A bunda

Így múlik el a világ dicsõsége. A Nemzeti bemutatta (szerencsére háromnegyed kilenc után öt perccel véget érõn) Gerhart Hauptmann A bunda címû tolvajkomédiáját. Hauptmann (1862-1946) a német irodalom büszkesége volt. A naturalizmus egyetlen nagy drámaírója. A drámairodalom szociálisan érzékeny megújítója.

Nobel díjas (1912). Goebbels mellett Goethe. Élő klasszikus. Thomas Mann felszólítja emigrálásra. Hauptmann marad. A náci korszakban az emigrált igazi írók hiányát, a helyüket elfoglaló jelentékteleneket palástjával elfedő írófejedelem. Engedi felhasználni tekintélyét. Fia feleségül vette Elisabeth Schamburg Lippe hercegnőt, Adolf uralkodó hercege lányát. Hauptmann nem volt náci, csak kényelmes. Három háza nagy költségeket emésztett fel: a hegyek közt Agnetendorf, a tengerparton Hiddense és az olasz Rivierán Rapallo. Amikor Hatvany Lajos az író felelősségét firtatta, így válaszolt: Mit kíván, kedves Hatvany úr? Az én ócska esernyőmmel tartsam fel a Niagara-zuhatagot?

A pályakezdő Gellért Endre rendezésében 1946-ban játszotta utoljára A bundát a Nemzeti, Gábor Andor fordításában. Wolffné Ladomerszky Margit volt, von Wehrhahn Somlay Artúr. A kezdőnek nehezen mondható Verebes István visszanyúlt az 1893-as Sebők Zsigmond-fordításhoz, mert lejárt a szerzői joga és bátran belealakíthatott a szövegbe, felszínre segítve a durvább humort, a lélektani igazságokat mellőző, effektuskomikumot. A gúny helyét az előadásban elfoglalja a tréfálkozás. Az iróniát kiszorítják a színészi viccek.
Buta kritikusok örömére végre egy stílusegységben tartott előadás. Minden szereplőt egyformán elfakult, ropogósan vadonatúj jelmezbe bújtatta Tordai Hajnal. Mintha egyazon berlini áruházból ruházkodnának. Az áruház neve: Karl von Appen (1900-1981). Brecht zseniális tervezője használta a színe vesztett, mű-toprongyokat, amikor helyénvaló volt. A címszereplő hódprémes bunda alig megkülönböztethető a többi viselettől. A darab főszereplője egy óhajtott, drága bunda. Az előadás bundája nem hódprém, csupán olcsó pamuk. Snassz tárgy körül forog a cselekmény.

A Spree mentén, a mai Berlin külvárosában, akkor önálló községben - ahol Hauptmann lakott házassága első éveiben - játszódik félfeudális-félproletár környezetben a remekmű. Kiss-Kovács Gergely díszlete előresiklik-hátragurul, leereszkedik a mennyből, fölhúzódik, lesüllyed-kiemelkedik a padlószintből. A szín fenekén jókora orgona terpeszkedik. Benedek Miklós felvonásvégeken roppant szobortalapzattól megnövekszik. Bemutatják a színpadtechnika felszerelését. Feld tata városligeti műintézetében megparancsolta: "Eresszék le a csillárt!" - "De igazgató úr, a darab erdőben játszódik." - "Eresszék le, lássák a nézők, hogy van!"
Törőcsik Mari (Wolffné) árnyalt szaktudással, virtuóz jelenléttel, somolygós szenvedélyességgel, egy szentkép ártatlanságával hazudik. Mindenkinél nagyobb eszű primitív mosónőjét a szerzés mohósága vezérli. Törőcsik a szerepből oktatójátékot végez: világos elemzését, minden mondat mögöttesét föltárja, megmutatja és elmagyarázza. Mertz Tiborral való jelenetében a legjobb. Belemegy a helyzetbe. Csapdát állít a naiv értelmiséginek. Ujja köré csavarja ártatlan képpel. 
Benedek Miklós Von Wehrhahn főbíróként hatásos kabaréfigurát csinál a porosz rendőrtisztviselőből, zsargonhangsúlyokkal, eltorzított szavakkal. A porosz junker báró nem parvönű monokli, hanem hitbizományit csíptet szem elé.
Bodrogi Gyula Krűgere néhány éles, pontos vonás. Vida Péter Glasenappja következetes reszkető alázat, és túlbuzgóság.
A színészi torzképek között eleven ember Varga Mária Motesnéja.
Verebesnek nagy a hajlandósága a politizáló spekuláláshoz. Nem politikus alkat, belebeszélős. Nem tudja mindig, mi a kérdés, de mindig kész a válasszal. Több az önbizalom és a lendület benne az elemző gondolatnál. Kritikusi közhely a rendezői olvasatról értekezni. Verebesnek rendezői tovább olvasata van. Hozzáolvassa a vígjátékhoz, amit Hauptmann nem írt. A zárójelenetben a színpad fölé magasodó Hatalom (a főbíró) besúgónak alkalmazza a mosónőt. Csakhogy A bunda hősnője egy pallérozatlan proletárasszony, aki fondorlatos eszével, szakadatlan résen levésével túljár mindenki eszén, könnyedén zsebre vágja a rendőrhatalmat. A bunda eredetileg nem sunyi kis megalkuvással zárul, hanem az életkedv, küzdeni tudás, fortélyosság diadalával.

szerző:MGP
fotó: Nehéz Andrea