Ez is eljött. Az utolsó nap, vége van a tizennyolcadik Mûvészetek Völgy Fesztiválnak. Reggel (és este is) persze még kaptunk egy kiadós esõt, ez többeket elriasztott az utolsó napi programoktól. Egészen új arcukat mutatták a falvak, kezdtek kiürülni, ez alól Kapolcs volt a kivétel, ahol még mindig irtózatos tömeg volt. Aki tehette, még benézett azokra a helyekre, ahol eddig nem járt, így például a Tûzoltószertárba, ahol Pálffy István erdélyi falvakról készült fotókiállítása volt látható, vagy Bobály Kati nemezkiállítására, ahol egészen különleges nemezeket lehetett megnézni.
|
|
Az Óvodakertben az utolsó "Bográcsborításba" kóstolhattunk bele a Szolnoki Vendéglátóipari Főiskola jóvolátból. Ezúttal tarhonyás lecsót főztek, cipóban tálalták, mi pedig azon nyomban megettük az egészet, mert isteni finom volt!
|
Közben a Mamijamija zenekar szórakoztatta a közönséget, jó húzós jazz-rockzenével, elképesztő gitárszólókkal.
|
Öcsre indultunk Kiss Ferenc, Palya Bea és az Etnofon Zenei Társulás koncertjére, amikor zuhogni kezdett, de ez nem tántorított el minket. Reménykedtünk benne, hogy eláll, mire a Kőfejtőbe érünk, nehogy lefújják az egészet. Jól reménykedtünk! Épp egy örömzenélő formáció ad-hoc koncertjének végére értünk oda: az eső elől behúzódtak az egyik pultba, ott húzták a lelkes közönségnek.
|
A koncert az esőhöz képest csak egy pici csúszással kezdődött. Kiss Ferenc utolsó két szerzői albumáról, a Szerelem haváról, és a Szerelemajtókról hallhattunk gyönyörűséges magyar népdalokat, Palya Bea autentikus tolmácsolásában. Az eső utáni, alkonyati fények igazi fesztivál-vége hangulatot varázsoltak a Kőfejtő színpadára.
|
|
Szöveg és fotók: Rick Zsófi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.