Július 27. és augusztus 13. között újra megrendezésre kerül a Keszthelyi Nyári Játékok. A Festetics-kastély vadregényes parkjában játszó szabadtéri színház a Tévedések vígjátékával nyitotta meg kapuit 2000 júliusában. Azóta - egy kivételtõl eltekintve, amikor Beaumarchais: Figaro házassága címû vígjátéka került színre -, minden nyáron Shakespeare-komédiának tapsolhat a kastélypar közönsége. Idén a korábbi nyarak emlékezetes elõadásaiból idéz fel négyet a Vidám Színpad társulata, Puskás Tamás rendezésében.
|
|
Végül kimondhatjuk, "hab a tortán": a Vízkereszt előadásban ismét színpadra lép a honi rock-zene kiválósága, a Quimby.
|
Tekintse meg a Vidám kísértet c. előadáson készült felvételelet itt >>>
****
Grófnő feketében
Beszélgetés Létay Dórával
Létay Dóra újra grófnőt játszik a http://szinhaz.blog.hu/media/image/2006-07-19/11853109/keszthely.i Festetics-kastély parkjában. A Figaro házassága Rosinája után ezúttal egy Shakespeare-nőalakot, Olíviát kelti életre. Tavaly szőke volt, idén fekete. Alig lehet ráismerni.
Létay Dóra: Még a kezdetnél, amikor Rátkai Erzsi gyönyörűséges jelmezterveit nézegettük, Puskás Tamás bemondta, legyek fekete. Elvégre délen játszódik a történet, az egész darab hangulatában van valami "kustoricás", valami vad és elementáris. Én ezt elfogadtam, és ennek megfelelően kezdtem gondolkozni a szerepről. Rettentő sokat segített. Egész más vagyok feketén. A szőke haj egy sokkal lágyabb és finomabb nő képét mutatja, a fekete viszont a vadmacskás énemet erősíti. A nőiségnek egy tombolóbb, elfojtottan szexuálisabb, veszélyesebb oldalát tudom megmutatni feketén.
- Szép a nyár?
Létay Dóra: Jaj, gyönyörű. Most éppen ötven fok van (Tüsszent.) Mégis sikerült ebben a rekkenő hőségben megfáznom, rettentő beteg vagyok, ennek ellenére imádom az előadást. Tele van mulatságos és izgalmas helyzetekkel, a néző amellett, hogy szórakozik, folyamatosan magára, a saját érzelmi életére ismerhet. A Quimby zenekar jóvoltából tele van gyönyörű dalokkal, amelyek nagyon különös atmoszférát teremtenek, "elemelik" a történetet. De a rengeteg móka, kacagás közben az is kiderül, ez az egyik legszomorúbb darabja Shakespeare-nek. Mindenki másba szeret, mint aki őt szereti, és mindenki más, mint aminek mutatja magát.
- Az utóbbinak "köszönhetően" Olívia csókban olvad össze Violával, akiről azt hiszi, hogy férfi. Violát, kolleganőd, Kovács Vanda játssza. Nehezen született meg a pillanat?
Létay Dóra: Ezt a jelenetet próbáltuk a legtöbbet. Itt a csók nem technikai kérdés. Ilyenkor egy színésznek el kell felejteni a gátlásait. Nekem arra kell gondolnom Olíviaként, hogy szerelmes vagyok ebbe a fiúba, és nincs más vágyam, mint hogy végre megcsókoljam. Kétségbeesett gesztus is ez, hogy megszerezzem őt, az enyém legyen, szeressen! Szerencsére a szerelem beteljesülése már Viola ikertestvérével, Sebastiannal történik meg.
- Mit viszel haza Keszthelyről?
Létay Dóra: A kastély, a fák, a kert hangulatát, szépségét. Ajándék csecsebecséket nem vásárolok. Azoknak az embereknek az emlékét viszem magammal, akikkel itt találkoztam és dolgoztam. Akikkel átéltem ennek a közös nagy munkának minden fájdalmát, gyötrelmét és gyönyörűségét.
Kiss Péter
További információk: www.szinhaz.hu/http://szinhaz.blog.hu/media/image/2006-07-19/11853109/keszthely.
Forrás: Kiss Péter,
Keszthelyi Nyári Játékok