Jó melegre ébredtünk. Sokan kimásztak a sátrukból, és egyszerûen egy hálózsákon aludtak tovább. Ennek ellenére a Völgyben élénk az élet, volt aki már reggel kilenckor stoppolásra adta a fejét.
Taliándörögdön az Ősök Házában a legnagyobb délutáni hőségben sikerült elcsípnünk (nem becsípnünk!) egy beszélgetést Légli Ottó balatonboglári borásszal. Mesélt egy kicsit a Balatonfelvidék borvidékének történetéről, majd a bor iránti szenvedély személyes vonatkozásairól. Ő is (mint oly sok borász) családi örökségül kapta ezt a mesterséget, habár tizennyolc éves koráig nemigen érdeklődött a szőlőtermesztés iránt.
|
A beszélgetés közben minden néző meg is kóstolhatta Légli Ottó egyik kedvenc saját borát, az olaszrizlinget, utána pedig a felesége által készített bográcsosból is jutott egy-egy adag.
Nem sokkal ez után Pulán, a Bárkaréten Vörös Róbert, a színház dramaturgja kezdett főzni. Úgy tűnik, ez a bográcsok napja.
|
Közben megérkezett Alföldi Róbert, egyenest próbáról a Nemzeti Színházból, ahol a Tartuffe-öt rendezi épp. A Bárka frissen kinevezett igazgatóját Bérczes László, a színház művészeti tanácsadója kérdezte. A beszélgetést tulajdonképpen Márta István kezdte el az éterből, mi pedig egy igazi, kedves "alföldirobis" telefonbeszélgetést hallgattunk végig a mikrofonok beszerelése alatt.
"Szia, Márta Pista! Nem, most nem érek rá, éppen fellépek, szerepelek Pulán. Tudod, a Művészetek Völgyében! Jó, jó, majd hívlak utána, szia!"
A színész-rendező sok humorral, ám hihetetlen komolysággal és őszinteséggel vallott vágyairól, kudarcairól, a sikerességgel és ismertséggel együtt járó hétköznapi dolgokról, a saját magában lévő színész és rendező viszonyáról, Kapás Dezsőről, egykori osztályfőnökéről...
|
Aztán hirtelen leszakadt az ég. Volt, aki be tudott menekülni valahová, volt, akit két falu közt ért el a zápor. A vihar gyorsan elvonult, talán nem okozott maradandó károkat a sátrakban, mint ahogy az tavaly előfordult.
|
Este Kapolcson a Muzsikás együttes két koncertet is adott a katolikus templomban. A zenei anyag alapja a "Szól a kakas" című lemez volt, mely eltűntnek hitt autentikus falusi zsidó zenéket tartalmaz. Ne tessék klezmerre gondolni klarinéttal, hegedűvel, tubával, harmonikával! Eredeti népi hangszereken szólaltatták meg a múlt század elejéről csodával határos módon előkerült zsidó dallamokat: mulatósat, szomorút, kesergőt, vidámat.
Éjjel ugyan még csöpögött egy kis eső, de meg sem közelítette a délutáni nagy zuhét. Reménykedjünk benne, hogy a beígért hűvösebb idő csak enyhülést hoz a jövő hét elején, nem pedig völgyvihart!
Szöveg és fotók: Rick Zsófi