Godot-ra várva

Utánanéztünk, soha senki sehol nem sütötte még el ezt a remek poént, s egyébként is, merhetnénk- e Beckett-nél frappánsabb címmel próbálkozni, ha a Godot Dumaszínházról írunk. Na ugye. Meg amúgy is szerkesztõi célelõirányzat volt, e fönti gyõztes megoldás, a hosszú barátság titka kvázi mintegy. Pedig remek ötletek voltak: Vártak Godot-ra? Vártak már Godot-ra? Rátok vártak-e? Godot-e vagy, avagy ’mér késtél már megint, te Badár?

Nyíregyházán, egy éve, másik fesztiválon majdnem éjfélkor kezdett a Badár, mert nem érte el a tizenegyes kezdést. Megmagyarázta, s tartott ez két órát, mint a műsor, másról nem is volt szó ugyanis. Pénteken is úgy dülöngéltek a nézők, akár csak akkor, Szabolcsban - a Monostorapáti Faluház kertjében ugyanaz a téma, Badár késett, magamaga elemzi ezt, s az is kiderül, az esti programban a Szőke késéséről beszélnek ők ketten, mert van még vagy két órája, de nem lesz itt időben, az már most szentigaz.

Sáfár menedzser-tulajötletgazda impozáns kupleráj (e kapitányos jelzős szerkezet Nándorfi kolléga érdeme) tetején rajzol helyes backstagepassokat, gondosan égeti rá aműanyagot, sok Godot-ra vár. Milyen béna ezzel viccelődni, ugye? Kérdezem, hol vegyük fel az interjút, itt az irodában, vagy menjünk ki a ricsajba, mondja, mire kiérünk, zene lesz, Badár már az esti késést konferálja. Mire leülünk, Badár is ott terem s könnyen kódolható párbeszédbe kezd:

- Hova lett a Kőhalmi?

- Biztos a pultot támasztja megint.

- Nemá, ma még vissza kell tántorogni Boglárra, nincs a héten több fellépésem. Viszont a Godot Dumaszínház a Művészetek Völgye végéig jelen lesz Monostorapátiban, s Sáfár Zoltán szerint ez a Godot-nak azért újszerű kitelepülése, mert először költözik ki egyszerre a kávéház, a galéria és a dumaszínház. "Két és fél éve nyomjuk, de komolyan, ez az első olyan helyszín, ahová jó szívvel leköltöztetjük a Godot programjait. Jani, a monostorapáti problémamegoldó egyszerűen világklasszis, ilyet más fesztiválon soha nem találtunk még." A közönségtől pedig azt remélik, hogy az átlagos hallgatóságnál jobban veszik majd a poénokat a Völgyben, hiszen itt mindenki pihenten és vidáman érkezik. Abban szinte biztos Sáfár, hogy életük leggyatrább közönségét a monostorapátiak semmiképpen nem fogják überelni, helyesebben alulmúlni. Akkor ugyanis vagy száz marketingmenedzser, mindennapi betevő reklámjaink szülőatyja, potenciális szponzor ült a nézőtéren. Nem vicc: itt abból van a legkevesebb.

Koren Zsolt
Völgyfutár, 2006 I. szám