86 évesen meghalt Zenthe Ferenc. Szép kort megért. Szép színészpályát bejárt. Utoljára nem szerepben láttam, hanem egy kávéház teraszán beszélgettünk. Persze: szerep lett ebbõl is.
Mindvégig szeretette a közönség. Gyengéd tolakodással, elképedt figyelemmel, csodálat vette körül, amint kitette lábát az utcára. Szerény, de nem szerénykedõ, természetes kedvességgel fogadta népszerûségét. Örült, hogy örülnek neki. Szívbõl fakadóan kedves ember volt. Jól tudott szeretni, ezért szerették annyian.
|
A csodálat annak szót, hogy öregségére is megőrizte fiatal korának tiszta mosolyát, nyílt kedvességét, sportos alkatát. Nemcsak megjelenése sugárzott életerőt. Friss maradt gondolkodása, tiszta az emlékezet.
Amikor utoljára beszélhettem vele telefonon, nehézkesen formálta a szavakat. Zenthe Ferenc, az erőt és egészséget árasztó férfi, akit kegyesen többnyire elkerültek a betegségek: utolsó idejét egyre romló állapotban szenvedte el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.