Néhány hete vita alakult ki Koltai Tamás és Szûcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója között. Szûcs válaszában szerepel az alábbi mondat: "Ugyancsak kérésére rendezési lehetõséget biztosítottam a fia számára is."
(A cikk több, mint egy hónapos, én most olvastam.) Ezen, így, hat év után, megdöbbentem. 2000-ben, diplomázó rendezőként, több igazgatónak írtam levelet, amelyben bemutatkozási lehetőséget kértem. Így jutottam munkához Szolnokon és Zalaegerszegen. Tudtommal a Budapesti Kamarában is. Biztosan sok intézmény működik szívességi alapon, de szeretném világossá tenni, hogy ilyesfajta segítséggel én soha nem kívántam élni, akkor sem és azóta sem, s hogy ez mindennel ellentétes, amit a szakmai-emberi tisztességről tartok. A vita további része rájuk tartozik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.