaiban mindenképpen. Eredetileg is érdekes a darab, mert songbetétek vannak benne, mi pedig több Brecht-verset is illesztettünk a dramaturgiába, ezeket Zénó Apostolache zenésítette meg. Ami leginkább változott, az az időtartam. Az eredeti darab három óránál nagyobb időtartamú, mi egy óra 45 percbe összesűrítettük, így sokkal koncentráltabban tárgyaljuk-tálaljuk a témát. Ezenkívül én úgy érzem, hogy mindig az egyszerű kérdések a legfontosabbak, a színházban is. A "szürke hétköznapokban" élünk, nem szélsőséges időkben, így az előbbi szerint próbáltuk megfogalmazni az előadást.

- Felfedeztél valamit önmagadból a darabban?

Barabás Olga: Nagyon megszerettem a módot, ahogyan az egész elmesélődik, nagyon rendhagyó. A történet vonalvezetését ugyan gyökeresen megváltoztattuk, ám anélkül, hogy a brechti vonaltól eltávolodtunk volna. Nagyon szép epilógusa van a darabnak, ehhez a zárórészhez szabtuk az előadást.

- Az Akadémiai Műhely első produkcióját, az Arab éjszakát Szabó Máté rendezte. Ezek szerint te folytatod a munkát. A szereplők több intézmény művészei, őket mi szerint hívtad játszani?

Barabás Olga: Felkértek a színművészeti egyetemről, hogy folytassam a műhelymunkát. Igennel válaszoltam, és így a Prospero Alapítvány égisze alatt elkészítettük az előadást. A kiválasztott szereplőket pedig a történet kívánta meg, csupán a szerepekben gondolkodtam a szereposztás összeállításakor.

- Nagyon egyéni a rendezői stílusod, amolyan hangulatszínház, játékos, színekben gazdag, ugyanakkor mély, mondhatni transzcendens. A bemutatandó előadás is ezt a kézjegyet viseli majd? Tudatos volt e stílus kialakítása?

Barabás Olga: Nem változtattam önmagamon vagy a stílusomon. Hogy tudatos volt-e? Ezen soha sem gondolkodtam. Nem tudom... csak úgy jött. És maradt.

forrás: hamlet.ro