Flamand Szezon

Ezen a héten véget ér a Trafóban az október óta futó Flamand Szezon , amelynek keretében hat különbözõ programot - színházi elõadást, koncertet, táncelõadást - és egy szakmai beszélgetést láthattak a flamand mûvészetre kíváncsi látogatók.

Belgium és azon belül Flandria óriási hagyományokkal rendelkezik a kortárs művészetek terén. A flamand művészek a 80-as években robbantak be a világ élvonalába és ma is meghatározó, kikerülhetetlen szereplői a kortárs kultúrának. A Rosas, a Needcompany, Wim Vandekeybus, Jan Fabre, a Maximalist!, a Blindman Quartet ma mind élő legenda, ráadásul a lista nem is teljes. A Trafó a megnyitása óta szinte mindegyiküket vendégül látta már, de úgy éreztük, hogy ennek a meghatározó kultúrának idén egy teljes sorozatot szentelünk, hiszen jelentőségét így tudjuk igazán érzékeltetni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Flamand Szezon világsztárok sorozata lesz, olyan alkotóké, akikre a világ figyel, akikért fiatalok és idősebbek egyaránt lelkesednek, és akiknek a fellépéseit hatalmas várakozás előzi meg Párizstól New Yorkig, Tokiótól Sao Paolóig.

A világhírű Anne Teresa de Keersmaeker emlékezetes fellépése (az Őszi Fesztivállal együttműködésben), a Peeping Tom társulat elgondolkodtató előadása, a némafilm-koncertet prezentáló Flat Earth Society, a különleges hangzásvilágú Aka Moon és DJ Grazhoppa koncertje, valamint Lies Pauwels rendezése, a White Star című színházi előadás talán segített képet alkotni / benyomást szerezni a mai flamand kulturális törekvésekről.
 
Most, április 27-28-án kerül sor az utolsó produkcióra a sorozat keretében: az Európa-szerte ismert belga színházi társulat, a Needompany érkezik a Trafóba a 2004-es avignoni fesztivál egyik legnagyobb sikerét arató Isabella's room című előadásukkal. A társulatot Jan Lauwers vezeti, aki a vizuális művészet különböző ágaiban való jártassága révén az évek során egyedi színpadi nyelvet hozott létre. Előadásaik játszi könnyedséggel ötvözik a táncot, a performanszot, a színházat, a zenét, a videót és a filmet is.  Ebben a produkcióban Viviane de Muynck színésznő kimagasló előadásában egy magányos, korosodó nő emlékidézését követhetjük nyomon. Az előadás nagyrészt angol nyelven folyik, magyar feliratozással.

****

A Flamand Szezon keretében a Trafó bemutatja:
Needcompany: Isabella's room
(Izabella szobája) /színház 

Előadja:
Isabella - Viviane De Muynck
Anna - Anneke Bonnema
Arthur - Benoît Gob
Alexander - Hans Petter Dahl
Frank - Maarten Seghers
The Desert Prince - Julien Faure
Sister Joy - Muriel Hérault 
Sister Bad - Tijen Lawton
Narrátor - Misha Downey 
 
Szöveg: Jan Lauwers kivéve a Hazug monológját (Anneke Bonnema)
Zene: Hans Petter Dahl, Maarten Seghers

Dalszöveg: Jan Lauwers, Anneke Bonnema
Tánc:Julien Faure, Misha Downey, Tijen Lawton, Muriel Hérault
Jelmez: Lemm&Barkey
Díszlet: Jan Lauwers
Fény:Jan Lauwers, Jeroen Wuyts
Hang: Dré Schneider

Produkciós menedzser: Luc Galle
Dramaturg: Erwin Jans
Photography: Eveline Vanassche, Maarten Vanden Abeele
Produkció: Needcompany

Rendezte: Jan Lauwers

Előadás: 2006. április 27-28. 20h
Helyszín: Trafó

Az előadás a Festival d’Avignon, Théâtre de la Ville / Paris, Théâtre Garonne / Toulouse, La Rose des Vents / Scéne Nationale de Villeneuve d’Ascq, Brooklyn Academy of Music / New York, welt in basel theaterfestival koprodukciója a Kaaitheater / Brussels and the Flemish Community Commission of the Brussels Capital Region együttműködésével.

 A Needcompany támogatója a Ministry of the Flemish Community és a National Lottery.

Különleges színházi csapat a Needcompany. A társulatot Jan Lauwers vezeti, aki a vizuális művészet különböző ágaiban való jártassága révén az évek során markáns, egyedi színpadi nyelvet hozott létre. Előadásaikra jellemző, hogy játszi könnyedséggel ötvözik a táncot, a performanszot, a színházat, a zenét, a videót és a filmet is. 

Az Isabella’s room öreg és vak Izabellájának színpadon megelevenedő élettörténete átível szinte az egész XX. századon : az első- és második világháborún, Hirosimán, a gyarmatok felszabadulásán és a kortárs művészet kibontakozásán benne Joyce-szal, Picassoval és Huelsenbeckkel, a Holdra lépésen át egészen David Bowie Ziggy Stardust-jáig. Izabella egész életében Afrikába vágyott, de idős korára csak egy párizsi bérház kis szobájába ér, ahol környezetükből kiragadott, összefüggéseiktől megfosztott, tartalmukat vesztett törzsi csecsebecsék és rituális használati tárgyak halmaza veszi körbe - egy remélt élet üres kellékei. Isabella szerepét a fantasztikus Viviane De Muyck alakítja, aki 2007-ben visszatér a Trafóba, hogy színházi workshopot tartson.

Az Isabella’s room-ot a 2004-es avignoni fesztiválon mutatták be, ahol zajos sikert aratott. Akik az elmúlt évtizedekben nyomon követték Lauwers munkáit, azok szerint ebben a darabban a rendező eddigi pályája csúcsára jutott.  Komplexitás és mégis tiszta szerkezet, mely egy átfogó érzelmi és intellektuális útra viszi - az abszurditáson keresztül - a nézőt. 

Az immáron húsz éve működő Needcompany-t először 2003-ban láthattuk a Trafóban, ekkor a Few Things című darabot adták elő. A társulat Belgium egyik legjelentősebb színházi együttese, amely megalakulása óta kizárólag kortárs darabokkal foglalkozik. A Needcompany igazán a nyolcvanas években szerzett nevet, annak a generációnak a tagjaként, amelyből a következő művészek váltak ismertté: Anne Teresa de Keersmaeker (Rosas), Jan Fabre, Wim Vandekeybus (Ultima Vez).
 

"Amikor két évvel ezelőtt meghalt az édesapám, 5800 darabból álló etnológiai és régészeti hagyaték maradt rám. Az apám orvos volt, de szabadidejében etnográfusként is tevékenykedett. Gyerekkoromban sosem voltak kétségeim, hiszen ezen tárgyak között nőttem fel. Természetesen utólag visszatekintve felmerül a kérdés, hogy mit jelentettek számára ezek a tárgyak. Ha egy ilyen gyűjtemény birtokosává válsz, akkor el kell döntened, hogy mihez kezdj vele. Ez erkölcsi kérdés is egyúttal, hiszen a tárgyak nagy részét feltehetően ellopták eredeti alkotójuktól, és olyan környezetbe kerültek, amihez semmi közük sincs. Több dolog vezetett a gyűjteményről szóló történet megírásához. 

Természetesen rengeteg életrajzi és önéletrajzi elem szövi át. A történetet azonban egy nő meséli el, Isabella Morandi, aki a valóságban sosem létezett. A történet 1910-ben kezdődik és napjainkig tart. Így egyúttal a múlt század áttekintését is nyújtja. Isabella a gyűjteményt tanulmányozza és szeretne eljutni Afrikába. Sosem fog eljutni oda, csak egy rendkívül rövid látogatás erejéig." (Jan Lauwers)

forrás: Trafó