Beszélgetés Háy Jánossal

(Net)beszélgetés Háy Jánossal
- Mióta jársz Pulára és hogyan kerültél kapcsolatba a Bárka Színházzal?
Háy János: A Mûvészetek Völgyében egyszer sem voltam, amíg nem voltak Pulán rendezvények. Nekem a Sziget volt a nyári fesztivál, annak a kínálata áll hozzám közel, amúgy meg nem túlzottan teperek a programok után - szóval az az egy elég volt, sõt, néha még sok is. Pula az más, ott irodalmi rendezvények vannak, ha hívják az embert, már rohan is oda. Talán a legjobb közönség van ott, s nem utolsósorban Bérczes Laci, aki a barátom - neki köszönhetõen kerültem a Bárka közelébe.

- Idén te vezeted majd az irodalmi beszélgetések egy részét. Ilyenkor van időd a kikapcsolódásra is? Lesz olyan program a Völgyben, amit feltétlenül meg szeretnél nézni?

Háy János: A beszélgetésekre való felkészülés mellett nem lesz időm rá, hogy mást is megnézzek. Amúgy is tiszta ideg leszek, nem hiszem, hogy ki tudnék kapcsolni.

- Mind a négy drámádat bemutatták már, sőt, A bogyósgyümölcskertész fia c. novelláskötetedet is "játssza" Rátóti Zoltán. Ez utóbbi 30-án, vasárnap lesz látható Pulán. Előzetesen nem kételkedtél abban, hogy egyáltalán színpadra állítható-e ez a kisprózagyu´jtemény?

Háy János: Én itt úri helyzetben voltam, hiszen Rátóti Zoltán vitte vásárra a bőrét. ő hitt benne, s látta, mit lehet kihozni belőle a színpadon. Hálás vagyok neki ezért, mert mégiscsak lett ekként egy ötödik darabom is, amit a közönség - érzékelhetően - szeret.

- A másik pulai bemutatód A Pityu bácsi fia c. drámád lesz (augusztus 6., vasárnap), amelyet beregszászi színészek adnak elő. Másmilyen lett ez a bemutató attól, hogy határon túli színészek játsszák? Máshogy fordulnak a kárpátaljaiak a textushoz, mint - a többi drámád esetében - az anyaországiak?

Háy János: Az alap az, hogy a beregszásziak jó színészek, ha nem lennének azok, nem lenne értelme bármilyen vonatkozásban is feltenni egy efféle kérdést. Tehát először is jó színészek, s mert azok, képesek voltak a saját környezetük tapasztalatát beépíteni a szerepalakításba. S mivel itt a vidék-Budapest problematika van érintve, ez mindenképpen hasznosnak bizonyult.

- Be szoktál menni a darabjaid próbáira? Hogy gondolod, az írónak mennyi köze van (van-e köze) az általa teremtett szöveghez akkor, amikor az már kikerülve a kezéből egy bemutató alapját képezi?- Az írónak elsősorban a szöveghez van köze, azt kell a lehető legtöbb szellemi töltettel ellátni. A rendezés egy másik szakma. Én nem tudok rendezni, és egyelőre nem is akarok megtanulni. Azonban, ha a rendező igényli, bemegyek a próbára, de soha nem szoktam hívatlanul odatolakodni. Mindez nem azt jelenti, hogy ne lenne adott esetben lesújtó véleményem egy-egy darabom színreviteléről. - Mit szólsz ahhoz, ha esetleg belehúznak a szövegedbe? - Ezt csak akkor engedem, ha megbeszélik velem, s ha indokolt, elfogadom a változtatást. De alapvetően nem vagyok a híve annak, hogy valamely színházi ember kénye-kedve szerint változzon az a szöveganyag, amit én nem pusztán gondolatilag, hanem zeneileg is megkomponáltam. Ha itt-ott belehúzol, szétesnek a triók, kvartettek, széthullik a mu´ akusztikai alapja. - A drámáiddal kapcsolatban alapvetően kétféle vélemény fogalmazódik meg. Az egyik tábor minden probléma nélkül elfogadja őket, a másiknak viszont szokatlan ez a nyelvhasználat, vagy problémásnak gondolja, hogy a négy szöveg azonos hangon szólal meg...

Háy János: Azonos hangon? Hát, körülbelül mindenki ugyanúgy beszél ebben az országban, nincsenek olyan nagyon különböző hangok, hogy egy faluban másképp szólalna meg a szomszéd, ugyan már. Esetleg mást mond... Szóval én nem dramatizálnám túl ezt a dolgot. Másrészt ez nem egy utcanyelv, nem egy vidéki település lakosainak a nyelve. Ez egy teremtett nyelv, amelynek az a célja, hogy képes legyen azokat a létproblémákat megragadni, amelyek engem foglalkoztattak akkor és amelyek tárgyai ezeknek a munkáknak.

- A nyilatkozataidból azt szu´rtem ki, hogy jelenleg egyáltalán nem gondolkodsz új dráma írásán...

Háy János: Tényleg nem, de ez nem egy fogadalom, csak arról van szó, hogy ez a nyelv elvégezte a feladatát számomra. Minden létező ajtaját megnyitottam, semmi nem izgat benne, hogy újra megszólaltassam. Én meg csak olyan dolgokat akarok írni, amelyek zsigerileg érdekelnek. Csak azért, mert ennek a nyelvezetnek, dialógusszerkesztésnek és humornak sikere van, nem fogok bele új darabba.

- Legújabb köteted, a Házasságon innen és túl kisprózákból áll. A kötet leginkább szikár nyelvezetével és a napjainkban nem feltétlenül divatos morális tematikájával lepheti meg az olvasót. Min változtattál a korábbi prózádhoz képest ebben a könyvben? Nem féltél, hogy esetleg erénycsőszködőnek fognak nevezni e novellák miatt?

Háy János: Ez újdonság számomra, hogy morális lényként értelmeznek az írásaim, főleg a kötet nagyon tárgyilagos, s a moralizálást - amit egyébként is idegennek tartok a mu´vészettől - messze elkerülő írásai alapján. Harminchárom novella van a könyvben, olyanok, amelyek főként a férfi-nő, apa-gyerek, anya-gyerek kapcsolatot feszegetik. A nyelvezetük szikár, kerüli a felesleges köröket. A sorsok bemutatása sokszor hézagos, pusztán csak jelenetek villannak fel egy-egy életből, de minden jelenet, a legapróbb is, nagyon fontos szerepet játszik az egész novella értelmezésében. Amikor ezeket írtam, az érdekelt: milyen módon lehet hagyományosan is értelmezhető, ugyanakkor a körülöttünk lévő világgal teljességgel átmosott novellát létrehozni.

- Úgy tudom, most egy regényen dolgozol. Hogy állsz vele?

Háy János: A regény tulajdonképpen már készen van. Néhány barátom olvassa, megvárom a véleményüket, aztán rászánok még pár hónapot, de nem fog már jelentősen változni.

- Verseskötetre mikor számíthatunk tőled? - Van körülbelül egy kötetnyi új versem, de nem érzem azt a szervező erőt, ami ezekből a mintegy öt év alatt írt versekből egy könyvet kovácsolna. Egyelőre várni kell, amíg megszületnek a szerkezetet kirajzoló, a hiányos ciklusokat kiegészítő költemények.

Darvasi Ferenc
Pulai Gyalogfutár, 2006 I. szám