Sütő Andrásra emlékezik

A hosszú, türelemmel viselt szenvedés után, életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, szombaton este elhunyt Sütõ András temetése október 7-én, szombaton Marosvásárhelyen lesz. A Kossuth-díjas írót a marosvásárhelyi református vártemplomban ravatalozzák föl, ahol reggel 8 órától délután 2 óráig vehetnek tõle búcsút tisztelõi. A gyászszertartást követõen Sütõ Andrást a vártemplom temetõjében a Bólyaiak mellé helyezik örök nyugalomra.

SÜTŐ ANDRÁS magyar próza-, dráma-, és esszéíró 1927. július 17-én született egy kis erdélyi faluban, Pusztakamaráson paraszti családban. 1940 őszétől a nagyenyedi Bethlen Kollégium, 1945 januárjától pedig a kolozsvári Református Kollégium diákja. 1946-tól a kolozsvári Világosság című lapnál dolgozott, majd 1948-tól a kolozsvári, majd bukaresti Falvak népe című hetilap munkatársa, 1950-1954 között pedig főszerkesztője volt. 1954-1957 között a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-89-ig a Művészet, illetve Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1965 és 1977 között nemzetgyűlési képviselő, 1974 és 1982 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke volt. Az erdélyi magyar nemzeti kisebbség méltatlan sorsa elleni tiltakozásai miatt 1980-ban Romániában betiltották műveinek kiadását, színdarabjainak bemutatását. 1990-ig Magyarországon publikált. 1990 márciusában nacionalista gyilkossági kísérlet áldozataként súlyosan megsebesült, egyik szemét elveszítette. 1992-1996 között a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökének választották.

A nyolcvanas években az erdélyi magyarság emberi jogainak védelmében többször fordult nemzetközi fórumokhoz. A kilencvenes években publicisztikájának fő iránya is az "erdélyi változatlanságok" ellen irányult. 1970-ben megjelent, Anyám könnyű álmot ígér című nagysikerű regénye irányította rá az erdélyi és tágabb értelemben a kisebbségi magyar irodalmakra, s az irodalmon keresztül a kisebbségi magyarság sorsára a magyarországi olvasók figyelmét. Korábban a magyarországi politika a tévesen értelmezett internacionalizmus eszméje jegyében azt vallotta, hogy a nemzeti kisebbségek egy-egy ország belügyéhez tartoznak. Ennek a politikának következtében a kisebbségi magyarságot rendkívül hátrányos helyzetben tartották Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában és Kárpát-Ukrajnában egyaránt. Sütő András regényei, esszéi és drámái a hetvenes évek elejétől kezdődően a kisebbségi magyarság sajátosságának, értékeinek védelmében emeltek szót, művészi minőségükkel pedig a kisebbségi magyar irodalmakra irányították a figyelmet, az egyetemes magyar irodalom élvonalához tartoztak.

Sütő András a hatvanas évek közepétől sokat utazott. Járt a Szovjetunióban, Olaszországban, Bécsben, Nyugat-Berlinben, Oslóban, Stockholmban, Újvidéken. 1973 tavaszán egy hónapot tölt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. A későbbi évtizedekben is nagyon sok külföldi meghívást kapott Nyugat-Európába és Amerikába egyaránt. Amikor a hetvenes-nyolcvanas években rengeteg magyar, köztük sok író áttelepül Erdélyből Magyarországra, Sütő András Marosvásárhelyen marad és egyre aktívan részt vett az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseiben.

Sütő András élete végéig hű maradt életműve eszmei vezérfonalához: "nem fölfelé török, Uram: vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakertet nevelhetnének".

Legismertebb művei:

Mezítlábas menyasszony (dráma) Bukarest, 1950
Félrejáró Salamon (kisregény) Marosvásárhely, 1956
Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968
Anyám könnyű álmot ígér (regény) Bukarest, 1970
Istenek és falovacskák (esszék) Bukarest, 1973
Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975
Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975
Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977
Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977
Évek - hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek) Bukarest, 1980
Szuzai menyegző (dráma), 1980
Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987
Szemet szóért (naplójegyzetek) Debrecen, 1993
Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999

Díjai, elismerései:

Állami-díj (1951; 1953, harmadik fokozat)
Füst Milán-jutalom (1978) 
Bethlen-díj (1990)
Kossuth-díj (1992)
Kisebbségekért-díj (1995)
A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996)
A Magyarság Hírnevéért-díj (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje - polgári tagozat (2005)

Az Osztrák P.E.N. Club dísztagja (1990), a Magyar Örökség diploma tulajdonosa (1996).

Monográfiát írt róla:
Görömbei András (1986), Bertha Zoltán (1995),
Ablonczy László (Nehéz álom - Sütő András 70 éve -,1997; második, bővített kiadás: Sütő András 75 éve alcímmel, 2002),
Péter Orsolya (Csillagok a máglyán, 1997) és
Lázok János (Sütő András drámatrilógiája, 1997).
Lázok János elkészítette életművének bibliográfiáját is (1997).