Két új premier Székesfehérváron

A székesfehérvári Vörösmarty Színház 2006 novemberében két új premierrel is kedveskedik közönségének. Moldova György: Malom a pokolban c. mûvét a Nagyszínházbankerül bemutatásra, Gabriel García Marquez: Száz év magány címû méltán híres nagysikerû regényének színpadi adaptációját pedig a Pelikán Terem Stúdiószínpadánviszik színre.

Moldova György:
MALOM A POKOLBAN
- színmű -

Flandera: Száraz Dénes
Altschuller: Kozáry Ferenc
Nagyesda: Csizmadia Ildikó
Erzsi: Főző Ditta
Károlyi: Quintus Konrád
Ildikó: Xantus Barbara
Noszter: Lux Ádám
Deseő: Juhász Illés
Károlyiné: Závodszky Noémi
Ilonka: Dzsupin Ibolya
Művezető: Matus György
Főhadnagy: Deme Róbert
Pirkhoffer: Tűzkő Sándor
Eszti: Madák Zsuzsa
Zenész: Cserta Gábor
Szomszédasszony: Bakonyi Csilla

valamint
Főbérlőnő, Őrmester, Orvos, Katona, Pincér,
Pincérnő, Őr:
a Vörösmarty Színház táncosai és stúdiósai

Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Szakács Györgyi
Zene: Döme Zsolt
Dramaturg: Lökös Ildi
Mozgás: Gyöngyösi Tamás
A rendező munkatársa: Láposi Réka

Rendező: Kolos István

Bemutató: november 10. péntek, 19.00 óra
További előadásaink: november 11., 12., 19.00 óra

" [...] Ami Moldova György most bemutatott művének tartalmi részét illeti, az sokkal inkább őszintén tisztességes, mint amennyire ma aktuálisan hatásvadász lehet. A főhős, Flandera János sorsa az előadásban napjainkig érő távlatot kap. Hiszen elszaporodtak mára a Flandera Jánosok, a céltudatos, rugalmas karrieristák. Képességeik jobbak-rosszabbak, tisztességük relatív, a lehetőségeik pedig tovább javultak. S vannak még hittel bíró, elkötelezett, bár talán szűk látókörű Altschulerek is. S mind nagyobb szükség van (lenne) a tisztakezű és tiszta fejű Károlyikra.
Formáját tekintve ez a Malom a pokolban meggyőzően színpadi, és élményt nyújtóan színházszerű, az epikai eredet ellenére is. Dicséri az író munkáját, aki - ésszerű kihagyásokkal, arányos átcsoportosításokkal, szereplők összevonásával és új dialógusokkal - formálta színdarabbá, drámai művé a regényt. [...]"


***


Gabriel García Márquez:
SZÁZ ÉV MAGÁNY
- színmű -
Schwajda György változatának felhasználásával


Gabriel García Márquez

Ursula Iguarán: Drahota Andrea
José Arcadio Buendia: Bata János
Aureliano: Horváth Virgil
Amaranta: Váradi Eszter Sára
Arcadio: Gulyás Sándor
Rebeca: Brunner Márta
Melchiades: Gerner Csaba
Pilar Tenera: Nagy Adrienn
Pietro Crespi: Keller János
Artemio Cruz: Várfi Sándor
Antonio atya: Budaházy Árpád

Továbbá:
        Cserta Gábor és Krajcsi Nikolette

Díszlet: Daróczi Sándor eh.
Jelmez: Pető Beatrix
Zene: Döme Zsolt
A rendező munkatársa: Vári János

Rendező: Réczei Tamás

Bemutató: november 15., szerda, 20.00 óra

Kérdés nélkül a világirodalom legegyetemesebb családregénye, pedig ebben a műfajban azért kipróbálta már magát egy-két óriás: Thomas Mann és Salman Rushdie mellett Nádas Péter és Esterházy Péter jut eszünkbe hirtelen. Amellett, hogy különösebb képzelőerő nélkül is magunkénak érezhetjük egy nevenincs dél-amerikai falu, Macondo lakosainak sorsát és problémáit, mindezt ráadásul öt generáción keresztül, roppant fontos újításokat köszönhetünk a Száz év magány-nak. Soha nem látott teljességében mutatkozik meg a spirális regényforma - a történések folyamatosan önmagukba fordulnak vissza, egy kicsit eltérés azonban mindig akad, ez pedig lehetővé teszi, hogy az önismétlés mellett beszélhessünk kezdetről és végről is. Vélhetően a szélesebb olvasóközönség kimutatható része a regény kapcsán hallott először az obskúrusnak tetsző mágikus realizmus irányzatáról, vagy hogy egy tágabb kategóriát vegyünk, magáról az irodalmi posztmodernről. Mindenekfelett azonban ott van a magány, mely a huszadik század talán legihletettebb témája, s melyet Musil, Sartre, Proust és Kafka már olyan mértékben szedett ízeire, hogy nem gondoltuk volna: létezik egy kevésbé direkt, egy kevésbé befelé forduló, egy kevésbé önmarcangoló magányábrázolás is. Mindennek ellenére Márquez fogalmazza meg a legegyértelműbben, hogy a magány nem lelkiállapot, még csak nem is a létünket befolyásoló sorsfordulat, hanem egész egyszerűen választás, a modernen túli ember talán egyetlen fontos választása.

Forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

süti beállítások módosítása