A magyar dráma napja és a közelgõ ’56-os évforduló alkalmából kettõs aktualitású beszélgetést hallhattunk a Színháztörténeti Múzeum és Intézet konferenciatermében szeptember 21-én. Négy, ’56-ról szóló, illetve annak történelmi környezetérõl, emberi aspektusait érintõ kortárs magyar dráma adta a beszélgetés keretét (Hamvai Kornél: Castel Felice, r.: Valló Péter; Kukorelly Endre: Élnek még ezek? r.: Máté Gábor; Papp András - Térey János: Kazamaták, r.: Gothár Péter; Darvasi László/Gáli József: Szabadsághegy, r.: Léner Péter), de sok más témát is körbejártak a résztvevõk. Az alkotókkal Radnóti Sándor beszélgetett.
Nagy András, az Intézet igazgatója nyitotta meg a beszélgetést, átadva a szót Radnóti Sándor esztétának, aki bevezető összefoglalásban megemlítette, hogy ’56 irodalmi feldolgozása már a Kádár-korszakban megkezdődött, s kiemelte a filmes feldolgozások jelentőségét.
Jelenet a Kazamaták c. előadásból
fotó: Lehotka Judit Zolka
Térey János és Papp András Kazamaták című műve egy valódi történelmi eseményt dolgoz fel, a szerzőpáros Radnóti szerint bátran, depatetikusan, deromantizálva, rézsútosan tud beszélni a forradalomról "a dolgok közepébe nyúlva". Inkább elgondolkodtató, hősi pózokat mellőző egymásnak feszülő konfliktusok sajátos igazságait megmutató darab ez. A vérszomjas tömegből kiemelt egyének személyes indítékai más megvilágításba helyezik a homogén tömeg működési mechanizmusait.
Darvasi László a tragikus sorsú "hrabali alak", Gáli József kultikus darabját írta újra Szabadsághegy címmel. Már a darab keletkezéstörténete is izgalmas, hiszen 1956. október 6-án, Rajk újratemetésének napján mutatták be Gobbi Hilda főszereplésével a József Attila színházban. A nézőtéren neves politikusok ültek, köztük Nagy Imre. Gáli kommunistákat árnyaltan bemutató darabjában zseniális jóslat rajzolódik ki a néhány nappal későbbi forradalomról. Léner Péter, az előadás rendezője Darvasi történelmi perspektívára való fogékonyságát tartja különösen szellemesnek és a mai néző számára izgalmasnak. Darvasi beemel a darabba egy 1988-ban játszódó jelenet, és ezzel a generációs nézőpontváltással új megvilágításba helyezi a szereplőket.
Kukorelly Endre és Hamvai Kornél a magánszférát választotta alapanyagául, a kisember szemével láttatják az ötvenes éveket, illetve az ’56-os eseményeket.
|
Radnóti Sándor az utóbb említett három darab kapcsán kiemelte és figyelemre méltónak tartotta hogy a lírai jelenetek e művek csúcspontját jelentik.
Az alkotók közül, ha nem is mindenki, de jelen volt Kukorelly Endre, Léner Péter, Hamvai Kornél író és Papp András "inkognitóban" a közönség soraiban. A megszólított írók egyszerűen a "gondolta a fene" attitűddel reagáltak a kérdésekre, s inkább a mai színházzal kapcsolatos ellenérzéseikről vagy jó tapasztalataikról beszéltek. A legnagyobb problémát a kortárs magyar dráma színházainkból való kiszorulásában, illetve az írói világ és színházi világ elhidegülésében látták az egybegyűltek.
szerző: Molnár Eszter/szinhaz.hu