Nagy József, avagy Josef Nadj, amilyen francia fülnek barátságossá tett névvel az Orléans-i Táncközpontot igazgatja immár tizenegy éve, júliusi avignoni díszvendégsége után szeptemberben Debrecenben kapott személyre szóló fesztivált.
Nagy József koreográfusi pályafutásának 20. évfordulóján a Csokonai Színházban láthatjuk 18-án az Éden című előadást, mely 2004-ben Szelevényi Ákos (azaz Akosh S., hisz ő is Marseille-ben él s alkot, vagyis franciának befogadhatóra egyszerűsít nevet, de nem zenét), szóval az ő etno- illetve freedzsezz alapjaira készült e tánc. A hazatérni vágyó hős egyik alapmotívuma a Nadj-daraboknak, az Éden címét is valahol a hazatérés, mint a paradicsomba megtérés, illetve az ehelyett talált pokollal szembenézés történetével írja le az alkotó. Nadj-nál a legmegkapóbb érzetet valamilyen ősi, népi(táncos, -zenés) tisztaság, keresetlenül egy meglesett rítusba engedett betekintés ad. Vagyis a színpadra vet saját világából olyan szeletet, amely segítségül hívott más alkotásokon keresztül, legyen az az ihlető zene, vagy szépirodalmi szöveg, egy elfeledett, vagy sosem megélt ősi tapasztalatot tár nézője elé.
Jelenet a Woyzcek című darabból
A Jel fesztivál kétszer mutatja be (20, 21) a Georg Büchner drámájára építkező Woyzceket, mely eleve szétszabdalt, befejezetlen darab, eképpen tökéletes alapot teremt Nagy József montázstechnikájának. A töredékszerűséget Nagy a legtisztább irodalmi értelemben használja, gyakran irodalmi alapokból építkező előadásaiba néhány kulcsmondatot csúsztat. Ezek a mondatok a koreográfus számára mintegy önéletrajzi referenciaként szolgálnak, és alkalmat teremtenek saját alapfogalmai, mint a létezés, az idő érintéséhez.
(Csokonai Színház, Debrecen, 2006.szeptember 18-23)
Színház.hu /Csete Borbála