Tizenkét dühös ember

Az egyesült államokbeli szerzõ, Reginald Rose 1964-ben írt Tizenkét dühös ember címû darabjának bemutatójára készül a Soproni Petõfi Színház társulata. A Hamvai Kornél által fordított színmûvet idén áprilisban a Nemzeti Színház is mûsorára tûzte. Sopronban ezúttal Csiszár Imre rendezésében látható az aprólékos jellemábrázolásra épülõ mélylélektani dráma. A bemutató idõpontja: 2006. október 6.

Színész:
1. esküdt, Elnök - Zsolnay András
2. esküdt - Sövegjártó Áron
3. esküdt - Bregyán Péter
4. esküdt - Ozsgyáni Mihály
5. esküdt - Dóczy Péter
6. esküdt - Bálint Péter
7. esküdt - Varga Gábor
8. esküdt - Selmeczi Roland
9. esküdt - Makay Sándor
10. esküdt - Incze József
11. esküdt - Sárdy Zoltán
12. esküdt - Nagy Gábor
Az altiszt - Keresztes János

Díszlet: Perlaki Róbert
Jelmez: Csengey Emőke
Asszisztens: Simon Andrea

Rendező: Csiszár Imre

Bemutató időpontja: 2006. október 6.,
Helyszín:  Soproni Petőfi Színház

További előadás időpontok:

október 6. (péntek) 11:00, 19:00 
október 7. (szombat) 19:00 
október 8. (vasárnap) 15:00 (Jakab bérlet), 19:00 (Madách bérlet)
október 19. (csütörtök) 18:00 
október 20. (péntek) 19:00 (Csatkai bérlet)
október 21. (szombat) 19:00 (Löszl bérlet)
október 22. (vasárnap) 19:00 (Jászai bérlet) 
 

Reginald Rose 1921-ben született New Yorkban, és ott töltötte élete nagy részét. A City College-ba járt, de sosem fejezte be, különféle irodákban dolgozott, a Warner Brothers filmvállalat reklámszakembere is volt egy ideig. 1942-46-ig a légierőnél szolgált, mint szállásmester. Első TV-játéka (A sehová sem tartó busz) után sorozatban írta forgatókönyveit, legsikeresebb műve a Tizenkét dühös ember, színpadon is meghozta számára a sikert. A mű születéséről így ír:
"A Tizenkét dühös ember egyetlen olyan darabom, amely személyes élménnyel kapcsolatos. Egy hónappal a megírása előtt ugyanis egy esküdtszék tagja voltam. Az esküdteknek emberölés tárgyában kellett ítéletet mondania. Miután ez volt első részvételem ilyen tárgyaláson, megvallom, a dolog nagy hatást gyakorolt rám, bár a beválasztásommal kapcsolatos hivatalos értesítést zsémbes morgással fogadtam: "Istenem, van ebben a New Yorkban nyolc millió ember. Pont engem hívnak!?"... Különös módon azonban, elfoglalva helyemet a tárgyalóteremben, szemtől szemben találtam magam egy különös emberrel, a vádlottal, akinek sorsa kisebb-nagyobbrészt az én kezemben volt. Ettől kezdve viselkedésem gyökeresen megváltozott... kezdtem élénken odafigyelni a hallottakra, a vádlott, a tanuk, az ügyész, az ügyvéd magatartására, megdöbbentett a terem közönyös, hivatalos, kincstári nyugalma, a maszkszerű arcok, a menetrendszerűen cikázó hivatalnokok. Sosem kerültem bárminek is ennyire a hatása alá... A mű megírása közben négy dologra fordítottam (a tapasztaltak alapján) különös figyelmet: 1. A magabiztosság, mellyel kezdetben minden esküdt közölte és védte álláspontját. 2. Az az elképesztő szellemi-érzelmi egyenlőtlenség, mely eközben a felszínre került. 3. Érzelmi és erkölcsi sablonok. 4. Fizikai, azaz külső behatások: pl. időjárás, az idő múlása, a kényelmetlen teremféle. Nem volt nehéz észrevenni, hogy valamennyi tényező nagy drámai potenciál hordozója.

Forrás: Soproni Petőfi Színház