Önkényeztetés a Pont Műhelytől

A Pont Mûhely színházi társulat 2004-ben egy trilógia jelleggel elképzelt elõadássorozatot kezdett meg. A trilógia darabjai: Család (bemutató 2004. április 16), Õszinte, de igaz (bemutató: 2005. április 15), a záró darab pedig 2006. november 16-án kerül premierre Önkényeztetés címmel. A trilógia célja, hogy radikális kritika alá vesse a nyugati gondolkodás három alappillérét az idõ kategóriáival. Jóság, igazság és szépség kerül analízisre a múlt, a jelen és a jövõ dimenziójában.

A Család c. előadás múltunk legfontosabb tájára, a gyermekkorba vezetett vissza, saját és szüleink gyermekkorába azzal a céllal, hogy rádöbbentsen, nem véletlenül beteg szinte mindenki a nyugati civilizációban. Kérlelhetetlen pesszimizmussal döbbenünk rá emberi életünk igazabb pillanataiban, hogy nem kaptuk meg szüleinktől azon érzéseket és érzelmeket, amelyek belőlünk érző emberi lényeket tudtak volna varázsolni. Ezeket ugyan nem kaptuk meg, viszont átlátszóságuk miatt sosem gyógyuló sebeket bizony temérdekszámra. Házastársunk és gyermekünk verbális, fizikai és szexuális bántalmazásakor egy nanoszekundum erejéig mindig felvillan agykérgünkben egy neuron, az emlékezés neuronja, és jelzi, hogy bizony-bizony az adott probléma ilyetén való megoldását feledhetetlen szüleinktől örököltük. Vagy azok hiányától, egyre megy.

Az Őszinte, de igaz c. produkció itt és most történik velünk és mindenkivel. A jelen analízise arra mutat rá, hogy az igazság talán valóban győzedelmeskedik némely kiválasztott pillanatban, de a hazugság megszámlálhatatlan kisebb és nagyobb diadalt arat mindennapi életünkben. A nyugati civilizáció az ünnep fogalmával tagolja az időt, amit meghatározott időben és módon kell megülni. Jogosan merül fel a kérdés: melyik érzéssel találkozunk gyakrabban, az ünnep igazságával, avagy a mindennapok hazugságával? És mi történik akkor, ha már az ünnep igazsága is elernyed? Több filozófus, valamint magatartáskutató egyetért abban, hogy az emberi faj túlélése szempontjából a hazugság fontosabb, mint az igazság. A Pont Műhely társulata hajlíthatatlan szigorral mutatja be, hogy a fenti filozófusok és magatartáskutatók nem viccelnek. 

A trilógia záró darabja 2006. november 16-án kerül bemutatásra. Az Önkényeztetés című előadás létrehozásával az alkotók törekvése az irányba mutat, hogy a fenti valóság fenntartásában, valamint jövőbeni reprodukciójában kimeríthetetlen szerephez jut az a szépség, ami bizonyos értelmezés szerint emberi természetünk korlátaiban rejlik. Konkrétabban az emberi hülyeségből fakadó szépség apológiáját kívánják nyújtani a Pont Műhely boldogtalanság kutatói, hogy a jól végzett munka után ekképp sóhajthassanak fel: minden nap és minden tekintetben egyre jobb és jobb vagyok.

Ö N K É N Y E Z T E T É S
írta: Bíró László

szereplők:
Baranyi Szilvia
Enyedi Éva
Keszég László
Pereszlényi Erika
Sabák Péter
Szesztay Dávid
   Thuróczy Szabolcs
   Vicei Zsolt

zene: Szesztai Dávid, Sabák Péter
dalszöveg: Pásztor Tamás
koreográfus: Kadala Petra 
 ruha: Sinkovics Judit
     grafika: Mészáros Péter
 technika: Payer Ferenc, Dirscherl Krisztián

rendező: Keszég László

Bemutató: 2006. november 16., 20.00 óra
További előadások: november 17., 18., 19., 20.00 óra
Helyszín: MU Színházban

Előzmények: "Az Ember Trilógiája" sorozat harmadik része az Önkényeztetés. A trilógia első két darabját (Család, Őszinte, de igaz) a Pont Műhely mutatta be Keszég László rendezésében 2004. és 2005. folyamán a budapesti MU Színházban. A társulata mindkét darabot folyamatosan játssza.

Míg a Család az egyén és a hozzá legközelebb állók problematikáját taglalja, addig az Őszinte, de igaz barátaink és ismerőseink hálójába kalauzol. A trilógia befejező része egy újabb fókusztágítással az individuum intézményesített kapcsolatait vizsgálja.

A darab a mindenkori hatalom és az egyén viszonyát vizsgálja különböző történelmi helyzetekben. Hat történet kibomlásán keresztül ismerjük meg annak a tételnek a valódiságát, miszerint a hatalom és az erősebb pozícióval való visszaélés jelenti az emberek és szervezeteik közötti kapcsolatok szervező elvét világtörténelmünk bármely pillanatában.

Mai jelmezeket és díszletekkel használunk - nem szándék a korhű miliő létrehozása.

Nem egy anti-Tragédia megalkotása volt a cél. Faust és/vagy ördög híján csak a kritikai gondolkodás bátorítását akarja elérni a darab radikális pesszimizmussal, valós változásra serkentő humorral, valamint engesztelhetetlen közönnyel azok iránt, akik tudják és meg akarják mondani a tutit. Mégis, nem intellektuális kalandról, hanem az érzékekhez és az értelemhez egyaránt ordítani kívánó darabról van szó. A düh az, ami folyamatosan jelen van a darabban: magyar és külföldi példák serege támasztja alá évezredek óta, hogy emberi kultúránkban a rossz közérzet konszolidálódott.

A történelmi szemléletet ellenpontozza a jeleneteken belüli ill. azok közötti, élő zenével kísért songok aktualitása. A songok a felvetett (történelmi) probléma mai megnyilvánulási formáira reflektálnak. Az Önkényeztetés Zeitstück és nem egyszerre.

A tervezett történelmi korokat reprezentáló jelenetek az alábbiak: a homoszexualitás titka (őskor), tapsoló rabszolgahad (ókor), állatperek (középkor), szkatológikus nacionalizmus (ipari forradalom kora), látogatás Terezínbe (újkor), vadászat és művészet (napjaink).

A darab a Pont Műhely társulata számára készült, amiért a szerző Katona József Drámaírói Ösztöndíjban részesült 2006-ban.

forrás: Pont Műhely