Sóska, sültkrumpli

Szappan bosszúból kilopja Szomorúszájú zsebébõl a sárga lapot, Mûvész eldugja, és a futballpályán a második félidõben elszabadulnak a nehézkedési erõk. Három hõsünket azonban ez érdekli a legkevésbé. Az õ személyes meccsük az öltözõben játszódik. Ami egyszerre édes is, sós is, kesernyés is, mint amilyen a sóska sült krumplival, feltét nélkül./Csepécz Szilvia írása/

Jelenet az előadásból

Gágyor Péter, a SZEVASZ Vándorszínház rendezője szerint az egyik legnépszerűbb kortárs magyar drámaíró, Egressy Zoltán két és fél felvonásos kamaradarabját saját színész-kollégái ajánlották a figyelmébe. S mert a neves felvidéki "vándorrendező" a minap ünnepelte hatvanadik születésnapját a Sóska, sültkrumpli akár ajándékképpen is felfogható. Egyfelől kihívás, ajándék-feladat a rendezőnek, mert a pörgős, olykor groteszkbe hajló háromszereplős történet pontos keretbe csiszolt, rafináltan egyszerű szerkezetben működik igazán. És Gágyor figyelme a játék minden apró elemére kiterjedt; amennyiben egy futballpálya öltözőjében lehet plasztikus kor- és miliőrajzról szólni, akkor a SZEVASZ előadása kapcsán ez is megejthető. Másfelől a Sóska, sültkrumpli igazi színészdarab, ajándék-szerepekkel.
A szereplők kiválasztása telitalálat. A nézőtéren már az üres öltöző láttán érződik valamiféle focimezes izzadságszag. Azután megérkezik Szappan, az I. partjelző, Benkő Géza. Szappan nemrég még aktív, és alighanem kicsit korrupt játékvezető volt, s meggyőződése, hogy visszaminősítését az aktuális meccset vezető bírónak köszönheti. Fiatalon megöregedett, lefele csúszó férfi. Kisvártatva betántorog társa, a Művész becenévre hallgató, II. partjelzőt alakító Olasz István. Művész versel és iszik, mert a fő-főbíró miatt elhagyta őt a szerelme, Mariann. Megígérte pedig, hogy ha a Művész egyszer játékvezető lesz, feltét is kerül kedvenc ételére, a sült krumplival körített sóskára. Kész gasztronómiai csapda. Művész tökéletesen dilettáns költő, hídba forduló kínrímeivel meg-megszakítja Szappan, majd a harmadikként érkező tipp-topp bíró, Lacikám, a Szomorúszájú, azaz Gál Tamás párbeszédnek álcázott monológjait. Elsőre úgy tűnik, hármójuk közül egyedül Lacikám sikeres férfi. Magánemberként cégigazgató, s ráadásul ő szerette el Művésztől a barátnőjét.

Jelenet az előadásból

Hamarosan kiderül azonban, hogy máshol keresné a karrierlehetőséget: FIFA-bíró szeretne lenni. Lacikám számára tétmeccs a mostani, de ahogy a három férfi között feszül a légkör, úgy vetkőzi le sármos önmagát, és ébred rá, hogy ebben az öltözőben senki nem szurkol neki. A szövegtöredékekből lassan összeáll három keserű és szánalmas férfiportré * valamikor mindegyikük "elbaltázta a tizenegyest". Színészpróbáló a darab, ritka pontos szövegismeretet igényel, mert záporoznak a poénok, rejtetten is, meg nyíltan, szóval lehet nevetni az első mondattól az utolsóig. De a második félidőre már egyértelműen tragikomikumba vált minden földi apróságok nagy szívkipakolása. Féltékenység? Igen. Aljasság? Igen. Érdek és feszítés? Igen. Ők hárman a piros lapok kiosztása után egy ideig nem léphetnek ki az öltözőből. Sajna, mi, nézők is csak hisszük, hogy igen.

szerző:Csepécz Szilvia
Miklós László felvételei
forrás: Vasárnap, Pozsony