A másfél órás táncprodukció elsõ perceiben villámlás és dörgés
kíséretében leszakadt az ég, de a nézõk nem mozdultak helyükrõl, s a végig zuhogó esõben a legnagyobb figyelemmel követték a július 6. és 27. között megrendezésre kerülõ 60. Avignoni Fesztivál francia és japán közremûködõkkel létrehozott magyar díszelõadását.
Asobu
 | | Asobu (Fotó: Scverine Charrier ) | |
Hosszú percekig tartó ovációval jutalmazta az avignoni közönség Nagy József Asobu (japánul játék) című darabjának záró előadását, amelyet a szakadó eső ellenére 2300-an néztek végig csütörtök éjjel a Pápák Palotájának díszudvarán.
A viharos időjárás ellenére a vajdasági koreográfus-táncos vezette Orléans-i Országos Koreográfiai Központ táncosai úgy döntöttek, hogy elkezdik az Henri Michaux (1899-1984) francia írónak emléket állító szabadtéri táncszínházi előadásukat, nem utolsó sorban tekintettel a telt házra. A másfél órás táncprodukció első perceiben villámlás és dörgés kíséretében leszakadt az ég, de a nézők nem mozdultak helyükről, s a végig zuhogó esőben a legnagyobb figyelemmel követték a július 6. és 27. között megrendezésre kerülő 60. Avignoni Fesztivál francia és japán közreműködőkkel létrehozott magyar díszelőadását.
 | | A fesztivál plakátja ( Fotó: Cristophe Raynaud de Lage ) | |
Szelevényi Ákos és Mezei Szilárd magyar népzenei elemekkel ötvözött, élő free jazz zenéjére - egy betakart szemű, ember nagyságú bábu előtt , a palota több száz éves falán a délvidéki magyar tájak kivetítésével induló és a Tisza képével záruló táncelőadás Nagy József több mint húsz éve tartó franciaországi karrierjének egyik legnagyobb sikerű és Franciaországban legnagyobb visszhangot kapó produkciója.
A 16 magyar - köztük maga a koreográfus -, francia és a no színházi
hagyományokkal rendelkező japán táncossal előadott asszociatív
táncszínházi előadás a születés és a halál motívumain keresztül egyszerre idézi meg a délszláv háborúk sújtotta Vajdaságot és Henri Michaux festői és költői világát. A táncosok testei fény és árnyjátékokkal válnak kalligrafikus pacákká, míg Bicskei István színész az írói kitalált nyelvezetét idézi.
Az előadás végén állva bravózó és távozni nem akaró 2300 fős közönséget végül Nagy József maga kérte meg, hogy adja át helyét az előző este a vihar miatt elmaradt előadás nézőinek, akiknek a társulat éjjel fél 1-kor még egyszer bemutatta az Asobut.
 | | Szelevényi Ákos | |
Nagy József - aki a legrangosabb nyári színházi fesztivál idei művészeti igazgatója és díszvendége -, az MTI-nek elmondta: korábban soha nem tapasztalt energiát kaptak a táncosok a kitartó közönségtől, így tudták elfelejteni, hogy zuhog és így tudták végigjátszani az előadást a csúszós színpadon.
Az Asobu Avignon után októberben Párizsban kerül bemutatásra, majd
franciaországi és japán turnéra indul, s egy év múlva az athéni Akropoliszon is előadják. A vajdasági koreográfus sajnálja, hogy Magyarországról szinte teljes érdektelenséget tapasztal, miközben az idei
fesztiválon számos magyar eseményre kerül sor. Ennek okát abban látja,hogy nem a budapesti művészi közegből indult, ahol a mai napig - nagy szomorúságára - kívülállónak tekintik.
Nagy József műveinek egyik legfőbb ihlető forrása Tolnai Ottó költészete, akinek verseiből Valérie Dréville francia színésznő olvasott
fel nagy sikerrel a 60. Avignoni Fesztiválon. A vajdasági költő az MTI-nek elmondta: még soha nem hallotta verseit sem magyarul, sem más
nyelven ilyen kifejezően előadni, bár ő maga a francia fordításokat nem
érti.
 | | Nagy József ( Fotó: Cristophe Raynaud de Lage ) | |
A debreceni Csokonai Színház szeptember 18-22-ig tartó fesztivál keretében ünnepli Nagy József koreográfus pályafutásának huszadik évfordulóját. Magyarkanizsa szülötte ugyanis 1986-ban hozta létre Franciaországban a Jel Színházat, melynek első eladásával, a Pekingi kacsával robbant be a francia kulturális életbe, és rövid idő alatt nemzetközi hírű koreográfussá vált. Csányi János, a debreceni színház új igazgatója a Naggyal való szellemi rokonság hangsúlyozására tartotta fontosnak, hogy az új vezetés a budapesti Francia Intézet és a debreceni Alliance Francaise támogatásával ezen fesztivál keretében mutatkozzon be a közönségnek - mondta az MTI-nek Avignonban Rideg Zsófia, a Jel Fesztivál szervezője.
Szabados
Nagy sikerű közös improvizatív dzsesszkoncertet adott Szabados György zongoraművész és Vladmir Taraszov orosz ütős szombat este a 60. Avignoni Fesztiválon.
Dzsessz és improvizatív zene Magyarországról és máshonnan címmel szervezett a legrangosabb nyári színházi fesztivál koncertsorozatot magyar zenészek részvételével Nagy József tiszteletére. A vajdasági koreográfus-táncos, az avignoni fesztivál idei művészeti igazgatója és díszvendége számára ugyanis a dzsessz és annak művelői meghatározó szerepet játszanak táncszínházi művészetében. A dzsesszből elsősorban az improvizatív zene szabadsága, a különböző kultúrájú alkotók azon keresztül való kommunikációja és a folyamatos, jelen idejű alkotás, azaz a kutatási folyamat fontos számára.
Szabados György, a magyar népzenei elemekből és Bartók Béla aszimetrikus ritmusaiból merítő magyar improvizatív zene megalapítója 1989-ben dolgozott először Nagy Józseffel A kormányzó halála című táncoperában. Az Egyesült Államokban és Litvániában szláv elemek alapján dolgozó Vladimir Taraszovhoz - aki a vajdasági koreográfus állandó munkatársa - pedig húsz éves barátság fűzi.
 | | Nagy József és Vladimir Taraszov az Utolsó tájkép c. előadásban | |
Egy korábbi szabadkai koncert tapasztalata alapján szinte magától adódott az ötlet, hogy Szabados július 12-i önálló avignoni koncertje után a két zenész együtt is fellépjen azon a fesztiválon, amelynek metszéspontjában Nagy József munkássága áll.
A nagy sikernek köszönhetően a közel egy órás koncert után három rövid, teljesen improvizációs számot is bemutatott a két zenész. Szabados az MTI-nek elmondta: az orosz ütőssel, aki zenekarban is játszik, nagyon hasonló a zenei világuk. Zongoristaként a magyar zenész adta meg a koncert tematikáját, az orosz ütős pedig kiváló "rezonátornak" bizonyult.
Szabados katasztrofálisnak tartja, hogy a világban mindenhol nagyon népszerű improvizatív dzsessz Magyarországon két okból marginális helyen van: egyrészt a magyar kulturális életben nem igazán kedvelik a dzsesszt, másrészt nem veszik jó néven, ha valaki komolyzenével improvizál, pedig a zongorista szerint ez az igazi élő zene.
Ezzel szemben Avignonban korosztálytól függetlenül hihetetlen felszabadultságot, jóhiszeműséget, szellemességet és óriási érdeklődést tapasztalt. A hangulat, az intelligenciaszint és a szellemi minőség leírhatatlan; a magyar közéletnek itt kéne megtanulnia, hogyan kell a művészetet csinálni és "nem sznob módon dumálni róla" - tette hozzá Szabados.
A 67 éves zongoraművészt követően a magyar improvizatív etno-dzsesszt már egy teljes generáció képviseli, melynek legjelentősebb tagjai mind dolgoztak Nagy Józseffel. Közülük a július 27-ig tartó avignoni
fesztiválon fellép Szelevényi Ákos és a vele dolgozó francia Gildas Etevenard és Joelle Léandre, valamint Mezei Szilárd is. Dresch Mihály kvartettje pedig július 19-én ad koncertet a Pápák Palotájának
díszudvarán.
 | | Szabados György |
|
Paso Doble
A közönség állva, könnyes szemekkel és hangos ovációval ünnepelte Nagy József koreográfus és Miquel Barceló katalán kerámiaművész Paso Doble című performanszának bemutatóját a 60. Avignoni Fesztiválon, amely a Le Monde című francia napilap keddi kritikája szerint "csodálatos evidenciájával a manapság divatos daraboknak valóságos hasba szúrást jelentő, óriási előadás". A Libération című újság szerint ez a fesztivál legnépszerűbb előadása.
A vajdasági koreográfus az idei avignoni fesztivál művészeti igazgatójaként és díszvendégeként létrehozott Asobu (japánul játék) című táncelőadása után - amelyet több mint 11 ezren néztek meg öt nap alatt-,
a katalán keramikussal egyórás duóban hozza létre július 16-tól 27-ig
minden este Paso Doble című színpadi képzőművészeti alkotását, amelyre elővételben minden jegy elkelt.
 | | Nagy József | |
Az avignoni celesztinusok temploma oltárának helyén a földet borító
vörös agyagföld és a fehér agyagfal egyszerre szimbolizálja a koreográfus szülőföldjét, a Balkán agyagban leggazdagabb - vajdasági - táját, a mallorkai születésű, de az afrikai Maliban dolgozó keramikus munkaeszközét és az emberi művészet kezdetét jelentő barlangrajzok helyszínét.
A fekete öltönybe öltözött két művész eleinte burleszkre emlékeztető, majd egyre inkább élet-halál harccá váló jelenetsorából a képzőművész
sajátos faeszközeivel - amely a magyar parasztok kapáit is megidézi - a
föld vörös agyaga fokozatosan kerül a fehér falra, előadássá téve az alkotás folyamatát. A performanszot az agyag formálódásának ritmusában harangzúgástól mennydörgésen át kalapácsütésekig előre rögzített zenei hanganyag kíséri és változtatja gyermeki játékból igazi dramatikus folyamattá; a megtisztulás és az elmúlás önfeláldozó rituáléjává.
A két művész egy szót sem szól az előadás alatt, mégis teljes összhangban, egyre nagyobb gesztusokkal alkotja meg közös képét: a színpadra behozott még vizes agyagvázákból a művészek fejükön formált egyre ijesztőbb maszkjaikat az agyagfalra dobálják. Végül a keramikus által agyaggal beborított és legyőzött Nagy József térde borulva maga is a képbe tapad, mint egy kivégzett. Az elkészült képet pedig kivégzőosztagként Barceló festékszóróval fehérre lefújja, s végül
mindketten - az agyagtablón átfúrva magukat - tűnnek el, azaz halnak meg a közös alkotásban.
 | | Az utolsó tájkép c. előadásból | |
"Az agyag egyszerre fejezi ki a művészet szépségét és annak határait: amikor a művészek belekönyökölnek vagy tíz ujjukkal belekarmolnak az agyagfalba vagy kapáikkal kis répákat állítanak fel az agyagfölből, egy kicsit saját sírjukat is ássák. Az agyag alkalmazott vadsága olyan kataklizmát okoz, hogy az alkotókat őrült spirálba szívja, amelynek során - mint a mézben a légy - a sáremberré váló Nagy József végleg az agyag
része lesz" - írta a Le Monde.
Az eredetileg képzőművésznek készült koreográfus és a keramikus öt éve ismeri egymást, s mindkettő számára az alkotás folyamata a kész mű erejével bír, mert a munkafolyamat - az élet értelme - maga jelenti a
művészet lényegét.
 | | A Fesztivál | |
Kiállítások
A vajdasági Nagy József koreográfus-táncos művészetét középpontjába
helyező 60. Avignoni Fesztivál kiállításokkal is tiszteleg a magyar művész munkássága előtt.
Az avignoni fesztivált 1947-ben alapító Jean Vilarról elnevezett kiállítóhelyen létrehozott videoinstallációban Nagy Józsefnek az elmúlt húsz évben Franciaországban létrehozott 19 táncelőadásából láthatóak részletek.
A vajdasági koreográfus 1989 óta szenvedélyes fotós is. A Jean Vilar Emlékházban kiállított, apró részletekre koncentráló fotóin is jól látható, hogy színpadi munkássága a vajdasági tájban gyökerezik, amelyet a föld és a folyó, a Tisza kereszteződése határoz meg. Szaratovi opusz címmel pedig az oroszországi város színművészeti hallgatóival két évvel ezelőtt létrehozott előadása idején a színházépület lerobbant részleteiről készült száz fénykép került kiállításra. A tárlathoz Tolnai Ottó költő írt tanulmányt a honfitárs koreográfusnak a világ dolgai eredetének és nyomainak fáradhatatlan kutatási vágyáról.
Az avignoni Képzőművészeti Főiskolán Nagy József két kiállítása is látható. A fotósorozaton egy, a koreográfus szülővárosához, Magyarkanizsához tartozó kishomoki, romos ház színes falainak apró részletei bontakoznak ki. Nagy József Miniatúrák című, 55 darab 6x8 centiméteres tusrajzból álló sorozata pedig a 2001-ben bemutatott Filozófusok című előadással párhuzamosan, a koreográfiához kapcsolható munkanaplóként készült.
A Nagy József egyik mesterének tekintett, az 1933-ban Budapesten született, de 1956 óta Franciaországban élő Hollán Sándor festőművész-grafikusnak a fa motívumából kiinduló grafikái tekinthetőek meg július 27-ig Avignonban.
 | | Nagy József | |
Venczel Katalin, Avignon
forrás: MTI
