Stanislaw Wyspianski : Akropolisz

Nem is annyira színmû, mint inkább zene nélküli opera Stanis³aw Wyspiañski 1904-ben írt darabja, az Akropolisz. Nagyszombat éjszakáján, Krakkóban, életre kelnek a szobrok, angyalok és trójai hõsök vegyülnek el a katedrális kõalakjai között, hogy saját létükkel is bizonyítsák: az élet körforgás, és a szakadatlan ismétlõdés erõsebb, mint a halál. A Maladype Színház bemutatója a Budapesti Õszi Fesztivál keretében látható a Bárka Színházban. A bemutató érdekessége, hogy az elõadásnak két rendezõje van: a társulatvezetõ Balázs Zoltán és Zsótér Sándor. A színészek ekként két rendezõvel dolgozhatnak egy darabban, a nézõ pedig két rendezõi nézõpontot ismerhet meg ugyanabban az elõadásban.

Nem is annyira színmű, mint inkább zene nélküli opera Stanisław Wyspiański 1904-ben írt darabja, az Akropolisz. Nagyszombat éjszakáján, Krakkóban, életre kelnek a szobrok, angyalok és trójai hősök vegyülnek el a katedrális kőalakjai között, hogy saját létükkel is bizonyítsák: az élet körforgás, és a szakadatlan ismétlődés erősebb, mint a halál. A szüzsé szinte követeli a zenei megvalósítást, amely az Őszi Fesztiválra készül el Sáry László műhelyében. Két évvel ezelőtt Sáry nagy sikerű operát írt Genet Négerek című darabjából a Maladype számára, most ugyancsak számukra alkotja meg a Gesamtkunswerkbe egykor oly szerelmes, festőként is izgalmas Wyspiański művének zenéjét. 
 
"1994-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban megrendeztem Wyspiański Novemberi éj című darabját. Akkor is nehéz volt megfejteni, de az ember az élete végéig keresi, hol a titok. Mindenképpen hagyott egy olyan érzést, hogy nem végeztünk vele.
Wyspiański valószínűleg az utóbbi pár évszázad legmerészebb drámaírója. Festőként kezdte, de annyira megragadta képzeletét a wagneri opera, hogy ő is Gesamtkunstot akart létrehozni. Zenét szerezni azonban nem tudott, úgy döntött hát, hogy zene nélkül is megpróbál operát írni. És amikor egész Európában már kimerült a neoromantika és diadalmaskodik a naturalizmus, Wyspiański verses drámákat, valójában operalibrettókat kezdett írni. Ez az alapanyag nagyszerű lehetőséget adott Sáry László számára, hogy az ugyancsak a Maladypével létrehozott Négerek méltó folytatásaként megalkothassa az Akropolisz zenéjét is. Az anyag azt követeli, hogy elég szabadság és bátorság legyen a résztvevőkben, és a Maladype szabadon gondolkodó társaság."

(Zsótér Sándor)

"Magyarországon nemigen van arra példa, hogy két művészember együttgondolkodjon, s ennek a közös gondolkodásnak egy munkában lenyomata is maradjon. Ilyen értelemben vállalkozásunk - ha sikerül - példaértékű is lehet. Zsótér Sanyival a főiskola óta tart a barátságunk. Természetesen más formai jegyekkel és hangsúlyokkal dolgozik, mint én, de a színházról mégiscsak hasonlóan gondolkodunk. Régóta szerettem volna, ha a Maladype, amely eddig rajtam kívül nem dolgozott más rendezővel, találkozik vele. Így a társulat két rendezővel dolgozhat egy darabban, a néző pedig két rendezői nézőpontot ismerhet meg ugyanabban az előadásban. Ez egyszerre jelent kockázatot és biztonságot is.
Talán a színháznak ez is lehet egyfajta útja és jövője. Hiszek a környezetem hatóerejében és azokban az emberekben, akiknek a munkáját fontosnak tartom. Úgy látom, hogy csak az elmélyült és hosszútávú gondolkodásnak van igazán eredménye. Sanyi munkája, teherbíró képessége és energiája engem lenyűgöz. Azt gondolom, hogy csak tanulni fogok az egészből. Állítása szerint ő is."

(Balázs Zoltán)

a Maladype Színház bemutatja:
 Stanislaw Wyspianski : Akropolisz
Fordította: Hajba Vince

Játsszák:
Bakos Éva, Dévai Balázs, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Horváth Kristóf, Kálid Artúr, Oláh Zoltán, Parti Nóra, Soltész Erzsébet, Tompa Ádám

Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Zeneszerző: Sáry László
Díszlet: Ambrus Mária / Gombár Judit
Jelmez: Benedek Mari / Gombár Judit
Dramaturg: Ungár Júlia / Góczán Judit
Mozgás: Vati Tamás

Rendező: Zsótér Sándor és Balázs Zoltán

Bemutató: 2006. október 18.
Helyszín: Bárka Színház

Az előadás a Lengyel Intézet támogatásával jött létre.

forrás: Bárka Színház