Színész-antropológia

Szentkirályi Színházi Mûhely névvel emlékeztetnek arra a MU-Színházban Monori Liliék, hogy eladták fejük fölül a Szentkirály utca 4. számú házat. Õket megfosztották próba és elõadás-lehetõségeiktõl. Bennünket egy történelmi múltú, szép régi ház láthatásától. A mûemlékvédelem, a Nemzeti Kulturális örökség asszisztált a kerületi önkormányzat múlt-radírozó telekspekulációjához.

Árvízi kép Kisorosziból a próbaidőszakban

Április elején Monoritól érkezett a mellékelt fénykép Kisorosziból, mutatva, milyen próbakörülmények közt készültek fel A Kilimandzsáró havára, amit vasárnap - árvíz ide, vagy oda - bemutattak a Mu Színház balett-termében. Az előadás szövegbéli kiindulási pontja a freudista etnográfus, pszichoanalitikus antropológus Róheim Géza (1891-1953): A  csurunga népe (1932-ben magyarul írt) tanulmánya.

Székely B. László plakátja

Az előadás legelején Monori a nézők között ülve az első sorban, vérfagyasztó tárgyilagossággal hosszan fölolvas a Fővárosi Levéltár kiadásában megjelenő Budapesti Negyed folyóirat 1999-es őszi számából. Hangcifrázás, nyomatékosítástól mentes tárgyiassággal olvassa a Kerepesi temető sírkőfeliratait, és Tóth Vilmos - akkor a miskolci egyetem kulturális és vizuális antropológia- történelem szakos egyetemi hallgatójának - tömör halott ismertetéseit. Monori szenvtelen közlésén nem változtat ismerős filmrendező nevét kimondva, csupán parányit Laca felé pillant, aki éppen vérnek látszó málnaszörppel öntözi bőven testét, feje búbjáról egészen bokájáig. Csak sorolja Monori a márványba vésett dicsekvéseket, elkésett hízelkedéseket, sebesen elmúló érdemeket: hol nevetünk, hol megszeppenünk. Háttal a nézőtérnek ül egy javakorabeli színész, orra nyergén pápaszem, ölében ványadt retikül, kezében gépelt papírlapról sorolja a sírkert leltárát, köveinek feliratait. Cselekmény semmi. Nagy szünetek két funerábilis adat között. Magyarázó segítség nincs. Nem érteni, mi köze a Kerepesi temetőnek a Kilimandzsáróhoz, Róheim Gézához, és mi köze a közönségnek hozzá? A fegyelmezetten színtelen hangú, de tökéletesen artikulált felolvasás színpadi feszültséget kelt. Növekszik a nézők értetlensége. Ugyanakkor harapható már a teremben a feszültség. Mitől? Senkit nem érint idegen elholtak sírfölirata. És mégis magasfeszültség van közöttünk. Csak attól, hogy Monori nagy összpontosítással névsorolvasást tart a halottak országából?  Nem egyedül figyel. Négyen figyelnek. Székely B. Laca úgy tesz, mintha saját (rejtélyes) lavórban álló elfoglaltságaival törődne csak, de füle és szeme sarkával nagyon is odafigyel. Székely Rozika, háttal a nézőknek palatáblára rejtélyes krikszkrakszokat rajzol krétával, kommentálja egyúttal. Ő is erősen összepontosít. Francia Gyula légvédelmi sisakkal a fején áll a térség közepén. Hallgatja Monorit. Úgy figyeli, mintha egy élet megfejtését tudná meg. És így is van. A hallható szöveg és a látható fizikai cselekvések alatt áramlik valami nem-verbálistudósítás a halál-közeliségről, a hosszan közös munkában eltöltött időről, összeláncoltságról, közös élet során fölhalmozódott, megoldhatatlan feszültségekről. Monori gondoskodásában foglárkulcsok csörögnek. Odafigyelése zártláncú figyelőrendszer. Főz a másikra. Megeteti. Törődik vele. A férfi beszél. Számára fontos kérdésekről. Róheim Géza szövegeit mondja sajátjaként száraz lemondással. Megeszi tányérba bújva levesét, és eszébe szökik az embernek úgy két évtizede miként lefetyelte csajkája tartalmát Woyzeckként a Mikszáth Kálmán téren.
Szó követ szót. Nem érti a néző a közlések értelmét. Középhangnál lejjebb beszélnek. Tehát nem színpadi emeltséggel. Kevésbé a másikhoz szólnak, mint örökmozgó monológjaikat, vagy makacsul ismétlődő nézeteltéréseiket mormolják. Mindegyik hangzó tisztán képzett. Világosan érthető a hallhatóság határán. Csak fogalmi velejével akadunk fenn. De a szavak alatti emberi cselekvések működnek A két ember elreménytelenedett, gépies dohogása alatt magasfeszültségű áramvezetékként meghúzódik kapcsolatrendszerük. Vendégszövegekkel rejtekében alanyi élettörténetük, szerelmes gyűlöletük, összetartozásuk ellehetetlenülése, szétválásuk képtelensége fogalmazódik meg non-verbálisan. Jelenetek egy házaséletből? Jelenetek egy emberi közösség működésének zavarairól. Kíméletlen őszinteségű, kivételes fogalmazású színház. Belefogalmazódik a minden alkalommal elért eredménnyel járó csődérzés, a befejezetlenség fájdalma, a félig megoldottság kínja, az örök elégedetlenség, alkotói kielégületlenség. A fogyó idővel megnő a tökéletesre törekedés reménytelensége.
Hogy mondja Prospero? Már minden harmadik gondolatom sírom lesz.

szerző:MGP