2006. június 30-án mutatták be a komáromi Jókai Színházban Molière egyik kevésbé ismert komédiáját, melynek címe: Gömböc úr. A darabot "avagy a kelet-európai bõvítés" alcímmel Csiszár Imre állította színpadra, a fõbb szerepekben Fabó Tibor, Mokos Attila és Szoták Andrea látható. Az elõadásról Csepécz Szilvia, a pozsonyi Vasárnap címû lapban megjelent írását olvashatjuk.
Hoppon maradni
Gömböc úr esete az Európai Unióval
Egy vidéki nemes sok évvel ezelőtt városi polgárlányra vetette szemét, s az öntelt városlakók féktelen gúnyolódásának céltáblájává vált. Hogy miért nem fogadták be, annak ezer és egy az oka. Moličre komédiájában minden a szerelem nevében történik, legalábbis a felszínen. Ám alant gonoszabb indulatok mozgolódnak és szövetkeznek, hogy a jöttmentet megcsúfolva kiebrudalják városukból. Hogy miért? Csak. Mert nem közülük való.
A
Komáromi Jókai Színház új nyári darabját hagyományosan a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán mutatta be. A vendégrendező,
Csiszár Imre sajátos - önmaga tervezte - díszletek között játszatja Moličre
Gömböc úr című darabjának szereplőit. Leszámítva a háttérben muzsikáló (vagy azt imitáló) három zenészt, illetve a hatalmas kivetítőt, amely rendszerint az éppen aktuális figura arcáról mutat közeli képet, a játéktér egy szinte teljesen üres, emeletnyi nagyságúra szabott uniós zászlókkal övezett cirkuszporond. A rendező szerint ugyanis Gömböc nagyjából úgy oldalazott bele a városi miliőbe, mint a volt szocialista blokk országai az EU-ba: "Idegenül érezzük magunkat ebben az új helyzetben, és a másik fél is jöttmenteknek tart bennünket." Hát, cirkusz, az tényleg van... És igen, Moličre is örökkön aktuális valamiért. Jelen esetben közös nevező a naivabb, a gyengébb, a védtelenebb ember különféle rafinált módszerekkel való kikészítése. S mindez a commedia dell’arte harsányságával, hasonjellegű klasszikusról lévén szó, ugyebár.
Gömböc úr (
Fabó Tibor) sorsa megpecsételődött még mielőtt betette volna lábát a városba. Hiába ígérte neki Orante (
Mokos Attila) a leánya kezét, az ifjú hölgy másba szerelmes. Julie (
Szoták Andrea) választottja Eraste (
Tyukodi Szabolcs), és barátaikkal nagy egyetértésben mindent megtesznek, hogy a hívatlan kérő mihamarabb visszamenjen oda, ahonnan jött. A szereplők jelmezei, bohócosra festett arcuk, túlhangsúlyozott gesztusaik mind-mind a manézs bohócvilágát idézik. A ruhák emellett - tervezőjük
Szakács Györgyi m. v. - egy-egy európai ország nemzeti trikolórjának színeit hordozzák, viselőik pedig igyekeznek a "ruhának" megfelelő akcentusban beszélni.
Erős, csípős, kegyetlen ez a komédia. Kacagunk, amikor a vidámparkok elvarázsolt kastélyainak tükrében görbül, torzul az arcunk - a Gömböc úrral történteken nem igazán lehet felszabadultan nevetni. Egy ember sorozatos megalázásának látványa nemigen vicces, még bohóctréfának álcázva sem. (Sokan ezért nem kedvelik a tortát a pofába, vizet a gatyába jellegű bohócságokat, mások pedig pont emiatt imádják...)
Fabó Tibor pipogya Gömböc úr-figurája már-már szánni való, egy idő után ugranánk, segítenénk neki, hogy jöjjön vissza közénk, "vidékre" (merthogy a darab elején a nézőtérről érkezik a rátartiak érdekközösségének nagy, összeborulós gazdagságába).
Csiszár Imre kiváló érzékkel és kesernyés rendezői fintorral láttatja Moličre figuráinak rejtett fonákságait. A további szerepeket
Molnár Xénia (Nérine),
Germán Lívia (Lucette),
Tóth Tibor (első orvos),
Olasz István (második orvos),
Bernáth Tamás (patikus), valamint
Ropog József,
Mák Ildikó,
Manases István,
Hajdú László,
Németh István,
Nagy László és
Pőthe István alakítja. És mellettük-közöttük a másik abszolút főszereplő, a Briganti, azaz
Vida Péter (a Nemzeti Színház művésze), a történet szúrósan ravasz tekintetű főintrikusa. Elképesztő energiákat mozgósít, még be-, illetve kiszólásainak ritmusát is oly könnyedén komponálja meg, hogy a hellyel-közzel csupán szimpla komikusregisztert, annak is a legfelső szintjét működtető szereplők is hozzá hangolódnak. Megnyugtató végkifejlet, az nincsen, a kéretlen kérő minden együttérzésünk és rokonszenvünk ellenére csúfosan pórul jár. Aggasztóbb viszont a kérdés, hogy akkor most és mindörökké "tényleg ezeké a kikent-kifent, érzéketlen, vacak alakoké a jövő?"
Forrás: Vasárnap, Pozsony
Szerző: Csepécz Szilvia
A felvételeket készítette: Dömötör Ede
