Viktória

Koltay László hadifogoly huszárfõhadnagy, akit a bolsevisták halálra ítéltek, hû szolgájával Jancsival megszökött, és hosszú vándorlás után Pekingbe kerül. Itt véletlenül megpillantja az amerikai nagykövet autóját, és az autóban egy hölgyet, aki életének egyetlen szerelmére, Viktóriára emlékezteti. Az autó nyomát követve eljut a nagykövetségig, és megtudja azt, hogy az autóban csakugyan Viktória ült. De Viktória ma már a nagykövet felesége.

Jelenet az előadásból

Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet magyar feleségére való tekintettel szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet. Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltay Lászlóé, akit mostanáig halottnak hitt. Most, hogy a "halott" elébe lép, a szerelem és a kötelességtudás viaskodik lelkében. De mert becsületes, kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából .

Ábrahám Pál - Harmath Imre - Földes Imre:
VIKTÓRIA
- nagyoperett -
Webster: Szakácsi Sándor
Viktória: Füredi Nikolett - Brunner Márta
Miki gróf: Keller János
Ach Wong: Brunner Márta - Váradi Eszter Sára
Koltay László: Szomor György - Buch Tibor
Jancsi: Gerner Csaba
Riquette : Závodszky Noémi
Kínai, Rosenthal: Kozáry Ferenc
János főlakáj: Tűzkő Sándor
Kozák őr, oroszt tiszt: Kovács Zoltán
Állatorvos: Juhász Illés

Díszlet: Libor Katalin
Jelmez: Fekete Monika
Koreográfus: Halmi Zoltán
Zenei vezető: Döme Zsolt
Karmester: Drahos Béla
Korrepetítor: Réti Anikó
Rendezőasszisztens: Vass János Pál
Ügyelő: Király Anna
Súgó: Wessely-Simonyi Réka
Kellékes: Baricza Andrea

Rendező: Szurdi Miklós - Moravetz Levente

közremüködik:
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Kozákok, kínai cselédség, kínai papok, a Vörösmarty Színház táncosai,  hölgyek, urak, amerikai tisztek, stúdiósai és az Alba Regia 
magyar huszárok, lakájok, lakodalmas nép  Vegyeskar

Bemutató időpontja: 2006. június 29. 21.00
További előadások:
június 29. 21.00 premier
június 30. 21.00 Viktória
július 01. 21.00 esőnap
06. 21.00 Viktória
07. 21.00 Viktória
08. 21.00  esőnap
Helyszín:
Vörösmarty Színház, Pelikán Udvar

Füredi Nikolett, Buch Tibor

Az első világháború előtt Viktória grófnő és Koltay László huszárkapitány boldog szerelemben él Dorozsmán, ám a háború kitörésekor Lászlónak be kell vonulnia katonának. A távoli Szibériában hadifogságba kerül és halálra ítélik. Koltay utolsó perceiben szülőhazájától és szülővárosától, Dorozsmától búcsúzik. Rácz Jancsi, tisztiszolgája, aki civilben cigányprímás, egy utolsó, szép dallal próbálja vigasztalni gazdáját. A kozák őrnek megtetszik Jancsi hegedűje és a Stradiváriért cserébe futni hagyja a foglyokat.

A szökevények a pekingi amerikai nagykövetségen kérnek menedéket. Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet, magyar feleségére való tekintettel, szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet, sőt azt is felajánlja nekik, hogy magával viszi őket Oroszországba.

John Webster és szép neje, Viktória a nagykövet nyári villájában éppen az egybegyűlt diplomatáktól búcsúzik. Hamarosan Pétervárra utaznak, mivel oda helyezte át Webstert a kormányzata. Jancsi felderítő útra indul a villa kertjébe: gazdája küldte a villába, mert egy véletlen folytán meglátta Webster feleségét, akiben egykori nagy szerelmét, Viktóriát véli felismerni. De el sem tudja képzelni, hogy a magyar szépasszony, a dorozsmai grófnő hogyan kerülhetett ide, Japánba.

Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltayé. Hivatalos értesítés nyomán úgy tudta, szerelme meghalt, elesett a csatatéren. Súlyos bánatában régi barátja és hódolója, John Webster ápolta, vigasztalta. Majd végül, amikor a nagykövet megkérte a kezét, igent mondott a gyengéd, tisztaszívű embernek.

Viktória kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából. Amerikai útlevelet szerez neki és kísérőjének, de Koltay mégis marad: tudni akarja, Viktória miért szegte meg esküjét. A nagykövet ígéretéhez híven Szentpétervárra is magával viszi a két szökevényt, hogy közelebb kerüljenek hazájukhoz, és adandó alkalommal átszöktethesse őket a határon. Péterváron azonban az amerikai nagykövetséget fegyveres oroszok zárják körül: a szökött politikai fogoly, a halálra ítélt Koltay huszárkapitány kiadatását követelik a nagykövettől. John Webster így tudja meg, hogy akit a házába fogadott, nem más, mint feleségének egykori szerelme. Mit tesz ilyenkor egy igazi gentleman, akinek a szeretett asszony boldogsága a legfontosabb? Meglepő fordulatok az operett második felében, de a végén, ahogy az már az operettekben szokás, minden jóra fordul.

A Viktóriát 1930. február 21-én mutatták be a Király Színházban. Budapesten ennek az Ábrahám-operettnek volt a legnagyobb sikere, megelőzve a közkedvelt szerző Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája című operettjeit. A Viktóriát még a bemutatás évében színre vitték Bécsben is, ahol Ábrahám Pál korábban csak filmzenék és dzsessz-slágerek szerzőjeként volt ismert. Az operettet Victoria und ihr Husar címmel játszották, és olyan sikere volt, hogy egyfolytában 105 előadást ért meg, és később is felújították. 
 
 
A szerzők

Ábrahám Pál, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb és legsikeresebb operettkomponistája Apatinban született 1892. november 2-án. A jómódú család gondot fordított a gyermek taníttatására: négyéves korában kezdett el zongorázni, akkora sikerrel, hogy nyolcéves korában már misét kísért az apatini katolikus templomban. Tizenhét éves korában került Pestre, ahol miniszteri engedéllyel felvették a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult. 1915. október 22-én a Zeneakadémia nagytermében nyilvános hangversenyen szólaltatták meg diplomamunkájául írt vonósnégyesét, fél év múlva már az Operaházban mutatták be Ábrahám háromtételes gordonkaversenyét.

Időközben apja nyomására elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát is: tőzsdebizományos és banktisztviselő volt egészen 1828-ig. Esténként színházba járt, s elbűvölte az új zenei irányzat, a dzsessz. Akkoriban Pesten számtalan tánczenekar alakult, és előszeretettel játszottak melodikus, vidám dzsesszt. Egy ilyen zenekar élén esténként Ábrahám Pál gyakorta vezényelt fehér frakkban és fehér kesztyűvel.

Első operettjét, a Zenebonát 1928 márciusában mutatták be, és még abban az esztendőben színre vitték következő munkáját, Az utolsó Verebély-lány című operettet is. Ábrahám Pál alig egy esztendő múlva már az Operettszínház karmestere volt.

1931-ben Berlinbe költözött, ahol Zsoldos Andor és Erich Pommer, az UFA-filmvállalat vezetője támogatta. Így jutott először hanglemez-, majd színházi szerződésekhez. Rövid idő leforgása alatt számtalan operett zeneszerzőjeként az 1930-as évek egyik legünnepeltebb szerzője volt, népszerűsége vetekedett Lehár, Zerkovitz, Carlo de Fries és Kacsóh Pongrácz népszerűségével. A Viktória, a Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája Lipcsében és Berlinben óriási sikert aratott. A német, francia, osztrák és angol filmgyártás egymással vetélkedve tett ajánlatokat zenés darabjai megfilmesítéséért.

A második világháború felé közeledve, zsidó származása miatt előbb Párizsba költözött, majd Havannában látták, később New Yorkban bukkant fel, ahol idegösszeomlás érte: barátai vitték kórházba. Átmeneti javulások során filmzenéket szerzett, utoljára a "Holiday in Mexico" (1946) című amerikai film kísérőzenéjét komponálta meg. 1956-ban Hamburgba szállították, ahol állapotának rosszabbodása miatt állandósult a szanatóriumi kezelése és itt hunyt el 1960-ban.

Ábráhám Pál megtette azt, amire kevesen képesek: varázslatos dallamok könnyű szárnyán reptetett, bűbájos szerelmes meséket prezentált. Zseniálisan érzett rá kora hangvételére; operettjeiben szerencsésen vegyítette az egzotikus (spanyolos, keleties, oroszos, magyaros stb.) színeket a mindent elsöprő dzsesszdivattal. Sikerének titkai közé tartozott az is, hogy legjobb számait eredetileg szöveg nélküli tánczeneként is megírta, előre gondolva a hanglemezre, a rádióra és a táncparkettre - az operettsiker új zálogaira. 17 operett és több mint harminc filmzene őrzi emlékét.

Földes Imre (Kaposvár, 1881. szeptember 15. - Budapest, 1958. május 5.): író, drámaíró. Színpadi műveiben és regényeiben a bajokkal és gondokkal küszködő kisember sorsát mutatta be. Írt operettlibrettókat is; legnagyobb sikerét a Viktória és a Hawaii rózsája című operettek szövegkönyvírójaként és a Hivatalnok urak című drámájával aratta. Írt regényeket is. 1901-ben, 1902-ben és 1904-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kóczián-díját A király arája, Dacos lelkek és a Hadik huszárok című műveivel. Művei: A császár katonái (dráma, 1908); Hivatalnok urak (dráma, 1909); A kuruzsló (1909); Nincs tovább (1911); Feketeország (regény, 1912); Halló (vígjáték, 1913); A vörös szegfű (színmű, 1914); Grün Lili (vígjáték, 1916); Terike (1919); A lányom (1920); Kis unokák (1924); Pántlika (1925); Tüzek az éjszakában (1928); Az égő város (1929); Ifj. Horváth Pál (színmű, 1936). Librettója: Buttykay Á.: Az ezüstsirály (1920).

Harmath Imre (Budapest, 1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány, Viktória (Földes Imrével), 3:1 a szerelem javára, Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya, Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő; Millöcker: Szegény Jonathan; Stolz: Katóka.

forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár