A hattyú

"Csupa gyönyörûség ez a hibátlan mestermunka, amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet, mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni. Tehát: mese a hattyúról, aki itt egy hercegkisasszony és a szerelmes fiúról, aki nevelõ. A nevelõ, aki a hercegi háznál a két fiút tanítja, a férfi, aki alárendelt állásban lehajtja fejét, de a lelkét magasan hordja. Tudós is egy kicsit és költõ is, aki mellében egy hangtalan dalt dalol a reménytelenség boldog boldogtalanságáról.

Az elérhetetlen- a hercegkisasszony, aki, hogy a fenséggel észrevétesse magát, rámosolyog valakire, aki a közelben férfi, s mert legközelebb van, a nevelőre. A tanártól egy éjszakára meggyúl a tűzzel játszó herceglány is: a hattyú, aki kijött az ezüstös tóból a szárazföldre. De csak a partra, ameddig az éjszaka kalandja ér...Íme, mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával. Élet, és mégis mese." Így írt 1921-ben a Nyugat Molnár Ferenc remekművéről, melyet 2006. április 29-én, szombaton mutatott be a Győri Nemzeti Színház Korcsmáros György rendezésében.

Dósa Zsuzsa, Gyöngyössy Katalin és Vasvári Csaba

Korcsmáros György: - Az évados tervbe egyrészt azért választottam A hattyút, mert olyan színészeink vannak, akik ezt az előadást sikerre vihetik. Egytől egyig remek szerepek vannak a darabban. A Nyugat egykori kritikája is jelzi a mű nagyszerűségét. Akkoriban, ha bemutattak egy Molnár Ferenc darabot a kritikáját címoldalon közölték a lapok és második oldalra került, ha vitatkozott két pártvezér. Molnár Ferenc legvarázslatosabb művei közé tartozik A hattyú.- mondja Korcsmáros György rendező.
A hattyú egy fenséges madár és a darab édessége, hogy hogyan lehet belelátni egy hercegkisasszony lelkébe. Mi történik, ha egy arisztokratát megérint egy igazi emberi érzés. Szabad-e ezt hagyni? Működhet-e a szerelem ebben a közegben? Érdekes párhuzamot lehet vonni Lady Diana sorsa és a darab között.
Molnár Ferenc zsenialitása abban rejlik, hogy az érzelem, a hűvösség, a tárgyilagosság, a manipuláció és a bölcs, okos elintézés is megjelenik. Ez utóbbiakat én képviselem a darabban Jácintként.

- A színház néhány éve nagy sikerrel mutatta be Molnár Ferenc másik két művét az Egy, kettő, három című darabot és Az ibolyát. Borítékolható a siker, ha Molnár Ferenc darabot mutat be a színház?

Korcsmáros György: - Fontosnak tartom, hogy Molnár Ferenc darabjai a színházunkban műsoron legyenek. Ez olyan stílus ami évtizedeken keresztül hiányzott a magyar színpadról. Molnár nagyszerűen érti az embereket, a színpadot, a dialógust. Korábban játszottuk a Játék a kastélyban és a Liliom című műveit és jópár Molnár darab van még a tarsolyban. Ugyanolyan fontosnak tartom, mint Csehovot és Shakespeare-t. Ő is ugyanúgy látta a világot csak másfajta szemlélettel. Shakespeare olyan, mint amikor valaki egy hatalmas sziklából kifarag egy szobrot.  Csehov olyan, mint a miniatűrökkel dolgozó ötvösművész, aki gyönyörűen megmunkálja a fémet. Molnár Ferenc pedig szenzációs viasz szobrokat alkot, amik úgy élnek, mintha a lelkek ott ragyognának a szemükben. Ezért tartom fontosnak, hogy Molnár Ferenc darabjai ott legyenek a győri színpadon.

- Molnár Ferenc a legismertebb magyar színpadi szerző szerte a világban. Mi adja műveinek népszerűségét, zsenialitását?

Korcsmáros György: -A Nemzeti Színházban 1903-ban mutatták be első színpadi művét a Doktor urat. Molnár nagyon tudott "színészül". Abban az időben nagylélegzetű, romantikus stílusú darabokat játszottak a színházak. Akkoriban jelentkezett a világirodalomban Ibsen és Strindberg a színpadon, akik nem tömböket és nagy érzelmeket akartak ábrázolni, hanem apró finomságokat is. Ennek a stílusnak lett Molnár a hazai képviselője. Munkásságát a szecesszióhoz lehet hasonlítani, amely apró folyondárokkal körbefutja a nagy tablókat és megmutatja, hogy mi minden van még az emberben. Mindezt hallatlan humorral, éles elméjű poénnal tette, amelyet a nézők is szerettek és magukra ismertek. Molnár zsenialitása abban van, hogy mindezt felemelte. Darabjai sohasem járnak a földön, hanem felette lebegnek. Ez vonatkozik a legrealistább darabjára, a Liliomra is, ami korántsem realista, hiszen Liliom a túlvilágról hazaérkezve egy csillagot hoz a tenyerén a kislányának. A többi darabja olyan, mintha légpárnán suhanna egy picivel a színpad deszkái fölött. Ez a zseniális benne!

Margitai Ági és Korcsmáros György

- Néhány esztendővel ezelőtt Sopronban már rendezte A hattyút. Változott-e azóta a rendezői felfogása a darabbal kapcsolatban?

Korcsmáros György: - Az igazságnak tartozom azzal, hogy Győrben nem én, hanem Tordy Géza rendezte volna. Sajnos művészi nézeteltérés támadt közöttünk. Előfordul az ilyen művészek között. A rendező úr itt hagyta a nyakamra ezt a darabot. Valóban könnyebbséget jelentett számomra, hogy korábban rendeztem már és megoldhatom azt a nehéz helyzetet, hogy színészként jelen vagyok a színpadon és így instruálhatom a kollégáimat. Ha egy rendező beleássa magát egy darabba, onnantól kezdve rendelkezik egy kulcscsomóval. Tudom, hogy mire működnek a szereplők, a reakciók, a konfliktusok és a helyzetek megoldásai. A győri rendezés során nem tudtam kitérni a két évvel ezelőtti rendezésemből, mert bennem van, a fülemben és a véremben van a ritmusa. Azt hiszem emberileg és a darab megfejtését tekintve hasonlóvá válik a korábbi rendezésemhez. A két színpad méretbeli különbsége azonban új színészi és rendezői megoldásokat követelt.

- A hírek egy jó hangulatú próbaidőszakról szólnak. A végéhez közeledve milyen érzésekkel adja a darabot a győri közönség elé?

Korcsmáros György:- Tizennégy évvel ezelőtt mutatkoztam be Győrben. Akkor azt mondtam a társulatnak, szeretném, ha jókedvű és jó hangulatú társulat lenne a színházban, mert drámát is csak jókedvvel lehet létrehozni. Hát még egy ilyen darabot...
Nagyon örülök, hogy egy olyan próbasorozat volt, ahol mindenki szabadon játszhatott és mindenkiből kijöhettek azok a pici poézisek, melyeket Molnár elrejtett a szerepben. Gyöngyössy Katalin, Margitai Ági, Balsai Mónika, Vasvári Csaba, Sárközi József, Rupnik Károly és Dósa Zsuzsa mellett két színészpalántát Bede Fazekas Mátét és a színinövendék fiamat Korcsmáros Andrást is láthatja a közönség a két kamasz szerepében.
Úgy érzem remek hangulatú előadást hoztunk létre a próbák folyamán és merem remélni, hogy a közönség élvezni fogja, hiszen ez az előadás olyan, mint az akkumulátor: amit beletöltünk, azt tudjuk átadni a nézőknek.

Pozsgai János