Három hétvégi premier

Pénteken Háy Gyula emigrációban 1956-ról írott sematikus melodrámája, Appassionata, a Budapest Bábszínházban Vas-Zoltán Iván újrarendezésében. Szombaton Thomas Bernhardt kiürült kamara-abszurdját Máté Gábor kormányozgatta a Kamrában Pisztrángötös címmel. Vasárnap Gothár Péter az eleve reménytelen feladatra vállalkozott, hogy Miroslav Krle¾a: Szentistvánnapi búcsú (Kraljevo) nagy drámai személyzetû horvát haláltáncát bezsúfolja a Radnóti pöttöm színpadára, hozzá a színészetünktõl idegen játékmodort igénylõ, nemszeretem feladatú, háládatlan, expresszionista Az ember tragédiája kollektív tragikomikumú színpadi látomását idézze színre.

Tartok tőle: a dramaturgok, és rendezők képzésére szakosodott intézmény sem tanítja már Háy Gyula nevét, holott ő csöpögtette a drámamesterségről tudnivalókat az Uránia házban meg a Vas utcai épületben 1945-től egészen 1957. január második hétfőjéig. A következő hétfőn reggel nyolc órás dramaturgia órára nem tudott megjelenni, tekintettel, hogy előző nap, 1957. január 25.-ről 26.-ára virradó éjjelen házkutatást tartottak lakásán, és letartóztatták.

  
Háy Gyula (1900-1975) Abonyban született. 1920-ban elszökik díszletfestőnek, színházi tervezőnek Németországba. Három év múlva hazalopózik. Rendszeresen dolgozik a Nyugatnak. 1923-ban feleségül veszi Pálmai Margitot. Regényt ír színdarab-meghatározással: Színhely: Budapest, idő: tíz év előtt (1930). Röviddel később visszamegy német drámaírónak. Újranősül. Német asszonyt vesz el. Herta Wende 100 éves kor fölött Pesten hal meg. Moszkvába menekülnek. Ott éri őket a háború vége. 1945-ben két romokból tápászkodó színházi élet Háy-premierrel indít. Pesten a Nemzeti a Magyar Színház épületében bemutatja a Tiszazugot és az Isten, császár, parasztot, Berlinben pedig a Deutsches Theater világelsőként az Ítélet éjszakájá-t (Gerichtstag) Gustav von Wangenheim rendezésében.
 Az Irodalmi Újság 1956. október 20-án megjelent Kucsera elvtárs szatírája: Miért nem szeretem? jelentőségben a márciusi ifjak 12 pontja és Milovan Gyilasz: Az új osztály között van. Letartóztatják ellenforradalmi cselekményekben részvétel alapos gyanúja miatt. A vizsgálati fog idején cellatársa a Mindszenthy hercegprímást kiszabadító Pálinkás Antal őrnagy, tkp: Pallavicini Antal őrgróf, akit 1957. december 10-én felakasztották. Háyt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az államrend elleni szervezkedésben való irányító részvétel miatt 6 évi börtönbüntetésre ítéli.
A Tanácsköztársaság bukása után elment az országból, mint kommunista. Németországban, mint kommunista drámaírónak játszották színdarabjait. A Szovjetunióban, mint kommunista írónak nem forgatták le forgatókönyveit. 1945-ben visszajött az emigrációból, mint kommunista. A börtönben is kommunistább volt, rabtartóinál. Börtönből-szabadultan (1960-1961) írta felszabadító komédiáját Caligula konzullá kinevezett lováról (A ló). Sík Ferenc megrendezte Veszprémben (1985). Egyike a Szépirodalmi Könyvkiadónál Királydrámák összefoglaló címmel megjelentetett 6 - 3 új, 3 régi - műnek: Mohács, Attila éjszakái, A ló, valamint Isten, császár, paraszt, A porosz csoda (1938-1939). Nem bocsátanak drámáinak rabtartói. Demény Pál nevén műszaki fordítóként szert tehet némi jövedelemre. Háy kivándorol. A Német Szövetségi Köztársaság díszpolgára lesz. Élete utolsó évtizedét a svájci Asconában tölti 1952 óta harmadik asszonyával, Majoros Évával.
Nagy drámaíró volt német emigrációban. 1945 után kezdték játszani Németországban híres darabjait. (A hidegháború idején Németország mindkét felén adták drámáit. A pulykapásztor -anyanyelvén sosem tűztek műsorra - kelet és nyugat német színiiskoláinak mindmáig visszatérő vizsgafeladata.) Következtek a sematizmus évei: Az élet hídja (a Kossuth híd építéséről, benne a döntő, eligazító szót - telefonon - Rákosi mondja ki), az antiimperialista Erő. A börtönben visszatalál önmaga hangjához. Kiváló drámákat ír, amiket szabadulása után tilos játszani. Most, hogy szabad az út: a színházak másfelé érdeklődnek. Vas-Zoltán Iván Békéscsabán már rendezte az Appassionatát, ami Victorien Sardou keresztezése a szocialista sematizmussal. Nem Háy Gyulát tűzte a Bábszínház műsorára, hanem egy 1956-os ünnepi megemlékezést. (Az említetten kívül Gerlach Fiedler rendezésében hangjátékként- 2006. október 18. 20.00 órakor - Eva-Katharina Schultz, Klausjürgen Wussow, Annemarie Rocke, Robert Meyn, Richard Lauffen, Sabine Sinjen szereplésével megismételte az RB 1966-os felvétele).
A világnézeti klisékből összeszerelt melodrámában Lázár Kati kontyba fogott hajú zongora-mesternő, aggódó édesanya. Sztarenki Pál elvetemült belügyes Scarpia. Janicsek Péter beletörődő Cavaradossi. Király Attila kettős fedelűen játssza Károlyt, az emelt fővel gyávát. Lukáts Andor egy Illés Béla-persziflázst játszik. Csak Fullajtár Andrea nem lesz a dráma, és előadása áldozata. Nem dramaturgiailag lefektetett sínpárján halad. Embert mintáz. Használja az eszét és iróniáját.

Thomas Bernhard túlírott-túlbeszélt ötszemélyesét Tandori Dezső fordításában a Kamra mutatta be. Cziegler Balázs agyonrészletezett, ferdén állított cirkuszi utazó kocsija elől kifűrészeli a furnérlemezt. Ez igéri, hogy színházban vagyunk. A tervező előzékenyen látáshoz juttatja a nézőket, akik nem látnák az előadást, ha azon az oldalon is deszka borítaná a cirkuszi vándor kocsi belsejét. Az aprólékosan naturalista díszlet összeütközik Máté Gábor meghajszolt ütemű, nagyvonalúan szövegösszemosó játékvezetésével. Takátsy Péter egy lélegzettel elfújja több kilométeres magánbeszédét. Később van egy ötperces szégyenkezve izguló exhibicionista magánszáma. Bezerédi Zoltán nagy lélegzettel és hangerővel cirkuszigazgató. Szacsvayból időnként előbúvik az igazi virgonc gúny. Mészáros Béla ittas lázadó. Pálmai Anna sztahanovista buzgalommal bedobja magát a játékba Nagy Fruzsina Degas balerinát idéző jelmezében. Remekül megteremti színpadi magányát. Szöveg nélküli játékai szervesen végigvezetik a nézőt életén.
Kilenckor a néző az utcán van.

Jelenet az előadásból fotó: Koncz Zsuzsa

Ha valaminek reménytelen neki fogni színre erőszakolni, úgy az Miroslav Krleža Szentistvánnapi búcsú című vásári misztériumjátékának. Nem fér be, a vidáman böfögő végítélet, csakis zanzásítottan. A pityókás Az ember tragédiája nem a történelem álomnak megélt hosszmetszet, de egy álomszerűn lebegő, agyonivott és táncoktól, testektől gerjesztett búcsú életet-halált-újrakezdés-temetkezést magába foglaló életdrámája.
Nemcsak tágas teret kíván a több száz népség-katonaságot fölvonultató Ibar parti szerb vásári forgatag. Azért is fogas magyar előadása, mert Krleža korai művének Gesamtkunstwerkje éneket, táncot, színészetet, pantomimet, bábszínházat, ünnepi fölvonulásokat összeolvasztó játékelőírásai megoldhatatlan feladatok elé állítják a magyar színházat. Dino Radojević a zágrábi Gavella Drámai Színházban gyönyörű teljességgel kibontotta a századelőn színpadra vizionált derűs rémlátomást. A következő évben Belgrádban a BITEF műsorára vette a horvát színház csúcsteljesítményét.

Jelenet az előadásból fotó: Koncz Zsuzsa

Gothár győzött. Költői erővel, szívós erőszakkal megoldotta a lehetetlen vállalkozást. Erős, sodró haláltáncot tett a Radnóti színpadára.
A rendező Kövesy Károly szcenikus támogatásával csillagalakban a színpadot körülvevő, ferdén levágott falakat tervezett járásokként. Úgy fest, mintha a metróban egymás mellé tolták volna a jegykezelő automatákat. A bevezető rések gátolják a színpadra beáradást, elősegítik azonban a tömegek pulzáló mozgását. Megjelennek. Betöltik a színpadot. Könnyedén távoznak, szellemjelenésszerűen kiolvadnak. A térnek elválasztó falakkal leszűkítése kitágítja az alkalmatlanság határán lévő színpadot. Kiürültében is érezhető a láthatatlan vásári sokaság. Kovács Andrea jelmezei megidézik a múlt század elei Monarchia vegyes nemzetiségeinek életét. Időnként a fantasztikumba ragadják a színészek megjelenését, vagy szemtelenül színre hoznak a zárójelenetben két Kossuth téren mélázó utcaseprőt, amint szemrevételezik a visszamaradt szemetet.

Szávai Viktória fotó: Lehotka Judit Zolka

Megsokszorozódnak a színészek: Csomós keserves arcú hadiözvegy, nyugtalanító szerszámárus (széttárt fekete köpönyege a boltja), altest nélküli nyilvánosházi madám. Karalyos kötekedő kocsmai krakéler, ügyes zsebes, magát boldoggá evő sunyi tolvaj, drótkötélen Fehér Bohóc. Befejezetlen mondatok folytatására nyitja száját Kocsis (kölcsönszínész a Katonából), hol elveszti fejét, és hóna alatt hordja, hol eltorzított teste a lomha Schneider hátából nő ki, félelmetes vak kuplerájvendégjének a kihunyó testben tüzelő kiolthatatlansága. Elmosódnak a játszók. Felvillannak. Újra kitűnnek. A halálra szántan gyáva, Kocsó, a szempilláját hennázó Kováts, a foszló arcú vízi hulla Lengyel Tamás, pillanatonként változóan Marjai Virág, Lass Beáta, és Kiss Diána Magdolna. A menydörgő beszédek közt mellékes, szájmeleg mondataival súlyosan élő Martin, a fürge-kerge Mészáros, az elnyúzott Szávai, a halni képtelen, kötélről leszakadt akasztott ember Szervét, a bamba révetegségben bölcsen iparáról merengő Szombathy, és a drámai erejű Wéber. A színészek Spiró György nyelvén beszélnek. Katona Gábor koreográfiája szerint mozognak. Dargay Marcell zenéjét játssza talp alá a Vodku v glotku zenekar (Bata István, Gadanecz Éva, Kiss Attila, Nedecky Júlia, Ruthner Gábor, Szabó Árpád).

Különleges színházi este.

szerző: MGP