Mesék a Mahabharátából

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központja, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Vidám Színpad és az ICCR (Indian Council for Cultural Relations) közös szervezésében ezév október végén és november elején két különleges elõadás látható a Vidám Színpadon. Október 22-én este 8 órakor Alarmel Valli és Madhavi Mudgal, indiai táncok vílághírû mesterei mutatkoznak be  a Samanvaya" (Találkozás) címû elõadásukkal. November 4-én és 5-én pedig a szintén indiai Pavakathakali Bábszínház "Mesék a Mahábháratából" címû produkciója látható 15 és 19 órai kezdettel.

MESÉK A MAHABHARÁTÁBÓL
hagyományos indiai kesztyűsbáb előadás

Bábosok:
Keshi Ramakrishan, K.V. Ramakrishan,
Srinivas Centán
itakkán, cenkila gongon játszó zenészek

Időpont:
2006. november 4-én 15 és 19 óra
2006. november 5-én 15 és 19 óra
Helyszín: Vidám Színpad

Keralában négy évszázad óta mutatnak be pavakathakali előadásokat kesztyűsbábokkal.  Bizonyos szóbeli források szerint ennek a  Arimala-pavakuttu elnevezésű bábszínház az őse, amely Indiai déli részén vált ismertté. A pavakathakali elnevezés a 18. század elején tűnik fel először. A pava babát, bábot jelent, a kathakali pedig elbeszélő előadást. Ez a műfaj végül is a kathakali, India legrégebbi hagyományait őrző szent színházának utánzásából született, és alapvetően a Mahabharata és az Aryamala-Natakam epizódjait dolgozza fel.

A bábok kb. hatvan centiméteresek, a fejet és a kezet fából faragták, az arcokat, melyeknek arcát épp úgy, ahogy a színházban, élénk színekkel festenek meg a szereplők a karakterének megfelelően. Az a néhány család, amely megőrizte a keralai bábszínházi hagyományokat az Andi-Pandaram nemzetséghez tartozik, és a Tamil Nadu határ közelében él. Eredetileg vándorkomédiások Keralába menekültek, és itt olvasztották művészetükbe a kathakali mintájára felépített bábjátékos hagyományt. A falusi lakosság körében a Pavakathakali népszerűségnek örvendett, és a módosabb családok támogatását élvezhette. A közgyűjteményekben és magán múzeumokban őrzött bábok jól mutatják, hogy milyen gondosan munkálták ki ezeket a figurákat. Az egyik utolsó bábos, Shamu, egészen az 1950-es évekig gyakorolta művészetét és járt faluról falura, házról házra, különösen bizonyos vallási ünnepeken. A bábosokból, narrátorból és zenészekből álló társulata hat vagy hét főből állt. India függetlenné válása a pavakathakali hanyatlását hozta, amely elsősorban a mozi megerősödésének tudható. 1981-ben két színházi ember, Gopal Venu és testvére Ravi Gopalan Nair kutatómunkájának köszönhetően kelt új életre a pavakathakali bábjáték.
Az előadásban a Mahabharátából mutatnak be két részletet.

Forrás: ITI Magyar Központ